Dizájnboltban Szudánig (Fiat Punto 1.2)

  • - winkler -
  • 2000. augusztus 24.

Tranzit

A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.
A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.

Annak viszont pazar. A Punto II. olyan szép, hogy akár Alfa Romeo is lehetne. Keskeny első lámpája már önmagában legalább félmillió vásárlót jelent majd (az első Puntóból Európában 3 millió fogyott), mert az autóvásárló nem tudja, mi az a furat, löket, sűrítés: elég, ha szép, és nem fogyaszt sokat. Az első lámpa az egyik, a hátsó a másik fő vonzerő, utóbbi most kicsit olyan, mint a Ford Focusé, de az ötletet még a fordosok lopták az első Puntótól. Mindenesetre vonzó darab. És hogy az ember tankoláskor is elmerenghessen valami szépségen, ott az egyenlőtlen szárú trapéz alakú tanksapka. Nagy dolog az ilyesmi: minden porcikája (na jó, 80 százaléka) új, miközben első blikkre felismerhetően Punto. Pedig még az emblémát is megváltoztatták: a harántcsíkolt nikkel helyett visszatért a régi, gyönyörű oldskool koszorú.

A legkisebb, 1200 ccm-es motorral tényleg nem nevezhető bélpoklos sátánnak, elvegetál hét literrel, cserébe azt hittem, ez egyliteres motor, csak nem olyan olaszosan pörgős, mint mondjuk az 1.0-s Pandáé. Közben meg, mondom, 1200. Kilőni ezzel még Barrichello se tudna, meg kell várni, míg mindenki szépen elhaladt, aztán jöhet az előcammogás 58 lóerővel. A gyenge teljesítményért - a visszafogott fogyasztáson kívül - kárpótlást a kellemes útfekvés nyújt, elég húzós kanyarokba lehet vele meglehetős gyorsasággal beesni, vagy lassan, de sebészi precizitással manőverezgetni. Érdemes megnézni,

annyira kicsi, tiszta és egyszerű,

mint boldogult Renault 4-esem 850-es motorja vagy mint a Citro‘n Kacsáké. A mérhetetlen egyszerűség és a dobozjelleg azt sugallja, hogy egy gyerek is össze tudná szerelni, ugyanakkor bármikor nekivághatunk vele a Szaharának: pöfögve és harákolva, de biztosan eljutunk vele Szudánig.

Az országúti turnézás ezzel a menetdinamikával nem több, mint valami csendes átmenet vezetés és vezeklés között, városban azonban nincs párja. Az új Punto az egyetlen autó, amibe raktak egy City feliratú gombot, mely a lehetetlenségig felerősíti a szervókormány munkáját. Így, ha nem is egy, de két ujjal már tekerhető a kormány, még álló helyzetben is - egy-egy gondtalan parkolás után minden épeszű régészben felmerül a puntós temetkezés ötlete, de legalábbis a City gombot örömest magunkkal vinnénk a sírba.

A törésteszteken már kevésbé megasztár a Punto II: a fő gondot frontális ütközésnél az utastér deformálódása és a tesztbábuk lábsérülései okozzák, meg hogy a kormány kicsit megzúzza a vezető mellkasát - minderre az angol WhatCar magazin biztonságtechnikai részlege két csillagot adott a négyből.

Belül továbbra is tágasabb, kevés autógyár szereti ennyire a kiskocsi kategóriában a hátsó ülésen utazókat. A fejtér elöl-hátul akkora, hogy mindenkin maradhat kalap, az új Puntóval tehát teljes kényelemben utazhat négy rabbi.

A kárpitozás olyan, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem, élénk obszidián(?)kék műszőrféle, de javára szolgál, hogy látszik rajta: nem költségkímélés, hanem az avantgárd szellem eredménye.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.