Dizájnboltban Szudánig (Fiat Punto 1.2)

  • - winkler -
  • 2000. augusztus 24.

Tranzit

A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.
A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.

Annak viszont pazar. A Punto II. olyan szép, hogy akár Alfa Romeo is lehetne. Keskeny első lámpája már önmagában legalább félmillió vásárlót jelent majd (az első Puntóból Európában 3 millió fogyott), mert az autóvásárló nem tudja, mi az a furat, löket, sűrítés: elég, ha szép, és nem fogyaszt sokat. Az első lámpa az egyik, a hátsó a másik fő vonzerő, utóbbi most kicsit olyan, mint a Ford Focusé, de az ötletet még a fordosok lopták az első Puntótól. Mindenesetre vonzó darab. És hogy az ember tankoláskor is elmerenghessen valami szépségen, ott az egyenlőtlen szárú trapéz alakú tanksapka. Nagy dolog az ilyesmi: minden porcikája (na jó, 80 százaléka) új, miközben első blikkre felismerhetően Punto. Pedig még az emblémát is megváltoztatták: a harántcsíkolt nikkel helyett visszatért a régi, gyönyörű oldskool koszorú.

A legkisebb, 1200 ccm-es motorral tényleg nem nevezhető bélpoklos sátánnak, elvegetál hét literrel, cserébe azt hittem, ez egyliteres motor, csak nem olyan olaszosan pörgős, mint mondjuk az 1.0-s Pandáé. Közben meg, mondom, 1200. Kilőni ezzel még Barrichello se tudna, meg kell várni, míg mindenki szépen elhaladt, aztán jöhet az előcammogás 58 lóerővel. A gyenge teljesítményért - a visszafogott fogyasztáson kívül - kárpótlást a kellemes útfekvés nyújt, elég húzós kanyarokba lehet vele meglehetős gyorsasággal beesni, vagy lassan, de sebészi precizitással manőverezgetni. Érdemes megnézni,

annyira kicsi, tiszta és egyszerű,

mint boldogult Renault 4-esem 850-es motorja vagy mint a Citro‘n Kacsáké. A mérhetetlen egyszerűség és a dobozjelleg azt sugallja, hogy egy gyerek is össze tudná szerelni, ugyanakkor bármikor nekivághatunk vele a Szaharának: pöfögve és harákolva, de biztosan eljutunk vele Szudánig.

Az országúti turnézás ezzel a menetdinamikával nem több, mint valami csendes átmenet vezetés és vezeklés között, városban azonban nincs párja. Az új Punto az egyetlen autó, amibe raktak egy City feliratú gombot, mely a lehetetlenségig felerősíti a szervókormány munkáját. Így, ha nem is egy, de két ujjal már tekerhető a kormány, még álló helyzetben is - egy-egy gondtalan parkolás után minden épeszű régészben felmerül a puntós temetkezés ötlete, de legalábbis a City gombot örömest magunkkal vinnénk a sírba.

A törésteszteken már kevésbé megasztár a Punto II: a fő gondot frontális ütközésnél az utastér deformálódása és a tesztbábuk lábsérülései okozzák, meg hogy a kormány kicsit megzúzza a vezető mellkasát - minderre az angol WhatCar magazin biztonságtechnikai részlege két csillagot adott a négyből.

Belül továbbra is tágasabb, kevés autógyár szereti ennyire a kiskocsi kategóriában a hátsó ülésen utazókat. A fejtér elöl-hátul akkora, hogy mindenkin maradhat kalap, az új Puntóval tehát teljes kényelemben utazhat négy rabbi.

A kárpitozás olyan, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem, élénk obszidián(?)kék műszőrféle, de javára szolgál, hogy látszik rajta: nem költségkímélés, hanem az avantgárd szellem eredménye.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."