Tranzit

Nyitva: mindennap 11.30-tól éjjel 2-ig, hétvégén kicsit tovább

Mint egy korábbi cikkünkben jeleztük, van új hely a nap alatt. Mégis célravezetőnek látjuk, ha részletesebben beszámolunk a kocsmáról, mert előfordulhat, hogy egyesek átsiklottak a tény fölött: Budapestnek vadonatúj kerthelyisége nyílt, méghozzá a város májában, bár az évszakok váltakozására való tekintettel hamarosan bezár. Az utolsó pillanatot kaptuk el.

{k199930_25;b} Mindennap 10-02 Zöld Pardon Petőfi híd, budai hídfő alkonyattól pirkadatig

A fiatal művészek ma ápoltabbak és még fiatalabbak, de a Trafó nevű utód műintézmény pinceétterme is rosszabbul nézhetett ki annak idején, az átkos nyolcvanasokban, mikor az áramfelügyelő bácsi vagy a házfoglaló remete punk járt benne oszloperdőt kerülni. Az asztalokra sem áramütött vöröshagyma és elektrosztatikus szalonna kerül újabban, hanem öt világrészből legalább kettő egzotikus csemegéi. Currys pulyka, vadételek, kapros bélszín, hogy csak az eddig megkóstoltakat említsem, melyek miatt a télen direkt nem vacsoráztam előadás előtt. Végig a szélen ültem, hogy az utolsó taps után lehessen szaladni helyfoglalni, és felrakni a tél további elviseléséhez szükséges fókazsírt. Gyakran magam vetettem véget emiatt a vastapsnak. Az győz, aki nem esik le a lépcsőn, nem tiporják el a szűk folyosón, és először rendel. A vendégművészek jönnek utoljára a napi főzelékajánlatra. Na, abból a zöldbab a király, sült virslivel. Annál bővebb és fűszeresebb kaja már csak a brassói. Azt pedig csak az tudja mind megenni, aki részegen kisebbet lát, vagy egész héten éhezett. Magyaros és vegetáriánus kaja is van külön, az utóbbi a zöldségpörköltben éri el a konyhaművészet csúcsait. Kortárs táncművészek kedvenc eledele. Sok tápos nem tudja, mi a jó az állatban, vagy nem hallott még a növények lelki életéről, sóhajtozó spenótról, anyjuk után síró répacsemetékről. Nem is értem, mi, magyarok miért nem szeretünk többen többfélét rendelni, aztán cserélgetni a tányérokat, főleg olyan helyen, ahol érdemes. Az van, hogy mindenki kotlik a máshol is bevált, nehezen elrontható kijevi pulykáján, és meg kell várni, míg elmegy vécére. Figyelmeztetésképp elmondom, hogy az a hajóablakos lengőajtó, ahonnan kékes fény szűrődik ki, és igen vonzza a tekintetet, nem a toalett, bár a szakács készségesen kikísér bárkit századjára is.

Most, hogy vége a bajnokságnak, szerdán vagy szombaton is végrendelkezés nélkül vállalkozhatunk a népligeti oroszlánbarlang megközelítésére, akár serdületlen gyermekeinkkel is, akiknek a megbízható balszárnyból edzőpárossá előlépett Mucha-Vépi duó neve épp annyit - semmit - mond, mint az, hogy Nyilasi-Ebedli vagy Albert-Varga, annak viszont már tökéletesen tudatában vannak, hogy a Fradi színe zöld-fehér. Zöld-fehérben játszik itt abrosztól WC-csempéig minden, naná, majd kék-fehérben, tekernék is ki a gebines nyakát.

Ha valaki az Astoria környékén jár, és hirtelen olyan érzés keríti hatalmába, hogy most már jó volna bekapni egy kis ősmagyar étket, az semmiképpen ne térjen be az Árpádház étterembe. Az ilyen ember inkább menjen egy könyvesboltba, és érdeklődjön, hátha megjelent ´smagyar konyha címmel valamilyen szakácskönyv, vagy puhítson a kredenc alatt húst, esetleg növesszen bajszot, és vegyen részt egy lovas-íjász bemutatón, de ne menjen be a Magyarok Házába, mert, mint életében már annyiszor, megint csalódni fog. Az Árpádház étterem ugyanis egy szimpla önkiszolgáló étkezde, semmi köze a magyar régmúlthoz. Hacsak annyi nem, hogy a falakra ősmagyar díszítőelemeket helyeztek (olyan, mint egy félbehagyott matyó hímzés), vagy hogy az Árpád-házi királyok idejében is minden bizonnyal megesett, hogy a vitézkedésben megfáradt magyar ember olcsón, gyorsan enni akart valami koleszterindúsat. Mindegy, hogy mit, csak meleg legyen és zsíros. Az ilyen igényeket az Árpádház étteremben tökéletesen ki lehet elégíteni.

Pécsett majd´ egy hónapos fesztivált rendezett a Pécsi Kulturális Központ és még számos helyi szervezet a fentebb említett dolgok ürügyén, hogy maximálisan kihasználva a turistaszezon és a nyár nyújtotta lehetőségeket, június 21-étől július 11-éig ehessen, ihasson, művelődhessen, aki akar.

Régi Zeneakadémia, Bp. VI., Vörösmarty u. 35. II. emelet

Pécs, Hungária út, páros oldal, az Uránia mozival szemközt

Tizenhárom év telt el a csernobili robbanás óta. Többek között erről emlékezett meg az Energiaklub és budapesti civil zöld társszervezetei a Városligetben egy fesztiválon. A csapnivaló időjárás miatt nem hömpölygött a cirkuszt, kenyeret követelő tömeg, de néhány jóember, aki még mindig képes lenne virágot tűzni a fegyverek csövébe, azért nem esett kétségbe a savas esőtől. Szó esett olyan aktuális dolgokról is, mint a délvidéki háborúban használatos gyengített uránfejes lövedékek, a génkezelt élelmiszerek, a szupergyomok, a tanyavilág városba költözése és nem utolsósorban a héliumos lufi degeneráló hatása a hangszálakra.

Tagsági díj évente dolgozóknak: 500 Ft, diákoknak: 200 Ft

Ide nem a végleg lepusztultak járnak. Azokat régen lenyelte már a Bródy Sándor és a Szentkirályi utcai olcsó borozók füstös torka. Aki ide jön, az valamivel jobb ember. Ad magára. Nem tudom, kinek jutott eszébe sört, egyéb italokat és hidegkonyhai készítményeket árulni egy pékségben, de nagy ember volt. A sör folyékony kenyér, a saláták meg elképzelhetetlenek sütemény nélkül, úgyhogy az egész logikus. Meg aztán a pék éjjel süt, szóval úgy is ott kell lenni, tehát akár nyitva is lehet tartani. Nem kell hozzá más, csak három asztal és két pult. Napközben és nyáron meg van terasz is.

Magyar Borok HázaBp. I., Szentháromság tér 6. Telefon: 212-1031 Nyitva: hétfőtől vasárnapig, 11-19 óráig Belépődíj: 2000 Ft Habsburg Ottó szerint a magyar ember bort iszik.

Bp. XIV., Nagy Lajos király útja 143.