Autómodellek Kelenvölgyben

Fut, robog a kicsi kocsi

Tranzit

Immár tizenkettedik alkalommal rendezték meg a legendás hírű Kelenvölgyi Autómodell Kiállítást a gyermeklelkű felnőttek nagy örömére - a tárlat húsvéthétfőig tart nyitva. A mecsbokszokat megtekintve bebizonyosodott, hogy a mi szemünkben - regresszív személyiségünknek hála - egy piros Ferrari több körrel marad le a Zaporozsec vagy a farmotoros Ikarus mögött.

Mecsboksz, mecsboksz, te átok - ez jár az eszünkben az Egér úton autózva -, ti. gyerekkorban mindig csak baj volt a kis színes vackokkal: sok verekedés, lopás, a konkurencia béna autóinak homokozóba, hullámsírba süllyesztése. A kiállítás viszont hibátlan: teli vitrinek, a miniatűrtől a böhöm nagy méretig, egymás mellett a trendi és a retro, a futurisztikus jelen és a rózsaszín köddel borított félmúlt mindazoknak, akik debil módon visszasírják a rendőrségi Moszkvicsot és a téeszvezetők kedvenc szürke Volgáját.

Tüzet visznek

A modelljeiket fémből, illetve műanyagból asztalra és vitrinbe álmodó alkotók érezhetően arra törekedtek, hogy művük kiszabaduljon a mecsbokszlét eredendő sivárságából: céljuk egy komplett környezet kialakítása, ahol az autómodellek mintegy visszakapják eredeti funkciójukat, s ezáltal élettel telítődik az amúgy túlzsúfolt játékboltra emlékeztető tér. A megformált obzsék közül kiemelkedik a tűzoltó-tematikájú vitrin valamennyi darabja: az Öt szerkocsis (városi) tűzoltóállomás, a Falusi tűzoltószertár és az Égő ház című alkotások mintegy jól sikerült előképei az Égő gyár nevet viselő kompozíciónak, ahol még a tűzoltófecskendőből előtörő vízsugarat is sikerült damilból megformálni, a félig leégett és beomlott műanyag gyárépület közepén pedig frappáns ötletként amorfra dermedt műanyag olvadék reprezentálja a nyilvánvaló katasztrófahelyzetből következő diffúz, entropikus állapotokat.

A tűzoltófétis csak az egyik, bár jellemző megnyilvánulása annak az új modellművészeti szemléletnek, mely az autóban többet lát mint magánvaló objektumot: a jármű akkor éri el a maga tökéletes esztétikumát, ha használják valamire - ennek megfelelően még egy Prága típusú szippantóskocsi is több pontot kap e szimbolikus skálán, mint egy szövegkörnyezetéből kiszakított, magányos, ennek következtében unalmas Mercedes kabrió. A funkcionalitás reménytelen rabjai még ennél is többet remélhetnek: az egyik vitrinben az amcsi rendőrségi Fordok és Chevik mellett magyar és NDK-s fajátékokra izgulhatnak - egyenesen a hatvanas évekből. A durván faragott IFA-k és Csepel teherautók a korai animista-totemista tárgyformálást idézik: szinte magunk elé képzeljük a modellek korabeli gazdáit, akik kommunista szombatokon apróbb ajándékokkal (fagyálló, motorolaj, akkumulátorsav) adóznak minden IFA-k transzcendens lényegének.

Édes teher

A fából faragott teherautókat megkerülve elénk tárulnak a kiállítás legnagyobb modelljei: az ötvenes évek olcsó sci-fi ponyváiról ismerős, szürreális járművek még a múlt század tízes éveiben készültek eredendően mezőgazdasági célokra, ám az első nagy világégés alkalmából besorozták, s a továbbiakban mobil lángszórókként használták őket a már akkor is valószerűtlenül ható huszárrohamok oldalfedezésére. A részben már lánctalpas, primitív harckocsikezdemények megelőlegezik a k.-európai autótechnikai fejlődés további fázisait s annak fő jellemzőit: monumentalitás, hangos börrögés, rusztikus elegancia, a burzsoá finomkodás mellőzése, élénk, pszichedélikus színek szeretete. A modellkészítők számára ideális nyersanyag valamennyi: egy Kraz típusú ex-szovjet teherautó például a maga plaszticitásában egyenesen bronzba-márványba kívánkozik - ehhez képest a festett bádog szinte már méltatlan, nemtelen anyag. A Sörszállító Robur és IFA-teherkocsik című dinamikus alkotás egyszerre világítja meg a modellkészítés, valamint a legendás járművek nagyszerűségét: az egymással párhuzamosan pihenő (a valóságban természetesen száguldó) járművek a végtelenben (sörgyár, italcsarnok) találkoznak, a vezetőfülke elegánsan hasítja a levegőt, a sofőr fütyörész és közben korai Generált (Kövér a nap, Mit tehet az ember) hallgat. Magától értetődik, hogy a Zil és Ural teherautók modelljei (és az eredeti darabok színes képei) mellől nem hiányozhatnak büszkeségeink sem. Az Ikarus története éppúgy feltárul, mint a Csepel teherautóé: a farmotoros buszverzió eredendő szépsége immár vitán felül áll - miként a khaki színű honvédségi teherautóké is, különös tekintettel a fényszóróvédő rácsokra és a melléjük applikált, rovarcsáp-szerű bóbitákra. A Zaporozsec- (valójában Zisz-), Moszkvics-, Volga-, Csajka- és Zsiguli-rajongók is örülhetnek: modellező eszmetársuk szinte hiánytalan fajtagazdagsággal reprezentálja a hruscsovizmus technikatörténetre gyakorolt áldásos hatásait, ám a testvérállamok némileg szofisztikáltabb darabjai sem hiányozhatnak: a Skoda Felicia vagy a Tatra kifejezetten szép típusok (mind a modell, mind annak modellje), a kis Polski jobb híján aranyos, a Zastava pedig teljesen szürreális - mindenképpen méltó tehát a megörökítésre.

Két ütem

A kiállítás legfőbb dísze (mondjuk a villamostörténeti és az amcsi oldsmobil-blokk mellett) az egyik vitrinben berendezett Trabant-szentély, benne Trabik minden méretben, színben és funkcióban: közöttük keletnémet rendőrségi és felspécizett raliváltozat - sajnos a terepszínű harci Trabant elkészítésére eddig még nem futotta az alkotó drága idejéből. A Trabant modellezését nyilvánvalóan segíti az is, hogy a fröccsöntött kivitel sem anyagidegen (sőt!), hogy a több évtized alatt számos típus készült, s hogy a karosszéria puritán kialakítása miatt a nyersanyag kívánt formába öntése viszonylag egyszerű. A tárlóban helyet kaptak a Trabant-kultusz profán tárgyai is, mint a dobozos Trabi-sör vagy a Trabi típusú, hidegen kevert likőr, mutatván, hogy a kortárs szerves vegyipar asszociációs készsége úgyszólván felülmúlhatatlan.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.