A Monsanto neve világmárka, akkor is, ha sokszor szitkokkal körítve emlegetik – hogy joggal vagy sem, arról évtizedek óta zajlik a disputa. Lassan azonban nem marad tétje e vitának, hiszen a német Bayer AG sikeresen felvásárolta az amerikai alapítású világcéget, és a nevet hamarosan a kukába dobják. Mindazonáltal augusztusban egy San Franciscó-i esküdtszék 289 millió dolláros (azaz 82 milliárd forintos) kártérítést ítélt meg egy halálos beteg férfinak, elismervén, hogy nyirokrákját a rendszeresen használt Monsanto-féle glifozátos gyomirtóktól kapta. Az ítélet a jogutódra is érvényes – és az egész iparágra nézve tanulságos.
Irtó nagy baj
Az esküdtszék abban találta felelősnek az óriásvállalatot, hogy nem tájékoztatta vásárlóit a szer használatának lehetséges következményeiről, dacára annak, hogy tudhatott glifozátos herbicidjei (például a hírhedtté vált Roundup) kockázatairól. Mindez nem lephette meg a Monsantót, hiszen 2017 januárjában már első fokon elveszített egy pert. A cég – ekkor felperesként – azt kifogásolta, hogy a környezeti kockázatokat értékelő kaliforniai intézet (The Office of Environmental Health Hazard Assessment – OEHHA) a kemikáliák hatásait veszélyességi (és nem az enyhébb mérlegelést lehetővé tevő kockázati) alapon minősíti, felvette a glifozátot a potenciálisan karcinogén anyagokat tartalmazó listájára. Ezzel persze csak alkalmazkodott az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kebelén belül működő Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (International Agency for Research on Cancer – IARC) 2015-ös jelentéséhez, amely már akkor a potenciálisan veszélyes hatóanyagok közé sorolta a glifozátot – jórészt rágcsálókon végzett kísérletekre alapozva. A Monsanto szakértői mindezt kamu tudománynak (junk science) nevezték egy szövetségi egészségügyi szerv, a NIH 2017-ben kiadott jelentésére hivatkozva, amelyben a glifozát valóban nem szerepel a veszélyes szerek között. Ez a szervezet kockázati alapon minősíti a kemikáliákat, így a potenciális ártalmak mellett számba veszi azt is, hogy alacsony kitettség mellett mennyire ártalmasak.
A San Franciscó-i esküdtek szerint mindenesetre a felperes jogosan kifogásolta, hogy nem tájékoztatták az általa napi rendszerességgel használt gyomirtók nemzetközi és némely amerikai szervezetek által is rögzített kockázatairól. Az ítélet a maga nemében unikum: először mondta ki bíróság, hogy egy glifozátot tartalmazó gyomirtónak rákkeltő hatás tulajdonítható, és először nyert pert ilyen ügyben rákbeteg. Az elsőfokú ítélet után nyolcezren adtak be keresetet a Monsanto ellen – a következő eljárás már ősszel elkezdődhet. Ráadásul a perek gyorsítására speciális szövetségi jogi procedúra (multidisctrict litigation – MDL) is indítható, igaz, még ennek eredménye sem garantálja, hogy az egyenként lefolytatandó perek ugyanígy végződnek. Az is igaz, hogy az alperes fellebbezni fog és a Bayer vezetői (például Werner Baumann vezérigazgató) a keresetek számától függetlenül biztosak az igazukban: a glifozát biztonságos, nem okozhat rákot. A cég részvényesei nem ennyire bizakodóak, a Bayer papírjai 10 százalékot zuhantak a bírósági ítélet óta.
A 46 éves, kétgyermekes Dewayne Johnson non-Hodgkin-limfómában szenved (a nyirokrendszer e rosszindulatú megbetegedése nálunk akkor vált közismertté, amikor 1990-ben, néhány hónappal hivatalba lépése után ezzel diagnosztizálták Antall József miniszterelnököt). Johnson kertészként dolgozott egy San Francisco környéki tankerületben, és 2012 óta a Roundup és RangerPro nevű szerekkel permetezte a rábízott iskolák kertjét. Az ítéletben nem véletlenül szerepelnek a Monsanto saját márkájú termékei: bár a glifozát szabadalmi védettsége 2000-ben lejárt, s azóta számos generikus változatban kapható, a felperes speciálisan e márkákat használta.
A limfómát 2014-ben diagnosztizálták nála, s 2016-ban perelte be a Monsantót. Ügyvédje, Timothy Litzenburg az NBC televíziónak bevallotta: abban sem bízott, hogy védence megéri a nagy médiafigyelem övezte per végét. A 2016 óta munkaképtelen Dewayne Johnson láthatóan gyenge fizikai állapotban tanúskodott: „Tudom, hogy már soha nem gyógyulok meg, de az utolsó leheletemig küzdeni fogok.” Az ítélethozatal után a Monsanto rögvest fellebbezett. Természetesen a Bayer is reagált, s nem csupán tagadta, hogy rákkeltő anyag lenne a gyomirtóiban, de sokkal hatékonyabb jogi ellenlépéseket is ígért. Szerintük a tudományos vizsgálatok, a felügyelő hatóságok álláspontja és a több évtizedes gyakorlati tapasztalatok alapján bizonyos, hogy a glifozát nem okoz rákot. Nem árt tudnunk, hogy az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó uniós szakhatóság, az EFSA is így foglalt állást, s ennek nyomán az Európai Unió tavaly novemberben további öt évre megújította a glifozátot tartalmazó vegyszerek forgalmazásának engedélyét.
Kis gömböcök
A Monsanto hosszú története során (lásd A farmerek réme című keretes írásunkat) végig arra törekedett, hogy kora és területe úttörőjének lássék. Hosszú évekig az agrokémia volt a fő profilja, de ne feledkezzünk meg termékeik háborús felhasználásáról se – Vietnamban és Kolumbiában is bevetették Agent Orange elnevezésű lombtalanítójukat. A 80-as években hamar felismerték a kibontakozó biotechnológiai forradalom jelentőségét, és úttörőként kísérleteztek génmódosított növényekkel. Az elsők között dobtak piacra génmódosított vetőmagot – ezeket azóta is szoros árukapcsolással kötik össze a portfólió agrokémiai elemeivel. Mit lehet tenni, ha a génpiszkált kukorica, repce meg a többi pont a Monsanto gyomirtójának áll ellent?! Az efféle gazdálkodás mellett azzal is lehet érvelni, hogy így csak egyféle gyomirtóból kell összességében kevesebbet kiszórni, s ez kisebb környezetterheléssel jár. Ez az indoklás persze feltételezi az adott szer tartósan nagy hatásfokát, márpedig ez már némely nálunk is honos gyomnövény (például a disznóparéjfélék vagy a betyárkóró) glifozátrezisztenciájának növekedése miatt sem biztos, hogy mindenhol igaz.
Az iparági tendenciák mindenesetre egyértelműek: a vetőmagüzlet és a kapcsolódó agrokémiai termékek piaca az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb szereplő kezében összpontosult. A Monsanto közülük volt egy, de a legtöbben talán e cég nevét emlegették, amiben szerepet játszott az is, hogy szívesen beleállt a konfliktusokba. Nem csupán alperesként szerepelt a bíróság előtt, de sokszor maga sem habozott keresetet benyújtani termékeinek felhasználói ellen. A génmódosított vetőmagokat, illetve az előállításukhoz szükséges technológiát ugyanis a cég (s nyomában a többi biotech vállalat) levédette – s ezzel máris a tilosba tévedt az a gazda, aki az aratás után begyűjtött termést vetőmagként használta fel. S bár a szabadalmak idővel a vetőmagok esetében is lejárnak, ilyenkor már rég a korábbiaknál is előnyösebb tulajdonságú GMO-vetőmagnál tart az iparág. Mindez természetesen összhangban áll a szellemi tulajdon szigorú védelmét szolgáló jogi környezettel – azt pedig, hogy az emberiség számára kulcsfontosságú szellemi javak (például genetikai információk és technológiák) közkinccsé váljanak, nehéz kivitelezni olyan országokban (mint az Egyesült Államok), ahol a tulajdonjog erős alkotmányos védelmet élvez.
A nagy agro- és biotechnológiai cégek (a Syngenta, a Dow Chemical, az utóbbival tavaly egyesült DuPont és az általa már 1999-ben felvásárolt Pioneer, hovatovább maga a Bayer) számára nem is a jogi eljárások jelentettek gondot – elvégre ezek előre láthatóan az ő javukra dőltek el –, hanem az, hogy a jövedelmezőségük csökkent, számos ok, például a szemes termények árának esése miatt. A bevált válasz erre a méretgazdaságosság bűvszavával alátámasztott vállalati fúziók erőltetése lett. A Monsanto maga is úgy nőtt óriásivá, hogy számos, a biotechnológiában (Agracetus), a vetőmagüzletben (Dekalb, Seminis, Cargill, Delta & Pine, De Ruiter), illetve az agrokémiában, gyógyszergyártásban érdekelt céget (Pharmacia) olvasztott magába – némelyikük emlékezete még él is a cég márkaneveiben. Aztán idővel csak az óriások maradtak – és váltak egymás kivásárlási célpontjává. Így olvadt össze a DuPont és a Dow, s nyelte el a svájci Syngentát a kínai állami tulajdonú ChemChina. A Monsanto 2015-ben maga is ajánlatot tett legnagyobb riválisa, a Syngenta megvásárlására, de akadt nála is nagyobb ragadozó, a Bayer, amely végül 63 milliárd dollárért vásárolta fel a Monsantót (a 2016 szeptemberében tett első ajánlat még 66 milliárd dollárról szólt).
A fúzióval az agrárvegyiparban és a vetőmagtermelésben is világméretekben meghatározó óriáskonszern jött létre; s az akvizíció véglegesítéséhez számos kormány, hatóság és kormányok feletti intézmény hozzájárulását kellett megszerezni. Az Európai Unió is vizsgálta az egyesülést, többek közt attól tartva, hogy az így létrejövő 117 ezer helyett már 140 ezer főt alkalmazó gigavállalatnak a maga évi 60 milliárd eurós árbevételével lesz némi versenytorzító hatása. (Ez durván
15 500 milliárd forint – a magyar GDP durván fele!) Végül az EU idén tavasszal jóváhagyta a tranzakciót, de a Bayernek el kellett adnia agrártechnológiai portfóliójának jelentős részét (különös tekintettel a vetőmag- és a gyomirtóüzletágra), a vevő, a szintén német BASF 5,9 milliárd eurót fizetett. (Az Európai Bizottság április 30-án ezt a tranzakciót is jóváhagyta, mondván, az üzlet megfelel az uniós versenyjogi szabályoknak.) De hát miért ne adott volna el a Bayer agrártechnológiát, amikor a kivásárlással ezen a piacon is páratlanul erős pozícióba került? Elvégre már 2015-ben is a Monsanto kezében volt a globális vetőmagpiac 26 százaléka, őket a DuPont követte 21 százalékkal. Az EU versenyjogi biztosa, Margrethe Vestager arról beszélt, hogy a fúzió jóváhagyásának feltételéül szabták: a Bayer tartsa fenn a hatékony versenyt és az innovációt a vetőmagok, a növényvédő szerek és a digitális mezőgazdaság termékeinek piacán. Elvégre csak így biztosítható, hogy a mezőgazdasági szereplők megfizethető áron jussanak különböző vetőmagfajtákhoz és növényvédő szerekhez, és továbbra is olyan új termékek jelenjenek meg a piacon, amelyek megfelelnek a szigorú európai előírásoknak. Örvendetes, hogy a biztos aggódik a versenyért és az innovációért, ám némileg (ál)naiv megközelítésre vall pont ezért üdvözölni a fúziót: az agro- és biotechnológiai iparban a gigafúziók nyomán bekövetkező hatékonyságnövekedés leginkább a piac learatásában manifesztálódik, és még a vetőmagárak is nőnek – a gazdák most is ettől tartanak. Azt sem írja alá a tapasztalat, hogy több nagy cég egyesülése után az utód hatékonyabban folytatja a technológiai innovációt. Arra már nagyobb az esély, hogy az innovatív szempontból középszerű, de biztos bevételeket nyújtó termékeket fogják favorizálni, holmi társadalmi hasznokra meg fittyet hánynak.
A leverkuseni központú német vegyi és gyógyszeripari konszern június elején jelentette be, hogy megkapta az ügylet lezárásához szükséges összes hatósági engedélyt, június 7-én pedig lezárta a felvásárlási tranzakciót, és egyedüli tulajdonosa lett az amerikai cégnek. Német nagyvállalat még soha nem vásárolt fel külföldi vállalatot ilyen nagy összegért. E fúzióval az agrárvegyiparban és a vetőmagtermelésben is világméretekben meghatározó gigakonszern jött létre – egy óriás, amelyet megelőz a rossz híre.
| A farmerek réme
A Monsantót 1901-ben alapította John Francis Queeny vegyész, régi gyógyszergyári alkalmazott St. Louisban, részben a saját pénzéből, részben egy üdítőgyártó tőkéjéből – a vállalat azóta is a felesége leánykori nevét viseli. Először üdítőkhöz felhasználható adalékokat gyártottak: szacharint, koffeint, vanillint. Később készítettek aszpirint, annak nyersanyagát, a tartósítószerként is használatos szalicilsavat, gumigyártási adalék anyagokat. A Monsanto már a két világháború között is szorgalmasan vásárolt fel cégeket, így tett szert saját kutatási központra, illetve vágott bele a villamosiparban széleskörűen használt poliklórozott dibenzolok gyártásába. Kutatási részlegük fontos szerepet játszott a Manhattan-tervben is. Érdekes, hogy a háború után már együttműködött a Bayer és a Monsanto: közös cégük, a Mobay puliuretán műanyagot terített az Egyesült Államokban. Az ős-Monsanto sokáig úttörő szerepet játszott a vegyiparban is: az ecetsav gyártását szolgáló eljárás éppúgy híressé tette őket, mint a LED-technológiában játszott úttörő szerepük. Persze gyártottak ők DDT-t is, amíg be nem tiltották – de így járt egyik korábbi keresett termékük, a szintén rákkeltő PCB is. Mivel a hadseregnek is szállítottak vegyi anyagokat, így utóbb nekik is szembe kellett nézniük az Agent Orange miatt egészségkárosult vietnami veteránok indította (amúgy sikertelen) perekkel. A 80-as évektől azután kiépült az új, áramvonalas agro-biotechnológiai Monsanto, a világ vetőmagpiacait domináló (ott 28 százalékos részesedéssel bíró), rettegett cég. Közismert, hogy az Egyesült Államokban a megtermelt kukorica és a szója túlnyomó része génmódosított vetőmagokból kel ki, és ezek zömét a Monsanto forgalmazta. A vegyipari portfólióból csak a legfontosabbakat tartották meg: leginkább a gyomirtószekciót. S már csak ők gyártanak az amerikai hadsereg számára fehér foszfort. |
| A Monsanto Magyarországon
A Monsanto Company leányvállalata, a Monsanto Hungária Kft. – eleinte mint Monsanto Kereskedelmi Kft. – 1997 óta tevékenykedik Magyarországon. Kezdetben kizárólag növényvédő szerek forgalmazásával foglalkozott, aztán 1999–2000-ben előbb szántóföldi növényfajokkal (kukorica, napraforgó, repce) bővült a termékskála, majd 2008 után zöldségnövényekkel. A cég nem csupán a regionális központját működteti hazánkban, de számos telephellyel is rendelkezik, amelyek az új hibrid vetőmagfajták kifejlesztését szolgálják – ha úgy tetszik, alkalmazott kutatási tevékenységet folytatnak. Csakhogy miután a GMO-tilalmat az Alaptörvénybe foglalták, nálunk nem csupán forgalmazni tilos genetikailag módosított vetőmagot, de termeltetni, szaporítani és akár kísérleti alapon termeszteni is. A Monsanto közvetlenül és közvetve is sokaknak ad nálunk munkát, csaknem 300 alkalmazottja nem kis részben saját K+F részlegében dolgozik, s számtalan magyar gazdával áll szerződésben (akik megkapják a szaporítani kívánt vetőmagot, majd a termést hiánytalanul átveszik tőlük). A termesztett vetőmagot is helyben, magyar vetőmagüzemekben dolgozzák fel. Tavaly mintegy 113 ezer hektáron termesztettek vetőmagot, és szükség is van ennyire, hiszen a hazai vetőmagtermés 35 százalékát exportálják. Magyarország a világ 6. legnagyobb vetőmagexportőre – a kivitel túlnyomó része kukoricamag. Ezt jórészt az itt megtelepedett agrártechnológiai multicégeknek köszönhetjük, a korábban oly sikeres magyar nemesítésű fajták terjesztői már nemigen rúgnak labdába. Az évről évre 100 milliárd forint körüli árbevételt biztosító vetőmagpiacon és az export 95 százalékán három nagyvállalalat osztozik: a Syngenta, a DowDuPont érdekeltségébe tartozó Pioneer, valamint a Monsanto. És persze híres-hírhedt gyomirtóik is kaphatók Magyarországon. |
