A Punto egyszer már megmentette a Fiatot; innen, a Garam utcából nézve kicsit homályos ugyan, miért kell egy ekkora vállalatot lépten-nyomon megmenteni, mikor fejlesztenek, marketingelnek, jó minőségben gyártanak s a többi s a többi; a lényeg, hogy az új Punto már megint valami mentőövféle a gyár számára.

Annak viszont pazar. A Punto II. olyan szép, hogy akár Alfa Romeo is lehetne. Keskeny első lámpája már önmagában legalább félmillió vásárlót jelent majd (az első Puntóból Európában 3 millió fogyott), mert az autóvásárló nem tudja, mi az a furat, löket, sűrítés: elég, ha szép, és nem fogyaszt sokat. Az első lámpa az egyik, a hátsó a másik fő vonzerő, utóbbi most kicsit olyan, mint a Ford Focusé, de az ötletet még a fordosok lopták az első Puntótól. Mindenesetre vonzó darab. És hogy az ember tankoláskor is elmerenghessen valami szépségen, ott az egyenlőtlen szárú trapéz alakú tanksapka. Nagy dolog az ilyesmi: minden porcikája (na jó, 80 százaléka) új, miközben első blikkre felismerhetően Punto. Pedig még az emblémát is megváltoztatták: a harántcsíkolt nikkel helyett visszatért a régi, gyönyörű oldskool koszorú.

A legkisebb, 1200 ccm-es motorral tényleg nem nevezhető bélpoklos sátánnak, elvegetál hét literrel, cserébe azt hittem, ez egyliteres motor, csak nem olyan olaszosan pörgős, mint mondjuk az 1.0-s Pandáé. Közben meg, mondom, 1200. Kilőni ezzel még Barrichello se tudna, meg kell várni, míg mindenki szépen elhaladt, aztán jöhet az előcammogás 58 lóerővel. A gyenge teljesítményért - a visszafogott fogyasztáson kívül - kárpótlást a kellemes útfekvés nyújt, elég húzós kanyarokba lehet vele meglehetős gyorsasággal beesni, vagy lassan, de sebészi precizitással manőverezgetni. Érdemes megnézni,

annyira kicsi, tiszta és egyszerű,

mint boldogult Renault 4-esem 850-es motorja vagy mint a Citro‘n Kacsáké. A mérhetetlen egyszerűség és a dobozjelleg azt sugallja, hogy egy gyerek is össze tudná szerelni, ugyanakkor bármikor nekivághatunk vele a Szaharának: pöfögve és harákolva, de biztosan eljutunk vele Szudánig.

Az országúti turnézás ezzel a menetdinamikával nem több, mint valami csendes átmenet vezetés és vezeklés között, városban azonban nincs párja. Az új Punto az egyetlen autó, amibe raktak egy City feliratú gombot, mely a lehetetlenségig felerősíti a szervókormány munkáját. Így, ha nem is egy, de két ujjal már tekerhető a kormány, még álló helyzetben is - egy-egy gondtalan parkolás után minden épeszű régészben felmerül a puntós temetkezés ötlete, de legalábbis a City gombot örömest magunkkal vinnénk a sírba.

A törésteszteken már kevésbé megasztár a Punto II: a fő gondot frontális ütközésnél az utastér deformálódása és a tesztbábuk lábsérülései okozzák, meg hogy a kormány kicsit megzúzza a vezető mellkasát - minderre az angol WhatCar magazin biztonságtechnikai részlege két csillagot adott a négyből.

Belül továbbra is tágasabb, kevés autógyár szereti ennyire a kiskocsi kategóriában a hátsó ülésen utazókat. A fejtér elöl-hátul akkora, hogy mindenkin maradhat kalap, az új Puntóval tehát teljes kényelemben utazhat négy rabbi.

A kárpitozás olyan, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem, élénk obszidián(?)kék műszőrféle, de javára szolgál, hogy látszik rajta: nem költségkímélés, hanem az avantgárd szellem eredménye.

- winkler -