Nagyvárosi természetbúvár: Darazsak

  • Winkler Róbert
  • 2002. augusztus 29.

Tudomány

Nem mondom, hogy veszélytelenek, de a baleseteket leszámítva együtt lehet velük élni. Persze nem mindegy, hogy egybeszabott, darázsderekú, vagy rövid lábú darázs ólálkodik a baracklekvár körül, de szerencsére nagyon könnyű őket megkülönböztetni.

Nem mondom, hogy veszélytelenek, de a baleseteket leszámítva együtt lehet velük élni. Persze nem mindegy, hogy egybeszabott, darázsderekú, vagy rövid lábú darázs ólálkodik a baracklekvár körül, de szerencsére nagyon könnyű őket megkülönböztetni.Adarazsak a hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak, együtt a méhekkel és a hangyákkal. A rend legkisebbje a törpefürkész, ami ugyancsak előfordul a modern lakásokban, az enyémben legalábbis igen: rendszeresen kikel egy-egy példány a madárpókok tőzegében. A törpefürkész nincs egy milliméter, kisebb és törékenyebb, mint egy muslinca, valójában sokkal közelebbi rokona az egyik legpokolibb rovarteremtmény, a lódarázs.

Kevesen tudják, milyen is a lódarázs. Én személy szerint legalábbis azt tapasztalom, hogy széles körben a poszméhet (Bombus terrestris) és a kövi dongót (Bombus lapidarius) nevezik lódarázsnak, pedig még csak nem is ugyanabba a családba tartoznak. A lódarázs, az igazi lódarázs a társas redősszárnyú darazsak, míg a pufi rokonok a méhfélék családjának tagjai. A méhfélék szőrösek, láb és test egyaránt, a darazsak

csupaszok

Engem is világéletemben úgy informáltak, hogy a sárga-fehér potrohú gömböc a lódarázs. Márpedig a lódarázs valójában közelebb áll a kecskedarázshoz, csak rettenetesen nagy. Tiszta szerencse, hogy városban igen ritkán fordul elő.

Akkora, mint egy ház, konkrétan 4-5 cm, ami igen aggasztó egy ilyen szenvedélyesen döngő repülő erőd esetében.

A kövi dongó olyan, mint egy poszméh, csak barnásvörös a potroha. Mivel igen rövid a nyelve, eltérően mondjuk a hatalmas nyalintásokra képes házi méhektől, rövid nyelvecskéjével a helikopter-leszállópályákra emlékeztetően tágas, lapos virágú növények nektárját fogyasztja. Ilyen a pongyola pitypang, ami sok apró kelyhecskéből áll, ezért a kövi dongó néha percekig ténfereg a sárga minimezőn, mielőtt továbbszállna. A poszméhek és házi méhek annyiban hasonlítanak a városokban leggyakrabban előforduló darazsakra, hogy szintén társasan élnek, ami a méhféléknél kivétel: a legtöbb méhfaj magányos. Házba-lakásba poszméh virágok híján ritkán vetődik, úgyhogy leggyakrabban a társas redősszárnyú darazsak családjával találkozunk. A redős szárny azt jelenti, hogy nyugalmi állapotban mintha finoman plisszírozták volna, takarosan összehajtva pihen a darázs hátán, mint jól nevelt agglegény nadrágja. A család minden tagja sárga-fekete színű, nálunk húsz fajuk él.

A francia darázs (Polistes gallicus) fészkeit szoktuk megtalálni a padláson, a sufniban vagy a világítóudvar védett szegletében. Magyarul és angolul is sokan nevezik papírdarázsnak, mivel fészkét papundekliszerű anyagból építi. A papírt az emberhez hasonlóan ők is fából készítik, és bár nem tesznek egyetlen évad alatt a földdel egyenlővé egy rönkházat, a puhafa kerti bútorokon és nyílászárókon jól látható rágásnyomokat hagyhatnak. A legjobban a kezeletlen, régóta eső áztatta fát kedvelik, melyben szinte száz százalék a cellulózrost-tartalom. A rágóikkal lehasogatott részeket a fészekhez viszik, ott a nyálukkal összekeverve csíkokat rágnak belőlük, amiket a készülő sejtekhez erősítenek. Ha többféle színű építőanyagot találtak, a fészek akár csíkos is lehet.

A polistes nemzetség világszerte elterjedt, európai és észak-amerikai fajai számban felülmúlják az öszszes többi társas darázsfajét. Az előző évben megtermékenyített királynő a sikeres áttelelés után alapítja a kolóniát, akit elkísér néhány alkirálynő. ´k természetesen minél gyakrabban juttatják kifejezésre alávetett mivoltukat, egyrészt testbeszéddel, másrészt azzal, hogy felöklendezvén béltartalmukat, élelemmel látják el a tényleges királynőt. Ráth-Végh István írt hasonló gusztustalankodásokról a középkori fejedelmi udvarokban. A királynő folyamatosan terrorizálja a lányokat. Nem engedi, hogy petézzenek, de ha mégis megtették és lebuknak, büntetésből a petéket is megeszi. Az 1970-es Evans-West-Eberhard-elmélet szerint valójában egyszerű peteevőverseny zajlik a királynőjelöltek között, és aki többet tud felzabálni a többiekéből, az lesz a királynő. A piszkosszürke, fás papírrostokból épülő fészket a királynő kezdi építeni, később a kikelt dolgozók folytatják. A fészek őszre éri el legnagyobb kiterjedését, ami akár 20 centiméteres átmérőt is jelenthet, de 100-150 fölé ritkán emelkedik a létszám. Én még ekkorát is ritkán látok.

A peték a királynő által

személyesen épített

első sejtsorba kerülnek. Hőmérséklet függvényében néhány nap alatt kelnek ki, de nem hagyják el teljesen a pete burkát, nehogy kiessenek a fészekből. A kifejlett lárvák ugyancsak helyben bábozódnak be. A lárvák másfél hónap alatt nőnek munkára, harcra kész dolgozókká, nagyjából július második felére. Míg ki nem fejlődnek, szinte kizárólag állati eredetű táplálékot kapnak. Az első dolgozógenerációnak a királynő, a többieknek már a dolgozók szállítják a hernyó- vagy különböző rovartetemeket. A kifejlett darazsak változatlanul kedvelik a fehérjedús táplálékot, így nemcsak rovarokra vadásznak, de a nagyobb, elhullott állatok tetemeibe is belelakmároznak. A lárvák táplálékából következik a darazsak és a házi méh közti lényegi különbség: a darázskolónia nem tartalékol táplálékot. Ellenkező esetben el lehet képzelni, mi menne végbe náluk egy melegebb nyári nap a döglötthernyó-tárolóban. A francia darazsak fészke jóval egyszerűbb, mint a mézelő méheké, de azért ők is kitesznek magukért: nagy melegben a szárnyaikat rezegtetve hűtik, és ha találnak, hoznak a szájukban vizet, hogy a párolgással is csökkenjen a hőmérséklet. A gondozásért hála, a lárvák édeskés váladékot termelnek, amit a dolgozók elfogyasztanak, ez is fokozza állampolgári lojalitásukat. Egy-egy sejt a fészekben több pete felnevelésére is szolgál, a régi fészket azonban nem használják a következő évben.

A darazsak, legalábbis a francia darazsak nemcsak a kisebb specializáció miatt mások, mint a méhek, hanem az egyes kasztok megkülönböztethetetlensége miatt is. Egy francia darázsnál ránézésre lehetetlen megmondani, dolgozó vagy királynő, a hímek azonban hosszabb csápjukról azért felismerhetők.

A peték számát tekintve elvileg kétszáz dolgozónak kellene rendelkezési állományba kerülnie, de a ragadozóknak köszönhetően kizárt, hogy ennyien összejöjjenek. Ahogy a dolgozók kifejlődtek, kezdődhet az ivaros lárvák, a hímek és a nőstények nevelése. A királynő új petéket rak, ezek augusztusban kezdenek előbújni, és rögtön önállóan hozzálátnak, hogy alacsonyan tartsák a hímek és az eljövendő királynők számát: a még ki nem kelt lárvákat megakadályozzák a dolgozók által behordott táplálék elfogyasztásában. Ahogy a kifejlett hímek és nőstények elhagyták a fészket, hamarosan bekövetkezik a párzás, utána a megtermékenyített nőstény téli búvóhelyet keres magának, hogy aztán szerencsés esetben tavasszal bölcs és igazságos királynő váljék majd belőle.

A német darázsnak (Paravespula germanica) a franciával ellentétben nincs szép darázsdereka; a potroha szögletesen, amúgy brünhildásan simul a torhoz. A német darázs elég veszélyes fickó, az "X. Y. kaszával véletlenül belevágott egy darázsfészekbe, és..." kezdetű, nemritkán tragikus végű történetek általában német darázsról szólnak.

A német darázs és a kecskedarázs, vagy a ritkábban használt nyersfordításban közönséges darázs (Paravespula vulgaris), gömbölyű fészket épít, általában egy már meglévő üregbe, vakond vagy egér járatába. Ha emelkedik a létszám, bővítik a járatot, rágóikkal felszínre cipelve a felesleges földet. Ha hordozhatatlan akadályba, például kavicsokba ütköznek, azt aláássák, ami azért nem lebecsülendő szellemi teljesítmény. A kiterjedtebb föld alatti darázsfészkek kiásásakor alul egy csomó kavicsot találnak.

A darázscsípés

veszélyes dolog, különleges allergiás reakció esetén akár egyetlen szúrás is megölhet egy embert. Pánikolni ugyanolyan felesleges, mint a kutyaharapástól: a darázs legalább olyan könnyen kezelhető, mint egy őrkutya. A darazsak mérge roncsolja a vörösvérsejtek falát. A darázscsípés első osztályú fájdalom. Általában úgy következik be, hogy nem látjuk a darazsat, engem például legutóbb úgy csípett meg, hogy azt hittem, leszart egy madár, és tapintásos mintavétellel vizsgálgattam a fejem tetejét. A madárszar bizonyos értelemben valóban szerencsét hoz, engem ugyanis nem szart le, nem volt olyan szerencsém; darázs akadt a hajamba. Metsző, szúró fájdalom, amit gyorsan terjedő égető érzés és duzzanat követ. Három napig be sem tudtam hajlítani a mutatóujjamat, a teljes gyógyulás több mint egy hetet igényelt. A darázscsípés kezelése nem sok javulást hoz, de legalább jólesik. A sebet célszerű húsz percen belül antihisztamin-tartalmú krémmel bekenni. A klasszikus népi módszer a hideg borogatás ecetes vízzel, és ajánlott a csípés bedörzsölése valami antiszeptikus krémmel is. A lényegen sajnos egyik sem változtat. Ha már megcsípett a darázs, a lelki vigasz is jó kezelés lehet: a darazsakra is számtalan veszély leselkedik. A német darázs fészkét kitúrja a borz, és vastag szőre-bőre védelmében gátlástalanul lakmározik a lárvákból. A repülő darazsakat meg a madarak fogyasztják, a darázsölyvön kívül a gyurgyalag és a tövisszúró gébics. Utóbbi kettő a fiókáit is gyakran eteti darázzsal, de már az elfogáskor ártalmatlanítják: úgy kapják el, hogy amikor keresztben a csőrükbe veszik, a csőrből épp a potroh vége áll ki, így egy harapással levágják a fullánkot tartalmazó részt.

Ha nem a fészkét háborgattuk, nem támad. Ismétlem: nem támad. Abban, ahogy a lekváros kenyerünk körül ólálkodik, vagy megpróbál belemászni a mézesbödönbe, nincs több agresszivitás, mint amikor mi tesszük ugyanezeket. Rejtélyes közúti baleseteket is szoktak azzal magyarázni, hogy a vezető megijedt egy darázstól az autóban. Erre persze bizonyíték nincs, mert darázscsípés nincs az áldozatokon. Darazsat autóból eltávolítani ugyanúgy kell, mint legyet vagy szúnyogot: néhány centire lehúzzuk az egyik ablakot, és a légáram kiviszi. Tényleg, már többször próbáltam. Sokan azt mondják, nem szabad csapkodni, de szerintem tulajdonképpen még csapkodni is szabad, a darázs a végtelenségig toleráns, csak nem szabad kézbe venni és lenyelni.

Darázstámadást kiválthatunk a klasszikus gyarmati módszerrel is: a fészek közelében megölünk egy bennszülöttet. A német darázs például nem szereti, ha megölik a társait. Semmiképpen ne öljünk vagy kínozzunk német darazsat a fészek ötméteres körzetében, mert utolsó erejével még jó adag S. O. S.-feromont bocsát ki. Az S. O. S.-t nem szó szerint kell érteni; nem a mentésre szólítja fel a többieket, akik a gyógyítás terén meglehetősen eszköztelenek, hanem az azonnali megtorlásra. A rovarok kémiai érzékelése (szaglása) az állatvilág élvonalában van, így a legjobb minél távolabb kerülni a darázsfészektől.

A méhkashoz hasonlóan a darázsfészekben is vannak őrök, akik ellenőrzik a közeledő rovarokat, és támadás esetén szárnyuk megfelelő rezgetésével riadóztatják a közelben tartózkodó dolgozókat.

Talán gyerekes a kérdés, mi lennénk szívesebben: méhecske vagy darázs. Sose lehet azonban tudni, hátha egyszer tényleg megkérdezik, készüljünk tehát fel:

válasszuk a darazsat!

Először is, a darázs túlélhet egy jogos önvédelmet, míg a méh csípése - számára - mindig halálos. Pályaválasztási szempontból azonban fontosabb, hogy a méhecskék, vagyis a házi méh dolgozói néhány hét alatt halálra robotolják magukat. Ezt sokan úgy mondják, szorgalmasak. Természetesen a darázs dolgozók is magasan kvalifikált, precíz, lelkes és megbízható munkások, ők azonban nem halnak bele a munkába - a darazsak ismerik a nyugdíj fogalmát. Így, ha a polgárok életminősége jelenti egy állam fejlettségét, a darazsak egyértelműen a méhek felett állnak.

Sokan láttak már méhecskét (házi még dolgozó), amint különösebb ok nélkül egyik pillanatról a másikra kómába esik. Az ilyen dolgozó addig hajszolta magát, míg végül ki nem esett kezéből a simítólapát; sok méhecske még utoljára megtömi kis virágportokjait, de a kaptárba már nem tud visszaszállni; ott hal meg szegény a munka mezején.

Nem úgy a darázs dolgozók! Miután felnevelték a következő generációt, és az eljövendő királynők és herék kirepültek, a dolgozókat gyakorlatilag szélnek eresztik. A friss nyugdíjasoknak - a társas redősszárnyúak közé tartozván - még repülőjegy sem kell, önjáróan indulnak, hogy jól érezzék magukat. Ilyenkor nyár végén, kora ősszel az öreg darazsak nekilátnak, hogy már csak az élvezeteknek éljenek. A legnagyobb élvezet pedig ugyanaz, mint az embereknél: az édesség (a szex a darazsaknál a fullánkká módosult tojócső miatt kevésbé meghatározó). Ilyenkor okoznak pánikot a bódult élvezettel lekvárosüvegbe aléló darazsak a teraszon reggeliző családok számára. Amíg az evolúció egy korábbi stádiumában nem volt lekvár, a túlérett gyümölcsöket ették, de tulajdonképpen minden cukrost imádnak: kóla, méz, kapuccsínó, nyalóka, vattacukor. Adott esetben a fehérjét sem vetik meg, és a felvágottat is kikezdik.

A boldog, felelőtlen-felhőtlen nyugdíjaséletnek az első őszi fagyok vetnek véget, melyek finoman örök álomba szenderítik a jóléti rovarállam lakóit.

Winkler Róbert

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.