Tiszteletjegy: Potya magasles

  • Linder Bálint
  • 2004. augusztus 19.

Tranzit

Mivel Magyarországon nincs kiforrott szokásjog arra nézve, hogy egy-egy koncertre, elõadásra, fesztiválra kinek jár tiszteletjegy, és kinek kellene az élményért magának fizetnie, a házigazdák jelentõs harcokat vívnak, és gyakran veszítenek. A szervezõk mumusai a semmibõl felbukkanó "cimborák", a sajtómunkásnak álcázott kóklerek és a találékony partizánok is.

Amíg a koncert- és programszervezõk életében a jegybevétel nem volt kardinális kérdés, egy-egy "bulira" számolatlanul érkezhettek az ismerõsök, illetve a szakma, a média és a hatalom képviselõi. A mai házigazdák legfeljebb már csak azokat látnák szívesen vendégül, akik a rendezvény létrejöttében és promotálásában közremûködnek, vagy egyéb okból érdemes meghívni õket. Ennél azonban sokkal több a jelentkezõ.

Tíz Béla

Bizonyos mennyiségû tiszteletjegy természetesen a fellépõknek dukál. "Nálunk az alakult ki, hogy a zenekar tagjai fejenként egy-két jegyre számíthatnak, egy hétfõs banda mondjuk tíz rokont vagy barátot hozhat be. Már csak azért is, mert különben rossz közérzettel csapnának a húrok közé" - mondta Böhm Gábor, a Kultiplex programigazgatója. A határokat nem mindig és nem mindenkinek sikerül egyértelmûen meghúznia. "A zenészek behozzák rokonaikat, barátaikat, üzletfeleiket. Ha a dobos együtt járt Bélával általánosba, akkor Béla tuti nem fizet, ez nekik elvi kérdés. Egy-egy zenekar kétoldalas vendéglistát szokott elém rakni, miközben a két napja itt dolgozó pultos a fülemet rágja, hogy õ is hozná az egész pereputtyát" - panaszolja Péter, egy kis fõváros környéki klub vezetõje. "A külföldi zenekarok mindig megdöbbennek, hogy itt mennyien jönnek be egy fellépõ csapattal. Nem tudják, hogy Magyarországon a zenekarok jó része szívességekbõl is él, és csak így tudnak törleszteni. A jótett azonban gyakran felül van árazva. Például amikor egy fotósorozatért cserébe valaki egész évben ingyen jár a koncertekre" - magyarázza Gáncs Andrea, az A38 hajó mûvészeti vezetõje.

Természetesen a támogatók is számíthatnak grátisz belépõkre, a kiutalt jegykontingens méretérõl a rutinos szervezõ jó elõre, szerzõdéskötéskor megalkuszik. A magáncégek a jelek szerint nagyobb önmérsékletet tanúsítanak, mint az állami pénzosztók, hallani olyan országos rendezvényrõl, amely a támogató minisztérium jegyéhsége miatt korábban milliós bevételkiesést volt kénytelen elkönyvelni.

Az eseményrõl tudósító sajtó is elvárja, hogy ne kelljen a pénztárnál csengetnie, az általános vélekedés szerint a híradás, a kritika a szponzoráció egy fajtája. "Fõleg akkor vagyunk kiszolgáltatottak, amikor csak egy elõadást tartunk, és új nevet hozunk be" - mondja Szabó György, a Trafó igazgatója. Amíg releváns sajtótermékek döngetik a kaput, és onnan is azok jelentkeznek, akik írnak is a rendezvényrõl, nincs semmi baj - vallják a szervezõk. "Nagy-Britanniában gyakran a kritikusok maguknak vásárolják a jegyet, nálunk viszont elõfordul, hogy egy újság öt jegyért telefonál ide telt házas koncertnél, mert írt néhány sort. Van, aki a gyermekeinek kér jegyet. Egy négy fõvel bejelentkezõ tévéstáb nemrég tizenöt emberrel vonult fel, és mikor a sarkamra álltam, azzal fenyegettek, hogy többé nem leszünk képernyõn. De ide tartozik a Lajkó Félix-re bejelentkezõ számítástechnikai magazin, vagy az a pofa, akirõl kiderült, hogy a Dörmögõ Dömötörnél dolgozik" - tér át a média mesébe illõ figuráival kapcsolatban szerzett tapasztalataira az A38 mûvészeti vezetõje.

Álcás bitang

Egy-egy vonzó rendezvény miatt sokan médiamunkásnak álcázzák magukat, a legtöbben közülük valószínûleg a Szigetre akarnak bejutni. "A korábban megjelent cikkek, a fõszerkesztõi aláírás megkérésével próbáljuk leellenõrizni, hogy valós médiumot, újságírót takar-e a kérelem - vezet be a Sziget védõsáncai mögé Marinka Csaba pr-menedzser. - A kamumédiumok általában az online szférából jönnek, ilyenkor a hálón a legjobb esetben is az >>under constructionpasst nem a karszalaggal adjuk oda, be kell jönni érte a sajtóközpontba. Pontosan tudjuk, ki nem vette fel, és a következõ évben megkérdezzük, hogy tavaly miért nem volt rá szüksége." A bulikra, koncertekre bejelentkezõ sajtómunkások száma miatt a Kultiplex is gondosan mérlegel: "Követni próbálom, hogy ki ír rólunk, utánanézek, hogy a jelentkezõ honnan érkezik. Legutoljára egy partikat fotózó különítményt kellett leszerelnem, õk is állandó belépõt akartak."

A szervezõk rémei azok a versenyzõk, akik mindig mindenhová ingyen akarnak bejutni. "Az év legjobb koncertje telt ház mellett is elvérzett, annyian sírták be magukat" - jellemzi a kullancsok képességeit a Kultiplex programigazgatója. "Általában az aktuálisan népszerû helyek felé vándorolnak" - mutatja a civil tiszteletjegy-vadászok mozgásirányát a Trafó vezetõje. "Korábbi munkahelyemen nem tudtam úgy odaérni egy általam szervezett rendezvényre, hogy valaki be ne ment volna az én saját nevemmel. Most is rengeteg félismerõs és ismeretlen hivatkozik rám a bejáratnál, koncert elõtt két nappal pedig mérhetetlenül sok barátom lesz. Ha csak a felének engednék, elsüllyedne a hajó" - panaszolja Gáncs Andrea. "Ahol belépõ van, ott mindig próbálkoznak, sok ezer forintos jegyáraknál pedig minden elõfordul" - állítja egy vállalkozó, aki a diszkóktól a yuppie-bálon át az underground koncertekig az elmúlt másfél évtized során sok száz bejáratnál végzett beléptetést. Az elektronikus tánczenei rendezvényeken tapasztalatai szerint különösen sokan próbálkoznak, mivel a belépõk gyakran nagyon drágák, és sok fiatalnak a parti a mindene. A legtöbb helyen korábban a szabad ki- és bejárást biztosító, a kézfejre nyomott pecséteket nyomkodták át egymás kezére, ma már többen filckészlettel a zsebben járnak szórakozni. "A partikra és koncertekre járó fiatalság körében is sok a tehetséges grafikus." A csuklóra ragasztott vagy patenttal rögzített karszalagokat minden rendû és rangú rendezvényen elõszeretettel buherálják, a Sziget bejáratánál a jegyellenõrök ezért is tapogatják körbe a mûanyag billogot. Egy markáns csoport kizárólag a vendéglistákra utazik, olyan nevekkel próbálkozva, akikrõl sejtik vagy tudják, hogy ott szerepelnek. "Bemondják a szponzoráló cég egyik tisztviselõjének a nevét, vagy azt mondják, hogy a Magyar Narancstól jöttek." A bulik bejáratánál rendre felbukkannak még igazolványmániások is: a házilag gyártott újságírói kártya mellett néha rendõrségi, ÁNTSZ-es vagy diákigazolványt lobogtatnak. "A nagy mesélõk általában messze vidéken otthonhagyott jegyekrõl, befolyásos minisztériumi felmenõkrõl regélnek, megint mások az italt szállító brigádot erõsítve sörösládákat cipelve próbálnak belógni. Amelyik helyszín sajnálja a pénzt, ott sokan átcsúsznak, vagy maguk a beengedõk tartják a markukat."

Pszichés alapon

A tiszteletjegyekért folyó konstans és drámai küzdelem, illetve a belógások okát a szervezõk szerint aligha magyarázhatja a viszonylag szûk fizetõképes kereslet. "A mohóság rendszerint felülrõl indul, a politika mutat rossz példát, és ez szivárog akadálytalanul lefelé, mert nincs kialakult etika" - véli a Trafó vezetõje. Mások pszichés okokról beszélnek, "mert általában akkor ébred fél Budapest, ha elterjed, hogy valamire már nincs jegy. Nem is tudják pontosan, mire jönnek, de özönlenek az igények." "Talán sokak számára presztízskérdés is, hogy tiszteletjeggyel jöjjenek a fesztiválra" - mondta Marinka Csaba, aki azt tapasztalja, hogy ha valaki ismer valakit a Sziget környékérõl, egybõl ingyenjegyre is igényt tart.

Ha a különbözõ okból térítésmentesen érkezõ látogatók aránya nagy általánosságban nem haladja meg a 10 százalékot, a megkérdezett szervezõk azt a szokásos üzletmenet részének tekintik. Ezt azonban ritkán sikerül tartani. (A Szigeten a fellépõk és a dolgozók magas száma miatt más célokat tûznek ki, tavaly például 63 ezer jegy után nem volt bevétel.) "Ha nem vagy bõkezû a szakmával, a médiával, a politikával, magad alatt vágod a fát, a kiosztott tiszteletjegyek száma és az intézmény megítélése között szoros a korreláció" - magyarázza Szabó György. A Trafó a bevételkiesés minimalizálására a kõszínházakhoz hasonló szakmai jegyekkel operál, az A38 - ahol a tiszteletjegyesek aránya rosszabb napokon 20-30 százalék is lehet - támogatói kártya kibocsátását fontolgatja, a bérletek tulajdonosait havonta ingyenkoncerttel jutalmaznák. A tiszteletjegy-mizéria a bevett kulturális rendezvények szervezõit is érzékenyen érinti. "Mióta fesztiválok vannak, mindig rengeteg ingyenélõ, élõsködõ bukkan fel. De mindenkinek meg kell vívni a saját harcát" - mondta Koch Andrea, a Budapesti Tavaszi Fesztivált is szervezõ és menedzselõ Budapesti Fesztiválközpont Kht. pr- és marketingigazgatója, itt a szponzorok egy ideje a támogatói tanácsüléseken a tiszteletjegyek számát is napirendre tûzik.

Linder Bálint

Neked ajánljuk