A rendszerváltás óta az állam legfeljebb évi 9-10 milliárd forintot költött a turizmus fejlesztésére (ebbõl a keretbõl mûködtette a Magyar Turizmus Rt.-t is), így a Széchenyi-terv a szektor számára valóságos pénzesõt jelentett. A hazai gyógy- és termálfürdõk, illetve szállodák 2001-tõl három év alatt közel 30 milliárd forint támogatást nyertek, elsõsorban rekonstrukcióra. Lényegében minden ismert, jelentõsebb turisztikai vonzerõt képviselõ fürdõ megújult, bár több olyan kistérségi létesítmény is szubvencióhoz jutott, amelyeket inkább területfejlesztési alapokból kellett volna megtámasztani. Tavaly 39, idén 26 fürdõ rekonstrukciója fejezõdött be, de jövõre is lesznek avatóünnepségek. "Az utóbbi idõk nagyobb hazai fejlesztései színvonalukat tekintve versenyképesek az olasz, osztrák vagy német fürdõkkel" - mondta Bozzay Andrásné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) Turisztikai Fejlesztési Fõosztályának vezetõje. Más vélemények szerint azonban a magyar fürdõk leginkább gyógyvizeikben és a nyugatiaknál átlagosan 50 százalékkal olcsóbb jegyáraikban bízhatnak.
Mindenkire számítanak
"Még a sikeres fürdõinkrõl is elmondható, hogy hiányzik a célcsoport orientált megközelítés, egyik új létesítménynek sincsen igazi arculata, hiszen szinte mindenhol találunk egy kicsit mindenbõl. Pedig nemcsak a hatvan feletti német nyugdíjas lehet célcsoport, hanem akár a hazai családok is, különös tekintettel a gyerekekre. Lehet, hogy a marketingtervekben megnevezték, de azt hiszem, gondot okozna például egy kifejezetten gyerekbarát fürdõt vagy egy fiatalos, az aktív réteg igényeit kielégí-tõ wellnesslétesítményt találni. Németországban sokkal hangsú-lyosabb a jó értelemben vett wellnessjelleg. A vegyes funkciójú komplexumoknál minden egységet jól elkülönítenek, itthon viszont gyakori koncepcionális hiba, hogy a különféle szolgáltatásokra vágyó emberek egymásba ütköznek. A pihenõteret sokszor egy traktusban találjuk a zsibongó gyerekmedencével, az idõsek által látogatott gyógymedencét a csúszda robajával, abszurd, hogy egy fürdõben épp kikapcsolódni lehetetlen" - állítja Szijjártó Orsolya, a turisztikai tanácsadással foglalkozó Inventio Consulting Kft. ügyvezetõ igazgatója. Hogy a felújított fürdõk többsége koncepcionálisan hasonlít egymásra, és a világos piaci pozicionálás hiányosságai miatt egymástól szipkázhatják el a vendégeket, arról a szakmában jó ideje beszélnek. A gazdasági tárca szerint csupán arról van szó, hogy a fürdõk "nem kommunikálják jól" különbségeiket.
A Széchenyi-terv fürdõfejlesztési pályázatainál, sok egyéb mellett, kidolgozott koncepciót, marketing- és üzleti tervet is be kellett nyújtani, egy minisztériumi forrásunk szerint azonban - fõleg az elsõ idõkben - szinte bármilyen ötlet nyerõ lehetett, ha a pályázó gyorsan reagált. A pályázatok ki-írása elõtt maga a tárca sem ren-delkezett átgondolt stratégiával a fürdõfejlesztésekkel kapcsolat-ban, így nem csoda, hogy a pályá-zók sem bajlódtak azzal, hogy ala-posan megvizsgálják a nyugati trendeket, felmérjék a remélt cél-közönséget, vagy megpróbálják megrajzolni saját vonzáskörzetüket, de forrásunk szerint "több fürdõ marketingterve házi dolgozatnak is gyenge volt. Látszott, sokszor arról sem volt adatuk, honnét érkeznek a vendégeik, hányan jönnek egyáltalán. Ilyen esetekben az üzleti tervek is csak hasra ütésre készülhettek."
Az újdonság varázsa
Bár a projekteknek csak mintegy 10 százaléka zöldmezõs beruházás, a kapacitások 50 százalékkal bõvültek, a korábbi 14 millió helyett jövõre már 21 millió vendéget képesek fogadni a fürdõk. A kínálat ilyen merész ütemû növelésétõl számos szakértõ óvta a gazdasági tárcát, a számok azonban az elsõ teljes mûködési év után az apparátust igazolják. Bár a Széchenyi-terv egészségturisztikai fejlesztéseinek hatékonyságvizsgálata még nem készült el, a 2003-as monitoringjelentések összességében 30 százalékkal több eladott jegyrõl beszélnek, noha az idei elsõ fél év - a zord idõjárási viszonyok miatt is - 15 százalékos visszaesést hozott tavalyhoz képest. Szkeptikusok az újdonság varázsával magyarázzák a biztató látogatottsági mutatókat.
Mivel legközelebb 2007-tõl lesz pályázható pénz fürdõfejlesztésre (lásd A kastélyba címû keretes írásunkat) még van idõ kijelölni a helyes csapásirányt. "Nem szeretnénk, ha egymás hegyén-hátán ugyanolyan fürdõk lennének, a stratégiai cél az, hogy ezután már csak kiváló minõségû, specializált, különleges létesítmények szülessenek, és minden célcsoport megtalálja a neki megfelelõ lehetõséget" - ismertette a GKM elkép-zeléseit Bozzay Andrásné. Az idõ múlásával a szolgáltatások színvonala is egyre inkább elõtérbe kerülhet, márpedig e téren is van mit pótolni, ráadásul a fürdõk többségében professzionális üzemeltetõk helyett a leggyakrabban önkormányzati tulajdonú cégek botladoznak a medencék körül.
Az állami apanázs felfüggesztése ellenére a fejlesztési lendület szinte töretlen: a duzzadó zsebû magánbefektetõk és a forráshiányos önkormányzatok egyaránt üzletet látnak a fürdõépítésben. Magánberuházásként épült fel a mogyoródi Aquapark, 800 milliós állami támogatás mellett magánerõbõl és bankhitelbõl születik az egerszalóki sódombra alapozott 15 milliárdos fürdõkomplexum, szálloda és üdülõfalu, jövõre Nyugat-Magyarországon Sárváron, Kapuváron, Gyõrben és talán Mosonmagyaróváron, illetve Máriakálnokon, idén Zalakaroson nyitnak új gyógy- és wellness-szállodákat. "Ezt nem lehet elmesélni, ezt látni kell" - jellemezte Bükfürdõ fejlõdésének látványos ívét Majtényi László, a nyugat-magyarországi fürdõket tömörítõ Pannon Termál Klaszter ügyvezetõ igazgatója. A településre néhány év alatt 20 milliárd forint érkezett, sok egyéb mellett idén a második gyógyszállót adják át.
Kútfúrók
A hazai hévízvagyon idegenforgalmi és gyógyászati hasznosításának természetadta korlátait pontosan ismerõ hidrogeológus-társadalom azonban már a hatvanas évek óta növekvõ aggodalommal figyeli az egyes területeken eluralkodott állandó fejlesztési hajlamot. "A termálfürdõk szaporodása bizonyos régiókban jó ideje a vízhozam, hõmérséklet és a töménység rovására megy. Ahol fürdõt fejlesztenek, ott a közvetlen közelben törvényszerûen megjelennek a szállodák, a magánvállalkozók, és vízkivételük ter-mészetesen hatással van az eredeti vízbázisra" - mondta dr. Lorberer Árpád, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (Vituki) tudományos fõmunkatársa. A legismertebb történelmi fürdõhelyek - Budapest, Harkány, Eger, Miskolc - térségében évtizedek óta "túltermelési válság" tapasztalható. Miskolctapolca vízminõségét a város párhuzamos termálvíz-kihasználása oly mértékben rontotta, hogy a híres barlangfürdõ már a 70-es évek elejére elvesztette történelmi gyógyhely minõsítését, ma pedig a termálfürdõben kazánnal melegítik a vizet. Bükfürdõ egyes kútjaiban a hiányos vízbázisvédelem régóta kedvezõtlen vízminõség-változást okoz, a két új szálló miatt fúrt hévízkút pedig a szakemberek szerint a vízutánpótlásra lehet kedvezõtlen hatással, miközben máris egy újabb, negyedik kút létesítésére készülnek. Mivel a vízbázisok védelmérõl szóló kormányrendelet cselekvési programjából kimaradt a gyógyvízforrások és -kutak körüli védõterületek kötelezõ kijelölése, a gyógyfürdõk maguktól nem nagyon költenek hidrogeológiai védõidomokra, így az odatelepülõ gyógyszállók, magánhévízkutak akadálytalanul károsíthatják és veszélyeztethetik a terület gyógyvízbázisát; ezt korábban még Hévíz vagy Budapest esetében sem lehetett megakadályozni.
A kevésbé frekventált területek lelkes önkormányzatai és egyes területfejlesztési szakemberek a fürdõfejlesztést továbbra is kitörési pontnak tekintik. Az ötezer lakosú, egymilliárdos büdzsével gazdálkodó, forráshiányos Letenye a horvát tengerpartra tartó turistákra számítva tavaly saját erõbõl húzott fel egy 450 millióba kerülõ termálfürdõt. Szentgotthárd egyetlen 32 fokos hévízkútja mellé újat fúrat, hogy a Hundertwasser által tervezett Bad Blumau-i fürdõkomplexummal konkuráljon, de számos alföldi zsákfalu vezetõsége jutott már arra, hogy "lenyomhatja" Hajdúszoboszlót. Az önkormányzati testületek gyakorta azt sem veszik figyelembe, hogy a fürdõ önmagában nem aranybánya - a Széchenyi-terv elõtt a fürdõvállalkozások közül egyedül a zalakarosi Granit Gyógyfürdõ Rt. termelt jelentõsebb nyereséget, illetve öt-hat létesítmény tartotta el magát. A Magyar Fürdõszövetség prognózisa szerint 2010-re legfeljebb háromszor ennyi, saját lábon megálló fürdõ lesz az országban. A haszon a további százmilliós befektetéseket igénylõ szolgáltatásokon keresztül (szálloda, éttermek) realizálódhat, ám ahogy a Nemzeti Fejlesztési Hivatal egyik munkatársa fogalmazott: "Számos önkormányzat fordítva ül a lóra. Elõbb építenek egy fürdõt, aztán jut eszükbe, hogy kéne egy bekötõút, egy panzió és valami étterem. A puszta közepén még egy fürdõ sem feltétlenül területfejlesztési csodaszer."
Mivel az általános hiedelem szerint az ország forró vizû tenger felett üldögél, a képviselõ-testületek mindenfelé hévíz után kajtatnak - és gyakran árnyékra vetõdnek (hévíznek a 30 fokosnál melegebb vizet tekintik, amelyik éppen ennyi, az gyorsan kihûl). Tapolca a sokadik fúrás után is nehezen hitte el, hogy 32 fokos vizet talál, Isaszeg az éppen csak termálvíznek titulálható 30 fokos vizet fakasztott, mégis építkezik, Pécelen a figyelmeztetések ellenére ötvenmillió forintért 31 fokos vizet hoztak a felszínre, Balatonföldváron négy kutat fúrtak hiába, Lébényben pedig elõbb épült a kútra palackozó, és utána derült ki, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlan folyadékot akarnak forgalmazni. A kiábrándító eredményt hozó fúrások, meddõ kutak mögött gyakran elvakult vagy szélhámos tanácsadó cégek, kútfúró vállalkozások állnak, amelyek egy-egy bátor ötletet meggyõzõen bemutatva fûzik be az önkormányzatokat, Siófokon például egy nyugdíjas geológus tanácsai alapján hat meddõfúrást végeztek sok tíz millió forintért. Az engedélyezõ hatóság általában elõre figyelmezteti a kérvényezõt, ha nincs miért nekiveselkedni, de ezt kevesen hallják meg. A magánszektor is lázban ég: a Vituki Rt. Hidrogeológiai Intézete futószalagon gyártja a szakvéleményeket a külföldi ingatlanfejlesztõk számára, bizonyítandó, hogy a golfpályának, lakóparki teleknek vásárolt területén nincs egy csepp termálvíz sem.
Linder Bálint
a kastélyba
2004 és 2007 között nem lesz fürdõfejlesztés állami dotációval. A Széchenyi-tervben kiemelten kezelt egészségturizmus minden lobbizás, parlamenti interpelláció, a miniszterelnöknek címzett négypárti levél ellenére sem került tavaly õsszel a prioritások közé az ország elsõ - ezúttal csak három évre szóló - Nemzeti Fejlesztési Tervében (NFT). Az EU hétéves költségvetési periódusaihoz igazodó dokumentum egy-egy állam - Brüsszellel egyeztetett - fejlesztési irányelveit rögzíti, a vaskos irományból az is kiderül, hogy milyen területeken lehet uniós pénzre pályázni. A 2007-ig érvényes magyar NFT értelmében a turizmuson belül a kulturális és természeti értékeken alapuló fejlesztéseket pártolják, igaz, az elõzõ ciklus pénzfolyamaihoz képest meglehetõsen szerény mértékben, mintegy 20 milliárd forint erejéig. Erre a keretre fõleg kastélyok, világörökségi helyszínek, nemzeti parkok és múzeumok pályázhattak, a támogatási keret java már gazdára is talált. "Ezek szép dolgok, de csak viszik a pénzt, szemben az egészségturizmussal, amely stabilan növekvõ szegmens, az ország karakterét meghatározó különlegesség, a turizmuson belül olyan szervezõerõ, amely egész éves forgalmat generál. Nem lett volna szabad kihagyni az NFT-bõl, mert így megtörik a lendület, közben vetélytársaink elhúzhatnak. A fürdõpiacon csak az marad talpon, aki állandóan fejleszt" - érvel a döntés ellen az egyik szakértõ. A GKM Turisztikai Fejlesztési Fõosztálya viszont úgy okoskodott, hogy a szûk keretbõl célszerûbb az egyenetlenségek felszámolását elindítani. "Kiábrándító, hogy az emberek kijönnek a fürdõbõl, nincs hova menniük. Minden térségben szükség van egyéb turisztikai vonzerõre is. Lehet azzal jönni, hogy miért nincs idén 20-30 fürdõ fejlesztésére pénz, de a kínálat-tal nem szabad túlságosan elõreszaladni, és vízkészleteink terhelhetõsé-gét is meg kell vizsgálni" - indokolta döntésüket a GKM fõosztályvezetõ asszonya.
