Tudomány

A régészet tudományát gyanakodva figyeli társadalmunk többsége, mely a célszerű földtúrás értelmét nagyjából honfoglalás kori eszcájgok külföldre síbolásában, illetve az illegális fémdetektoros pénzérmekutatásban bírja felfedezni. Pedig érdemes tovább ásni, hiszen, ahogy Csapajev mondogatta, kell ott lennie még egy atlétatrikónak is.

"Anői vízi hullák a hátukon fekve lebegnek a folyón, a férfiak pedig a hasukon" - összegzi tapasztalatait Dömötör László. A többkötetes költő - aki a hatodik korpusznál abbahagyta a számolást - azon kevesek egyike, aki állóhajón rendezte be otthonát. Az 1923-ban aknaszedőnek épült Előre tulajdonosa nem tudná elképzelni az életét panellakásban, mégis fontolgatja, hogy 18 millió forintért megválik 100 négyzetméteres hajlékától, amely az újpesti üdülősoron ring a Duna vizén. Az árvíz csak megerősítette a művészember elhatározását. Ám addig több kilométert evez naponta azért, hogy hazatérjen.

Az elmúlt években felmérések, tanulmánykötetek, újságcikkek, esszék, viták sora árasztotta el a hazai médiát; ezek egymás szavába vágva elemzik a magyar oktatás nyavalyáit a Nyugattól való lemaradástól kezdve a huzatos tantermeken át. Szó esik persze a szakmai-politikai konszenzus hiányáról, a túlképzés minden nyűgéről, a diploma devalválódásáról - hogy csak néhány tényezőt említsünk. Az egész kórság a legnyilvánvalóbban a bölcsészképzésben - a felsőoktatás afféle állatorvosi lován - jelentkezik.

Dürrenmatt szerint Isten szabadsága abban áll, hogy nem lehet megfigyelni. Ebből nyilvánvalóan következik: az ember sosem lesz szabad, bárhogy is kukucskál. De szabadabb-e akkor, ha a kukucskáláshoz tévét használ? A következő hetekben három, szabadon választható valóságshow is a hazai képernyőkre kerül.

A magyar rendőrség folyton változó formában immár több mint másfél évszázada küzd a bűn mint sajnálatos társadalmi tény ellen, többnyire a törvényes keretek között - mit lehet tenni, ha alkalmanként és koronként a törvények is olyanok, amilyenek. Munkájukkal - ahogyan az illik - immár múzeumi körülmények között is megismerkedhetnek a polgárok, akik távozván igazolhatják a tételt: a magyar bűn a magyar égbe kiált.

Emlékeznek Emír Kusturica Underground című filmjére? Amikor a belgrádi állatkertet bombázták. Vagy hogy ilyen messze ne menjünk, a mindenkori dunai árvizek gemenci beszámolóira. Pusztulás és védtelenség mindenütt. Jöjjön bármilyen kataklizma, az állatok is megadják az árát. Ingó és ingatlan javaik vesztése nem fáj rajtuk kívül senkinek, csak akkor jár nekik némi figyelem (mint suta sóhaj: jaj, szegénykék), ha elpusztulnak, ha sokan, ha minél többen pusztulnak el. A moldvai árvíz során néhány óra alatt 750 madarat, 150 hüllőt és száz emlőst kellett a prágai állatkert lakói közül evakuálni. Megfulladt egy gorilla és két libériai víziló. Meg kellett ölni egy elefántot, egy vízilovat, egy oroszlánt és egy medvét. A fókák menekülőre fogták.

Nem mondom, hogy veszélytelenek, de a baleseteket leszámítva együtt lehet velük élni. Persze nem mindegy, hogy egybeszabott, darázsderekú, vagy rövid lábú darázs ólálkodik a baracklekvár körül, de szerencsére nagyon könnyű őket megkülönböztetni.

Betegként leginkább az orvos tanácsait igyekszünk betartani, és miközben rendszerint kellemetlen, érthetetlen dolgok történnek velünk, kommunikációnk is nehézkessé válik. Üzenetek garmadáját kapjuk, amelyek gyakran betegérzetünket erősítik meg. A pozitív szuggesztió gyakoribb tudatos alkalmazásával és negatív párjának elhagyásával elesettségünk csökkenthető lenne.

Az exkluzív kiszerelés miatt a lehetőség talán eszünkbe sem jut, de már az ősember is evett csigát; több ásatáson találtak csigasültleleteket. Életszerűbb őséletképnek is tűnik a nyugalmas csigaszedés, mint éjjel-nappal mamut után kajtatni, ráadásul a sikeres anyagbeszerzést nem követi azonnali raktározási-feldolgozási mizéria. A csigafogyasztást természetesen a rómaiak fejlesztették nagyipari szintre. Plinius részletesen le is írta Fulvius Hirpinus csigafarmját, melyben - állítólag - boron és liszten tartották a hízókat.

Különös, hogy a legyező kiment a divatból, miközben a meleg nem. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy okafogyottá vált volna, bár bizonyos jelek már a XIX. század végétől arra mutattak, hogy az eszköz hanyatlik. A legyezővel persze kipusztult a legyezőnyelv is, ami megint csak érdekes, mivel a zsebkendőnyelv úgy vette fel a néhai nevet, hogy a zsebkendő közben maradt.

Az elmúlt hetekben több népszerű magyar online fájlcserebörze is megszűnt annak következtében, hogy a nemzetközi trendhez igazodva a Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége is fellépett az engedély és jogdíjfizetés nélküli internetes zeneszolgáltatás ellen. Az mp3portal.hu webmesterénél házkutatást tartott a rendőrség, miután nem engedelmeskedett a szerzői jogvédők felszólításának.

Nincs szeme, füle, tüdeje. Még rendes feje sincs. De ha már a fejnél tartunk, olyan trükköt tud, amilyenről I. Károly, Robespierre vagy Stuart Mária nem is álmodhattak: ha a fejét elválasztják a testétől, a maradékot mindig kiegészíti - ha kettévágják, regenerálódik.

Az amerikai hatóságok néhány órával a szeptemberi terrortámadások után kezdték telepíteni a "húsevő" nevű lehallgatóberendezéseket az internetszolgáltatóknál, és május végén az EU is módosította elektronikus megfigyelési irányelveit, megkönnyítve így a lehallgatók dolgát. Az internet állami lehallgatására már Magyarországon is adottak a jogi és műszaki lehetőségek: az előző kormány titokminisztere elismerte a lehallgatóberendezések telepítésének tényét.

A kaktusz a növényvilág húsvéti nyula. Vásárok és kiállítások alkalmával az utcák szorgos népe félhülyére vásárolja magát (milyen aranyos, és csak kétszáz forint!), aztán néhány hónap múlva a kaktusz vagy pozsgás elpusztul, mert bár valóban igénytelen növény, igénytelensége azonban speciális, ellentétben például a könnyező pálmával, ami direkt szereti, ha rosszul bánnak vele, a nevéből is világos mazochista hajlamai miatt. Mindezek mellett mégis nehéz ellenállni a végtelenül változatos formáknak és a valóban kedvező árnak.