Gép + guide: Bábelhall és vámpírszolárium

szerző
- bodoky -
publikálva
1999/30. (07. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

{k199930_25;b} Mindennap 10-02 Zöld Pardon Petőfi híd, budai hídfő alkonyattól pirkadatig

A Cyber-sushi ugyanis szerdánként 20-02 között partit rendez, amelyen a belépés és az internet ingyenes, mindössze regisztrálni kell magunkat a fent megadott internetcímen.

A parkolóházként funkcionáló pincéből lifttel közelíthetjük meg a helyszínt, ahol éjfélkor már nem kérték a neten beszerzett jelszót, egyáltalán semmiféle őrség nincs, ami saját magunk ismeretében egyszer még komoly biztonsági problémát okozhat. Az átriumos előtérben és a tetőteraszon a legutolsó kaliforniai divat szerint öltözött fiatalok pezsgőznek, ismert és kevésbé ismert DJ-k kevergetik a nyugati part slágereit, nincs tömeg, és néhány csaj mintha a Vad pálmák című kultfilmből lépett volna elő, csak az albínó rinocérosz hiányzik az úszómedencéből. Számomra, aki a művelt társadalom megvetésével dacolva, a Pólusba és a Dunába is járok moziba, kimondottan úri közönségnek tűnik, ami itt, a Rózsadomb tetején talán nem is meglepő. A bárpultban hideg sörök, a játékteremben darts, nyerőgépek és biliárd; dohányozni, inni a gépteremben is lehet, és állítólag tényleg van sushi, bár ezt a funkciót nem teszteltük. Viszont szinte mindig akad szabad gép az iMacekből, PC-kből és egy Silicon Graphics munkaállomásból álló parkban, egyszóval minden együtt van, amit egy igazi kiber-kávézótól elvár egy humanoid, és a törzsvendégek szerint nincs ez másképp nappal sem, amikor 600 Ft/óra áron internetezhet, akinek nincs gépe, nem bír magával a délután 6-kor kezdődő kedvezményes időszakig, vagy otthon csak az erkélyen hagyja dohányozni a család.

A kiber-kávézó felderítése után virtuálisvalóság-túrára invitáltak a kollégák: korábban "fizetésnap van a MaNcsban" jellegű nagyvárosi legendának minősítettem a hírt, hogy a Nincs Pardon üzemeltetői zenés-táncos szórakozóhelyet nyitottak egy közparkban a Duna-parton, de most már azon sem lennék meglepődve, ha a Miniszterelnöki Hivatal acidpartit rendezne az Erzsébet téri gödörben, Semjén Zsolt beállna dobolni egy krisnás örömzenekarba, a Matáv pedig önként kivonulna a kábeltévépiacról. A Petőfi híd lábánál egy Ráckertbe oltott Diáksziget működik, mintha mi sem volna természetesebb. Egy nádfedeles kocsmapult, néhány fonott szék, asztal és gyékény a szezonális lokál összes berendezése, a késői (korai) időpont és a retrográd zenei világ ellenére számosan mozognak a táncbetonon, tülekszenek a pultnál, vagy süttetik magukat a holdfényben egy gyékényre heveredve, a képernyőkímélőn pedig a Duna hömpölyög.

- bodoky -

szerző
- bodoky -
publikálva
1999/30. (07. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...