A bevásárlóközpont műszaki boltjában tett látogatás eredménye: 7 gyártótól 27-féle, színben/árban/technikai és egyéb paraméterben különböző számítógépes egér. Az ezredforduló óta történt alapvető változásokat negligáló 699 forintos no name-től (kétgombos, rövid vezetékes, gumigörgős) az ennél tizenötször drágább, golfütőfej formájú és nagyságú, vezeték nélküli ergonomikusig. A bolt részlegvezetője szerint legtöbbet a vezeték nélküli 3 vagy 5 gombosokból tudnak eladni, ezek átlagosan 3-5 ezer forint köztiek, de a vevők inkább a külcsín alapján választanak. És mindig csak egyet vesznek.
Amikor 1982-ben az egér felbukkant Amerikában, akciósan 299 dollárért kínálták az "eddig soha nem látott könnyedségű számítógép-kezelőt". A computer mouse - legalábbis a működési elve - ekkor már valójában nagykorú találmánynak számított. Az iparág egyik legfontosabb kellékét az "X-Y pozíciójelző képernyős rendszer" készüléket ugyanis 19 évvel korábban építették meg először a Stanford Kutatóintézetben. Douglas Engelbart US3541541 szabadalmi bejegyzésű masinája két, egymásra merőleges fogaskerekekkel ellátott, két kézzel használható szörnyet takart, amit szélesebb körben csak 1968-ban mutatott be. Nem egérnek,
bogárnak becézte a készüléket,
és eredetileg csak egy gombja volt. Mindez a '70-es évek végéig Csipkerózsika-álmát aludta, sőt, a home computer korszak hajnalán, a Xerox rossz helyzetfelismerésének köszönhetően szinte elfelejtődött.
A ma ismert egér debütálására azonban akkor sem könnyű egyértelműen rábökni, ha Engelbartot kivesszük a képből. Egyes technológiai annalesek a Byte magazin 1982 júniusában elsőként egeret ábrázoló Microsoft-reklámra esküsznek, mások Steve Kirschnek, a Mouse System cég vezetőjének augusztusi döntésére, hogy a Sun-munkaállomásokhoz jó lenne már végre egy használható egér. Van, aki ugyanez év novembere mellé tesz ikszet, mondván, hogy a Comdexen (neves számítástechnikai szakkiállítás és seregszemle) ekkor jelent meg a Logitech a P4 fantázianévvel ellátott modelljével. Megint mások viszont egészen 1979-ig mennek vissza, amikor a későbbi Macintosh-vezér, Steve Jobs munkatársaival besétált a grafikus felhasználói felület kialakítását célul kitűző Xerox PARC-hoz, és a témában minden, ott hozzáférhető információt begyűjtött, hogy saját maguk fejlesszék tovább. (E látogatás a csúcspontja a nálunk Számító emberek címen futott filmnek is - Pirates of Silicon Valley [1999] -, noha eredeti célja a Jobs vs. Gates konfliktus gyökerének boncolgatása volt.) A Dean Hovey (a Mac tervezőmérnöke) által a '80-as évek hajnalára szappantartóból és dezodorgolyóból épített egér messze volt a tömeggyártástól, erre először az IBM (1982), majd a Bill Gates vezette Microsoft (1983) volt képes. Kétségtelen tény azonban, hogy az 1984 januárjában piacra dobott Macintosh volt az első, mely a mouse tulajdonságait képes volt kihasználni.
A PARC-ban látott egereknek három gombjuk volt, ennyi lett az IBM mouse-nak is. A Macintosh egerekre viszont 2005-ig csak egyetlen gombot terveztek, a Microsofté két gombbal indult. A "gombháborúnak" mégis inkább filozófiai, mint logikus magyarázata van. (Az Apple Macintosh egerek és gépek elsősorban Amerikában hódítanak mind a mai napig, Európában főleg grafikai stúdiók, a legújabb dizájnért lelkesedők használják.) A mouse világméretű hódítása viszont egyértelműen a redmondi központú Microsofthoz és az általa kifejlesztett Windowshoz kötődik.
Az eladások első boomja
a Word és a Paint programok megjelenésével függ össze. Fura módon azonban a személyi számítógépekben gyorsan nélkülözhetetlenné váló eszköz rabja is lett a Bill Gates-i szoftvereknek, s így működése, formája és lehetőségei a '90-es évek végéig alapvetően nem változtak (hacsak nem számít változásnak, hogy a görgők könnyebb tisztíthatóságának elvét, az egér alján lévő gyűrű és az eltávolítható golyó ötletét a már említett Dean Hovey-tól és a Mactől vette át a PC-világ). Az optikai egér megjelenéséig (1999) a Mac-felhasználók kivételével a legtöbben két- vagy háromgombos, görgős egeret használtak, s havonta legalább egyszer pucolták a gumírozott golyót és az ahhoz kapcsolódó X-Y görgőket. Aztán a RAM-ok, MHz-ek, kilo-, majd megabyte-ok gyorsuló ringlispílében a tőkeerős fejlesztőrészlegekben a fejükhöz kaptak (merthogy: lehet-e a fejlődést jobban kifejezni, mint a látható és kézzelfogható dolgokkal?). Kicserélődött a foglalat (gyorsabb adatátvitel), megjelentek az öt-, majd még több gombos változatok (több funkció), megoldották a görgőkopás problémáját és a folyamatos mozgatás lehetőségét is. Elsőként a Microsoftnál vették elő Kirsch egy másik, '60-as évekbeli találmányát: a görgőket fénydiódákra és optikai képolvasókra cserélték. Ettől kezdve az egér X-Y tengelyes mozgása, de a pontossága sem a konkrét fizikai kontakttól függött. A lézerre cserélt fénydiódának (2006) és a szenzorok tökéletesedésének köszönhetően ma már az sem ritka, hogy a "mérnöki" egerekben a képolvasók felbontóképessége kenterbe vágja a profi nyomdák nyomtatási lehetőségeit.
Ezek a fejlesztések
az ezredfordulótól újraszabták a piacot. Voltak persze zsákutcák is. A leglátványosabb kudarcnak máig a játékosoknak kifejlesztett "trackball" számít (ez voltaképpen egy felfordított egér, ahol a kurzor mozgását a gamer egy megnagyobbított golyó forgatásával végzi), de az ötnél több funkciógomb egérre zsúfolása sem tekinthető éppen sikertörténetnek. A kudarcok azonban gyorsan zárójelbe kerültek az internetfejlesztéseknek köszönhetően: a háromgombos egereken a középső lecserélődött egy kis kerékre, aztán e "scroll" nyomógombként is funkcionálni kezdett (2003). Ezzel szinte egy időben mind gyakoribb igényként jelentkezett, hogy a gépház-egér kontakthoz ne legyen feltétlenül szükség vezetékre. Az eleinte infravörös, majd egyre inkább wireless vagy bluetooth kapcsolódású egerek térnyerése két-három éve folyamatos, becslések szerint mára az eladások 45 százalékáig emelkedett.
Az egész PC-szektort a kezdetek óta meghatározza a Logitech és a Microsoft. A cégek a jelenlegi becslések szerint Európában 35-40 százalékkal részesednek a tortából. A többiek számát becsülni sem érdemes. A kisebb egérpiaci márkák - mint a Genius, a BTC, a Creative, a HP, a Mitsummi, a Trust, a Labtech, a Lexma (és a sokféle "-tek", mint A4teck, Saitek, Nortek stb.) - mellett sok névtelent is találni a boltokban. Ezért nem meglepő, hogy a hazai piaci részesedésekről egyik nagy forgalmazónál sem tudtak/akarnak még csak közelítő adatokat sem mondani. Az pedig, hogy egyre inkább a minőségi egereket keresnénk, legfeljebb olyanokból olvasható ki, mint hogy a Microsoft hardverrészlegének jövő évi katalógusában 25 különböző egértípus szerepel, ebből hatot sorolnánk az olcsó, 16-ot viszont az erős közepes kategóriába. De a Logitechnél olyannyira hasonló a helyzet, hogy még az elitkategóriában is hasonló mennyiségű/tulajdonságú specifikációk találhatók. Az egyik friss, extrém redmondi gyümölcsöt például 5-10 grammos súlyokkal ideális súlyelosztásúvá, egyénre szabottá lehet tenni, de az egéren a digitális kijelzők mutatják nemcsak a működéshez szükséges energiaszintet, azt is, hogy az optikai egér pontossága éppen hová van beállítva. Erre az ufóra a Logitech nüansznyi különbséget mutató válaszából kettő is van, miközben a gamer szegmensben kihagyhatatlan Razor például egy 15G-s gyorsulást lekövetni képes ketyerével követel helyet e versenyben. Műszaki paraméterek alapján nehéz lenne dönteni köztük, a 15 ezer forint feletti árakat látva azonban, minőség ide vagy oda, sokan gondolkodóba esnének.
Az egérgyártók versengése a végletekig kihegyezett. A legújabb, "minden funkcióhoz használj másfajta egeret!" filozófia azonban idehaza inkább extrém futurisztika, hisz a korábbi "mutasd az egered, megmondom, ki vagy!" szlogen is csak most kezd kiteljesedni. A gyártók reménye szerint karácsonykor jön az áttörés.
