Nagyvárosi természetbúvár: Földigiliszta

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nincs szeme, füle, tüdeje. Még rendes feje sincs. De ha már a fejnél tartunk, olyan trükköt tud, amilyenről I. Károly, Robespierre vagy Stuart Mária nem is álmodhattak: ha a fejét elválasztják a testétől, a maradékot mindig kiegészíti - ha kettévágják, regenerálódik.

Nincs szeme, füle, tüdeje. Még rendes feje sincs. De ha már a fejnél tartunk, olyan trükköt tud, amilyenről I. Károly, Robespierre vagy Stuart Mária nem is álmodhattak: ha a fejét elválasztják a testétől, a maradékot mindig kiegészíti - ha kettévágják, regenerálódik.Nincsenek tehát hagyományos vagy zoológiai értelemben inkább modern testrészei. De így is kiválóan működik, épp ez benne a szép, ez a jó kis minimal art. Semmi cicoma: kívülről úgy fest, hogy ennél kevesebb művészi kifejezőeszközzel valóban képtelenség volna megoldani a helyváltoztatást (fúrva!), táplálékfelvételt és székletürítést, nem beszélve a szaporodás bravúros mechanizmusokat igénylő feladatáról.

Belül azért valamelyest bonyolultabb

A körkörös tömlőizom alatt legfelül egy főér húzódik. Alatta, a test középvonalában a tápcsatorna, amit újabb köteg izom vesz körül, ez teszi a giliszta zúzógyomrát a madarak zúzájához hasonlóvá. A hasi oldalon pedig a fő idegpálya húzódik. Az öt pár szívecske az első harmadban, a köpeny alatt dobog, ugyanitt, csak kicsit hátrébb, a 11-12. szelvények alatt található két pár heréje, a 14. gyűrűn pedig női ivarnyílása. Nagyjából ennyi. A végén egy végbél, amivel csak üríteni tud, az elején viszont ott a szája, amivel akár puszit is adhat, mert alkalmas például falevelek gilisztajáratba történő ráncigálására. Tüdeje nincs: lélegzése teljes egészében a bőrén át történik, ezért olyan fontos neki, hogy a föld ne legyen teljesen száraz. Akár 360 gyűrűje is lehet. A gyűrűk vagy szelvények számából a giliszta életkorára következtethetünk, bár az összefüggés kevésbé egyértelmű, mint a fák évgyűrűi esetében. A giliszta fejvége sötétebb és vastagabb, a farok vékonyabb és világosabb.

A sivatagokat leszámítva az egész Földön elterjedt. Nemcsak a sivatag lehet kizáró ok, hanem az is, ha a talaj időnként teljesen kiszárad, vagy víz alá kerül. A savas talajt nem kedvelik, pH 4 és 8 között még elég jól bírják. Sokkal fontosabb, hogy a föld ne legyen túl tömör, hiszen télen a fagy, nyáron a kiszáradás ellen több méter mélyre fúrják be magukat.

Mezőgazdasági jelentőségük régóta ismert. A gilisztatömegek egyszerre végeznek mélyszántást és szervestrágyázást. Mozgásukat a gyűrűnként növő sörték segítik, ezért tudnak kígyózó mozgás nélkül is haladni. Fel-le ingáznak a talajban, az alsóbb rétegeket feljebb tornásszák, a felsőket mélyebbre viszik, miközben trágyáznak rogyásig, esetenként két méter mélységig lemerészkedve. Lazítják és szellőztetik a talajt, megkönnyítik, hogy az eső a mélyebb rétegekbe jusson, ezzel az eróziót is csökkentik. Azzal, hogy a felszín közelében tesznek-vesznek, segítik befedni a magokat, és a tápanyagok keverésével a csírázásra is

jótékonyan hatnak

Számítások szerint egy hektár jó erdei humuszban 3,5 millió giliszta él, élősúlyban ez összesen 200 kg. Darwin számítása szerint az angol giliszták 6 hektár területen 25 tonna földet forgatnak meg.

Éjjelente a felszínre jönnek, és miközben teljes terjedelmükben nem hagyják el a lyukat, a földön keresgélnek. A farkuk végén összehúzzák az izmaikat, hogy a megnövekedett test sörtéi a járat falának feszüljenek. Így, ha egy keresgélő sündisznó esetleg nem ragadná meg őket tökéletesen, még visszamenekülhetnek a járatba. A leveleket megpróbálják a lyukakba húzgálni, néha egész kis csokrokat is összegyűjthetnek, ezek aztán úgy néznek ki, mint a bokrok egy terepasztalon.

Régebben vitatkoztak rajta, mennyire fejlett a giliszta intelligenciája és érzékelése: hogyan találja meg a levelek leghegyesebb vagy leginkább gilisztalyuk-kompatibilis részét? Jelen pillanatban a tudomány a józan paraszti ésszel azonos platformra helyezkedve azt tartja: a giliszta nem zseni, és azért ragadja meg a levelek leghegyesebb sarkát, mert a többit nem tudja megragadni. Következésképp a "kizárásos alapon" fogalmát mégiscsak ismeri. A leveleken kívül bármit megeszik, ami fogyasztható állagú, a giliszta tehát valójában mindenevő. Szája van, szeme nincs, a testén egyenletesen eloszló speciális hámsejtekkel azonban érzékeli a fényt, bizonyos mértékig még annak irányát is. A giliszta úgy látja a fényt, mint mi a hőt; a mi hőérzékelő sejtjeink is egyenletesen oszlanak el a testünkön, és mi is megtaláljuk csukott szemmel az asztalon a forró teát.

A Kádár-korszak legendás botrányfilmje, az Ez Amerika a gilisztaevős jelenet miatt kapta a legnagyobb szájhagyományreklámot.

A giliszta tápértéke

valóban figyelemre méltó, a filmben az ízére sem panaszkodtak, egyébként sem az ízéért fogyasztották, hanem a rothadó kapitalizmus okozta életuntságból. Abba már persze nem gondoltak bele, hogy a giliszta halálos méreg is lehet, testszöveteiben ugyanis felhalmozódnak a veszélyes nehézfémek, mint a kadmium és a higany. A giliszta nehézfémfelvevő képességét tekintetbe véve akár tizenegy példány elfogyasztása is halált okozhat egy vörösbegynél. Nemcsak a nehézfémek, de a permetezésből maradt mérgek is pusztíthatják a madarakat. A giliszta megeszi a földön korhadozó rovarirtós leveleket, a madár a gilisztát, a hatás ugyanaz, mint amikor a héját a mérgezett egér öli meg.

Úgy látszik, minél primitívebb egy állat, annál hajmeresztőbb a szaporodása. A földi giliszta

hermafrodita,

van férfi és női ivarszerve. Mindkettő működőképes, de mechanikailag csak egy másik gilisztával összetapadva; a saját ivarnyílásait nem tudja összetapasztani. Meleg, esős-párás éjszakákon, általában tavasszal vagy ősszel előbújnak a földből, és ha egy pár egymásra akadt, ellepi őket a bőrükön át kiválasztott nyák, és elülső harmadukkal szorosan egymáshoz tapadnak. Hamarosan megindul a "párzás" vagy legalábbis spermacsere, saját hímivarsejtjüknek a másik spermatokjába juttatása, kis kitérővel. Miután szétválnak, egy-egy nyáköv alakul ki mindkét giliszta nyerge körül, melyben a trutymókiválasztásért felelős mirigyek találhatók. Míg a nyák friss, a giliszták kitekerednek az övből, ami most már saját petéiket tartalmazza a másik spermájával keverve. Hogy ez most homoszexualitás vagy sem, az már igazán bonyolult filozófiai kérdés. Ahogy a giliszta távozott, az öv gyorsan összezárul és megkeményedik, petezsákot, szakszóval kokont alkotva. A peték a kokonban két-három hét alatt kikelnek, és mivel azonnal minigiliszta formájuk lesz, gyorsan szét is tekergőznek. Három hónap alatt lesznek ivarérettek, ekkorra fejlődik ki jól felismerhető nyergük. Egy-egy gilisztapopulációban általában több a fiatal, mint az ivarérett, felnőtt egyed, ami nem is csoda, ha végiggondoljuk, mennyi állat vadászik rájuk. Legjobb esetben is legfeljebb három évig élnek, ami persze egy ennyire egyszerű állat esetében igazán derék. A teleket a mélyebb rétegekbe bújva húzzák ki - azt is túlélik, ha teljesen megfagynak, feltéve, hogy nem túl gyorsan érkeznek a mínuszok.

A giliszta leginkább regenerációs képességével tudja elkápráztatni az embert: ha kettévágják, akár kétszeresen is új életet kezdhet. A kettévágás azonban nem jelent automatikusan szaporodást is; a giliszta annyira azért nem primitív állat. Az első fél, ahol a mákszemnyi kis agy van, általában rendesen képes reprodukálni az elveszett farkat. Az elveszett farok viszont lehet, hogy képes elülső felet növeszteni, elképzelhető azonban, hogy elöl is csak farka lesz. A farkon viszont nincsen száj, a rosszul regenerálódott gilisztavég tehát elpusztul - éhen hal.

A föld alatt a vakondok és a cickányok fogyasztják, esőben a rigók és a sünök csapnak mértéktelen gilisztalakomát. Az alsóbb néposztályok közül szívesen fogyasztják a gilisztát a békák és sok ragadozó futrinka is. Egy feketerigó gyomra talán kevésbé rettenetes vég egy gilisztának, mint ha megérné az eső végét: a napfény ultraibolya sugarai gyorsan roncsolják a vörösvérsejtjeit.

Winkler Róbert

Egyéb földigiliszták

Magyarországon 60 földigilisztafaj, illetve -változat él. Ezeket legfeljebb a zoológusok és az öregebb horgászok tudják azonosítani. Utóbbiak főleg a vöröslő gilisztát (Lumbricus rubellus), melynél a nyereg 3-4 szelvénnyel hátrébb, a 30. után kezdődik. Az erdei giliszta 6-9 szelvényre kiterjedő nyerge még hátrébb, a 37-39. szelvény táján kezdődik. Vannak még trágyagiliszták, kétéltű giliszták, mocsári giliszták, szántóföldi giliszták, bűzgiliszták, korhógiliszták és tejfehér giliszták, a többi, vicinális gilisztáknak jobbára csak latin nevük van.

szerző
Winkler Róbert
publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...