Környezetvédelem és hivatal: Az Etele úti fák

  • Sándor Bea
  • 2004. július 29.

Tranzit

Manapság egyre több szó esik a környezetvédelemrõl: kisfilmek reklámozzák a szelektív hulladékgyûjtést, az általános és középiskolákban megjelentek a környezettudatosságra okító tankönyvcsomagok, az újságok internetes kiadásai zöldoldalakat listáznak a menüjükbe.

Manapság egyre több szó esik a környezetvédelemrõl: kisfilmek reklámozzák

a szelektív hulladékgyûjtést, az általános és középiskolákban megjelentek a környezettudatosságra okító tankönyvcsomagok, az újságok internetes kiadásai zöldoldalakat listáznak a menüjükbe.

Ezért azt gondoltam, hogy ha felhívom lakóhelyem, a XI. kerület polgármesteri hivatalát, az aggódó, famentéssel foglalkozó szakemberek azonnal megmondják, hogy vajon miért pusztulnak ki rohamosan a fák az Etele út és a Bártfai utca környékén - de nem is csak erre, mert az egész kerületben nagyon sok fa ága-levele szárad és sárgul, sõt a XII. kerületben és a belvárosban is szokatlanul sok haldokló fát lehet látni.

De nem mondták meg azonnal. A XI. kerületi polgármesteri hivatal illetékesei ugyanis soha nem veszik fel a telefont, csak az üzenetrögzítõjük jelentkezik. A portás szorgosan kapcsolgatja õket, ha kérem, de hiába.

Szerettem volna, ha legalább azt megtudom, kinek kellene megnéznie ezeket a fákat, ki fog gondoskodni a kidõléssel fenyegetõ tucatnyi, egészen halott fáról a házunk elõtt, kinek kellene összeszednie és elszállítania a legutóbbi viharban lezuhant kiszáradt ágakat, de legfõképpen, hogy mi a fák betegségének oka, és mit tesznek a hivatalok és szakembereik azért, hogy a kerület zöld lomb borította városrészbõl ne váljon holdbéli tájjá. Ezért tovább telefonáltam: felhívtam a Budapesti Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Szolgálatot. Ott viszont a portás azt mondta, hogy a "kis hölgy", aki választ tudna adni a kérdésemre, egy-két hétig nyaral. (Az, hogy egy hivatal illetékes munkatársát "kis hölgynek" aposztrofálják, nem környezetvédelmi probléma ugyan, de külön hátborzongató.)

Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy a Fõvárosi Közterület-felügyelet dél-budai alközpontjának munkatársa nem tudott mit mondani, még azt sem, hogy kit hívhatnék fel. Nem maradt más, mint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Ott a közönségszolgálatosok majdcsak megmondják, ki mondja meg, miért haldokolnak a fák. De csak annyit tudtak mondani, hogy ezt már más is kérdezte.

Meg hogy szárazság van

Meglepõdtek, amikor azt mondtam, hogy az idei nyár nem volt száraz, ráadásul ezek a fák tíz-húsz-harminc évesek, és nem háromnapi kánikulától halnak meg, különösen, mert jó részük már hetekkel ezelõtt meghalt. Erre a közönségszolgálati alkalmazott (akinek a hangja olyan volt, mintha csak azért járna be dolgozni, mert otthon meleg van, a munkahelyén meg megy a klíma) csak annyit mondott, hogy megadja a Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat számát. Sokáig kereste, és nem is jó számot adott meg: igaz, késõbb én is csak ezt találtam, mert valami internetes környezetvédelmi adatbázisban is a rossz szám szerepel. Másnap volt idõm tovább nyomozni: de ekkorra meg péntek lett, a Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat munkatársai hazamentek, hétfõn lehet õket megtalálni. Várom, hogy mit mondanak, annál is inkább, mert idén áprilisban kiadtak egy fel-hívást (a szöveg nem tartalmazza, hogy kinek címezték, de egy helyen "a gazdálkodókra" utal), amelyben az almatermésûek baktériumos hajtásszáradása és a tûzelhalás elleni védekezésre szólítanak fel, s le is írják annak módjait. De az nem derül ki, hogy ezt a fertõzést megkaphatják-e a közterületeken álló fák is: ami annál is inkább kérdéses, mert ezek túlnyomórészt biztosan nem almatermésûek.

Közben felhívtam a Levegõ Munkacsoportot is, hátha a civilek tudnak valamit. De nem tudnak. Bõbeszédû munkatársuk a háza elõtti fák tavalyi betegségeirõl beszélt, és azt mondta, hogy hívogassam a XI. kerületi polgármesteri hivatal illetékeseit: õk nagyon rendesek, és biztosan visszahívnak. Mindkettejüknek hagytam üzenetet, de nem hívtak. Esténként tehát mászkálunk a kutyánkkal, és kényszeresen számolgatjuk a beteg és kihalt fákat: az Etele úton már alig van menthetõ, de a többi utcában is évtizedes fák haldokolnak. A Levegõ Munkacsoport munkatársa azt mondta még, hogy ha kihalnak, az illetékes közterület-fenntartóknak új fákat kell majd ültetniük, persze ahogy "anyagi lehetõségeik engedik", mert a faültetés nagyon drága.

Sándor Bea

Ui.: Amint az utolsó mondatot leírtam, fûrészelés hangja özönlött be a lakásba a nyitott ablakokon át. Kinéztem: két férfi vágja ki épp a házunk elõtt álló tizenkét halott fából az elsõt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.