Környezetvédelem és hivatal: Az Etele úti fák

  • Sándor Bea
  • 2004. július 29.

Tranzit

Manapság egyre több szó esik a környezetvédelemrõl: kisfilmek reklámozzák a szelektív hulladékgyûjtést, az általános és középiskolákban megjelentek a környezettudatosságra okító tankönyvcsomagok, az újságok internetes kiadásai zöldoldalakat listáznak a menüjükbe.

Manapság egyre több szó esik a környezetvédelemrõl: kisfilmek reklámozzák

a szelektív hulladékgyûjtést, az általános és középiskolákban megjelentek a környezettudatosságra okító tankönyvcsomagok, az újságok internetes kiadásai zöldoldalakat listáznak a menüjükbe.

Ezért azt gondoltam, hogy ha felhívom lakóhelyem, a XI. kerület polgármesteri hivatalát, az aggódó, famentéssel foglalkozó szakemberek azonnal megmondják, hogy vajon miért pusztulnak ki rohamosan a fák az Etele út és a Bártfai utca környékén - de nem is csak erre, mert az egész kerületben nagyon sok fa ága-levele szárad és sárgul, sõt a XII. kerületben és a belvárosban is szokatlanul sok haldokló fát lehet látni.

De nem mondták meg azonnal. A XI. kerületi polgármesteri hivatal illetékesei ugyanis soha nem veszik fel a telefont, csak az üzenetrögzítõjük jelentkezik. A portás szorgosan kapcsolgatja õket, ha kérem, de hiába.

Szerettem volna, ha legalább azt megtudom, kinek kellene megnéznie ezeket a fákat, ki fog gondoskodni a kidõléssel fenyegetõ tucatnyi, egészen halott fáról a házunk elõtt, kinek kellene összeszednie és elszállítania a legutóbbi viharban lezuhant kiszáradt ágakat, de legfõképpen, hogy mi a fák betegségének oka, és mit tesznek a hivatalok és szakembereik azért, hogy a kerület zöld lomb borította városrészbõl ne váljon holdbéli tájjá. Ezért tovább telefonáltam: felhívtam a Budapesti Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Szolgálatot. Ott viszont a portás azt mondta, hogy a "kis hölgy", aki választ tudna adni a kérdésemre, egy-két hétig nyaral. (Az, hogy egy hivatal illetékes munkatársát "kis hölgynek" aposztrofálják, nem környezetvédelmi probléma ugyan, de külön hátborzongató.)

Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy a Fõvárosi Közterület-felügyelet dél-budai alközpontjának munkatársa nem tudott mit mondani, még azt sem, hogy kit hívhatnék fel. Nem maradt más, mint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Ott a közönségszolgálatosok majdcsak megmondják, ki mondja meg, miért haldokolnak a fák. De csak annyit tudtak mondani, hogy ezt már más is kérdezte.

Meg hogy szárazság van

Meglepõdtek, amikor azt mondtam, hogy az idei nyár nem volt száraz, ráadásul ezek a fák tíz-húsz-harminc évesek, és nem háromnapi kánikulától halnak meg, különösen, mert jó részük már hetekkel ezelõtt meghalt. Erre a közönségszolgálati alkalmazott (akinek a hangja olyan volt, mintha csak azért járna be dolgozni, mert otthon meleg van, a munkahelyén meg megy a klíma) csak annyit mondott, hogy megadja a Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat számát. Sokáig kereste, és nem is jó számot adott meg: igaz, késõbb én is csak ezt találtam, mert valami internetes környezetvédelmi adatbázisban is a rossz szám szerepel. Másnap volt idõm tovább nyomozni: de ekkorra meg péntek lett, a Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat munkatársai hazamentek, hétfõn lehet õket megtalálni. Várom, hogy mit mondanak, annál is inkább, mert idén áprilisban kiadtak egy fel-hívást (a szöveg nem tartalmazza, hogy kinek címezték, de egy helyen "a gazdálkodókra" utal), amelyben az almatermésûek baktériumos hajtásszáradása és a tûzelhalás elleni védekezésre szólítanak fel, s le is írják annak módjait. De az nem derül ki, hogy ezt a fertõzést megkaphatják-e a közterületeken álló fák is: ami annál is inkább kérdéses, mert ezek túlnyomórészt biztosan nem almatermésûek.

Közben felhívtam a Levegõ Munkacsoportot is, hátha a civilek tudnak valamit. De nem tudnak. Bõbeszédû munkatársuk a háza elõtti fák tavalyi betegségeirõl beszélt, és azt mondta, hogy hívogassam a XI. kerületi polgármesteri hivatal illetékeseit: õk nagyon rendesek, és biztosan visszahívnak. Mindkettejüknek hagytam üzenetet, de nem hívtak. Esténként tehát mászkálunk a kutyánkkal, és kényszeresen számolgatjuk a beteg és kihalt fákat: az Etele úton már alig van menthetõ, de a többi utcában is évtizedes fák haldokolnak. A Levegõ Munkacsoport munkatársa azt mondta még, hogy ha kihalnak, az illetékes közterület-fenntartóknak új fákat kell majd ültetniük, persze ahogy "anyagi lehetõségeik engedik", mert a faültetés nagyon drága.

Sándor Bea

Ui.: Amint az utolsó mondatot leírtam, fûrészelés hangja özönlött be a lakásba a nyitott ablakokon át. Kinéztem: két férfi vágja ki épp a házunk elõtt álló tizenkét halott fából az elsõt.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.