Ötvenéves a Trabant: Mit sem változott

  • Négyesi Pál
  • 2007. június 21.

Tranzit

Mindenkinek van egy trabantos története, mindenkinek majdnem ugyanaz: nyugat-európai állampolgárok futnak össze a furcsa szerzet láttán, s mosolyogva veregetik meg a kék útleveles magyar turisták vállát. "Ügyesek voltatok, fiúk. Mi sem tudnánk különbet összehozni a sufniban. De ilyen messzire azért nem merészkednénk vele."

Ahhoz, hogy megértsük a Trabant jelentőségét, egy alapvető tényt le kell szögezni: a Trabantot a tervezői nem autónak szánták. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk időben a második világháború utáni első évekhez. A lassan magához térő, s lassan kettéosztódó Európa mindkét felén ugyanaz a kérdés foglalkoztatta a konstruktőröket: hogyan motorizálják azokat a fiatal családokat, akik kisgyermekeik miatt nem utazhatnak motorkerékpárral, de nem tudják megengedni maguknak egy igazi családi autó "luxusát". A válasz egy új járműkategória volt. Olyan zárt, négykerekű autóféle szerkezet, amely kiötlői szerint akár motorkerékpár-jogosítvánnyal is vezethető. A fontosabb paraméterek: legfeljebb 500 köbcentiméteres, könnyen karbantartható motor, 2+2 ülés (tehát elöl két felnőtt, hátul két gyerek utazhatott), egy víkend csomagjaihoz elegendő rakodótér. A vasfüggöny mindkét oldalán születtek emlékezetes alkotások; ezek közül a (nyugat)német Goggomobil emelhető ki. Magyarországon, ahol a KGST rendelkezései értelmében a személyautó-gyártás szóba sem jöhetett, a hivatalos szervek törpeautó-programot hirdettek, aminek Gerő elvtárs személyesen vetett véget.

Eközben a Német Demokratikus Köztársaságban az egykor a Wanderer, Horch, Audi és DKW márkákat tömörítő Auto Union vállalatcsoport romjain újjáéledő keletnémet autóipar új irányba indult el.

Az Auto Union még a háború előtt kezdett el műanyag karosszériák előállításával kísérletezni. A nyersanyaghiány és a helyi kohászat fejletlensége miatt a kommunista vezetés úgy döntött, hogy a VEB Automobilwerke Zwickau (AWZ) néven működő üzemben tovább folytatják a fejlesztési munkákat. A régi szakemberek egy részét újból alkalmazták, akik néhány év leforgása alatt az akkoriban alkalmazott műbőr borításnál korszerűbb és ellenállóbb, de az acélkarosszériánál olcsóbb anyaggal rukkoltak elő. A Duroplast fantázianevű, fenolalapú, textillel megerősített, hőre keményedő műanyag -50 és +90 fok között megőrizte formáját és szilárdságát. Bár ez az anyag messze nem volt olyan erős, mint a széles körben elterjedt üvegszálas műanyag, sokkal gazdaságosabban lehetett gyártani és javítani.

1955-1957 között az AWZ P70 néven gyártotta első Duroplast-karosszériás kisautóját. A pártvezetés azonban egyszerűbb szerkezetre vágyott. 1957 őszén jelent meg az első Trabant, ami nagyjából azt jelenti: kísérő, őrző. A hivatalosan P50 névre hallgató kisautó mindenben megfelelt a követelményeknek.

Míg a P70 karosszériaelemeit fakeret tartotta, a Trabant már önhordó fémvázat kapott. Erre került a Duroplast burkolat, amely gömbölyded formájával megfelelt a kor divatirányzatának. A kéthengeres, kétütemű, 500 köbcentiméteres léghűtéses motor mindössze 18 lóerős volt, de a 3,37 méter hosszú, kétajtós, 2+2 üléses kisautó üresen csupán 615 kilogrammot nyomott, így nem csoda, hogy akár 100 km/h-val is száguldhatott. 1962-ben a kisautó 600 köbcentiméteres, 23 lóerős motort kapott, és az autó külsején is megváltoztattak néhány apró részletet. Így készült el a P60-as, amelyet később Trabant 600-as néven kezdtek forgalmazni.

A típus első és egyben utolsó nagyobb felújítására 1964-ben került sor. Minden idők legismertebb Trabantja, a 601-es frissebb formavilágú és tágasabb, de kevesebb díszítőelemet hordozó karosszériát és 3 lóerővel erősebb motort kapott, de a P50-es alapkoncepcióját megtartották. A kétajtós limuzin mellett Universal néven háromajtós kombi is készült a Trabantból, sőt egy idő után az eredetileg katonai célra készített, ajtók nélküli Tramp kabriolet is szerepelt a kínálatban. Ezt a típust azután a korszak másik ismert járművéhez, a Wartburg 353-ashoz hasonlóan több mint negyed évszázadon át szinte változatlan formában gyártották.

Mindkét autó esetében az NDK állami vezetőit terheli a felelősség a fejlesztés elhanyagolásáért. Az évek során ugyanis rengeteg szép vonalú Trabant és Wartburg prototípus készült, de ezek sorozatgyártása sohasem kezdődött el. A Zwickauban berendezett August Horch Museumban megtekinthető a kísérleti példányok egy része.

A rendszerváltás előtt a Wartburghoz hasonlóan a Trabantot is korszerű Volkswagen-motorral próbálták meg életképessé tenni. A 45 lóerős motor hengerűrtartalma után 1.1-esnek elnevezett típusváltozat 1989-ben mutatkozott be, de csak 1991-ig gyárthatták, hiszen nem versenyezhetett a néhány éves nyugat-európai és távol-keleti konstrukciókkal. A Trabant jogutódja, a Sachsenring AG ma is létezik, de néhány prototípustól eltekintve autókat már nem készítenek. Az egykori Trabant-gyár dolgozóit jelenleg a Volkswagen közeli üzeme foglalkoztatja.

Az elmúlt másfél évtized során valóságos kultusz alakult ki a kocsi körül. Nemcsak Németországban és a legtöbb egykori KGST-országban van Trabant-klub, hanem például Nagy-Britanniában is, sőt állítólag már Kaliforniában is felbukkant néhány Trabant. Budapesten viszont nemrég megkezdte működését egy vállalkozás, amely az idevetődő turistáknak kínál Trabant-bérlési lehetőséget.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.