Szuggesztiók az orvosi gyakorlatban: "Kilépünk a beteg lábbal"

szerző
Virág Tamás
publikálva
2002/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Betegként leginkább az orvos tanácsait igyekszünk betartani, és miközben rendszerint kellemetlen, érthetetlen dolgok történnek velünk, kommunikációnk is nehézkessé válik. Üzenetek garmadáját kapjuk, amelyek gyakran betegérzetünket erősítik meg. A pozitív szuggesztió gyakoribb tudatos alkalmazásával és negatív párjának elhagyásával elesettségünk csökkenthető lenne.

Betegként leginkább az orvos tanácsait igyekszünk betartani, és miközben rendszerint kellemetlen, érthetetlen dolgok történnek velünk, kommunikációnk is nehézkessé válik. Üzenetek garmadáját kapjuk, amelyek gyakran betegérzetünket erősítik meg. A pozitív szuggesztió gyakoribb tudatos alkalmazásával és negatív párjának elhagyásával elesettségünk csökkenthető lenne.Acímbéli utasítás egy gyógytornán hangzott el, hetekkel a műtét után. Az üzenet egyértelmű: Megműtöttek, és hiába javul a lábam, bizony még mindig beteg (és ki tudja meddig az is lesz). Ehhez hasonló negatív szuggesztióval bárki találkozhat az életben. Csakhogy betegként minderre sokkal érzékenyebbek vagyunk, a külvilág jelzéseit kevésbé kontrolláljuk, ugyanis tudatállapotunk módosul. Ez sokszor előfordul, okozhatja gyógyszer, félelem, drog, munkamánia, sokk, erős fizikai megterhelés vagy akár egy szeretkezés is. Mindez a külvilág érzékelésének, az idő- és térészlelésnek, a memóriafunkcióknak, a tudattalan tartalmaknak megváltozásához vezet, többek között jellemzővé válik a verbális üzenetek literalizációja, szó szerinti értelmezése.

Betegség, sérülés esetén köny-nyen spontán transzállapotba kerülünk, a környező világtól eltávolodunk, fájdalmunk, hiányérzetünk mindennél fontosabbá válhat. A beteggel foglalkozó orvos, mentős, ápoló így "készen kapja" a módosult tudatállapotot, és minden cselekedete, szava, kérdése fokozottabban hat. A szuggesztió hatékonyságát nem befolyásolja annak tudatossága, így a végiggondolatlan negatív szuggesztiók éppúgy hatnak ránk, mint a pozitívak. Transzállapotokban a feldolgozási mód a logikus, analitikus, valóságorientált, akaratlagos helyett általában jelenben megélt, holisztikus, értékelésmentesen befogadó, vizuális lesz.

A hatékony, pozitív szuggesztió

egy központi, választ kiváltandó gondolatot tartalmaz. Az üzenetnél fontos, hogy pozitív megfogalmazású, a helyzethez illő stílusú, önkéntelen választ váró (pl.: "Lélegezzen mélyen!" helyett "A légzése mélyebb...") legyen, többször megismételve. Reális, nem azonnali, hanem a közeljövőben, fokozatosan bekövetkező változásokról ("A fájdalom megszűnik." helyett "Lassan elmúlik a fájdalom.") beszélni, rögzített szókapcsolatokat, metaforákat, szimbólumokat használni, az adott helyzetet átkeretezni, azaz új értelmezési lehetőséget adni. Ez akár átnevezéssel is megoldható, a veszélyeztetett terhes nő így válhat várandós vagy áldott állapotban lévő asszonnyá, a kórházi beteg pedig például pácienssé. (Bár a példa csak napjainkban igaz: A "tereh" szó eredetileg "öröm"-öt jelentett, így a terhes asszony régebben "örömteli" állapotban volt.) Fontos a beteg viszonyítási rendszerét elfogadni, ahhoz igazodni, a kommunikációt pedig visszajelzésekkel folyamatosan ellenőrizni kell, hiszen a félrement, meg nem értett üzenet hatástalan, vagy akár ártó is lehet.

Diószeghy Csaba, a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikájának aneszteziológus-kardiológus szakorvosa 1995 óta foglalkozik a szuggesztív kommunikációval. "Érdeklődésem legfőbb oka volt, hogy a traumás, főleg koponyasérült kómás betegek esetében nem értjük, hogyan, milyen tempóban térnek magukhoz, gyógyulnak meg. Az intenzív terápia erősen materiális szakma, laborleletekkel, paraméterekkel dolgozunk, munkánkat >>high-techVarga Katalin pszichológus Diószeghy doktorral és munkatársaival közös kutatásukban a műtét előtti, illetve alatti pozitív szuggesztiók hatását vizsgálva a következő eredményre jutott: ötvenegy hasi műtét során mérték egy nyolcperces szuggesztiósor eredményességét, a betegeket véletlenszerűen négy csoportba (műtét előtt hallja, vagy nem; műtét alatt kapja, vagy nem) sorolva. A "műtét alatt kapja" csoport a sebmetszéstől a sebzárásig folyamatosan hallotta a szöveget, ami a kórházi helyzet elfogadását, kedvező fiziológiai állapot elérését, a fájdalomérzés átértelmezését, gyors gyógyulást, a megfelelő mozgást és vegetatív működés elérését segítette. Azok, akik a műtét előtt és alatt is hallhatták a szuggesztiókat, szignifikánsan jobb hangulatban és kevesebb fájdalommal ébredtek, mint a kontrollcsoport, és a műtét utáni szorongásszintjük is alacsonyabb volt. A műtét utáni fájdalom annál a csoportnál volt a legalacsonyabb, amelynek tagjai csak a műtét alatt kaptak szuggesztiót. New Yorkban mentősök olvastak fel szuggesztiósort a már ellátott betegnek kórházba szállítás közben. Szignifikánsan kimutatható volt, hogy a szuggesztióban részesülők a kontrollcsoporténál kevesebb kórházi ápolási nap alatt gyógyultak, és kevesebb fájdalomcsillapító gyógyszert is igényeltek bentfekvésük alatt.

"A lélegzés az élet egyik titka" - fejtette ki magyarországi előadásában Feldmár András pszichiáter. A Kanadában élő orvos szerint a kómában lévő emberekkel lehet beszélgetni, akkor is, ha az orvosok már agyhalottnak tartják őket, azt kell csupán kitalálni, hogy miképp. Úgy tapasztalta, hogy az "igen, nem, nem tudom, és nem akarom megmondani" válaszlehetőségek meghagyásával egyes kómásokkal akár egy ujjal lehet kommunikálni, ha a jelzések jelentését egyértelműen át tudja adni. Varga Katalin szuggesztiós kazettákat készített, amelyeket öntudatuknál lévők saját kedvük szerint hallgathatnak, de azok, akár relaxáló-meditatív zenével kiegészítve,

a kómás beteg gyógyulását is segítik

Általános tapasztalat, hogy a kómás betegeket gyakran még attól is megfosztják, hogy beszéljenek hozzájuk, vagy saját nevükön szólítsák őket, hiszen a passzív, nem panaszkodó, nem kérdező betegről nehéz elképzelni, hogy hat rá az emberi beszéd. Így a vele töltött idő az aktív, beavatkozó orvoslás számára sokszor elpazaroltnak tűnhet. A kialakult kómamagány viszont rendkívül rosszul hat a gyógyulásra, "önbeteljesítő jóslatként" negatív szuggesztióvá válhat. Kutatások bizonyítják, hogy a megfelelő ingerléssel, emberi beszéddel kísért betegek jobban gyógyulnak, mint az ingerszegény környezetben lévők. Ebben az orvosokon kívül természetesen az ápolóknak és a hozzátartozóknak szintén nagy szerepük lehet.

J. Esdaile skót sebész az 1840-es években Kalkuttában számtalan heresérv-operációt végzett ún. mesmerizmus (állati mágnesesség, az emberről emberre áradó delejes áram alkalmazásának tana) módszerével, ami a hipnotizálás korabeli megfelelője. Tevékenységét először teljes érdektelenség övezte, később azonban egy bizottság elismerte munkáját, és azt egy kísérleti kórházban folytathatta. Szükség esetén a műtét előtt akár 10-20 napon keresztül magnetizáltatta betegeit. 1850-ben megjelent tanulmányában 161 mesmerikus esetnél összesen ötszázalékos halálozási arányt ismertetett, ami a korabeli mortalitásnak mintegy egytizede. Hipnózisban ma is több fogorvos dolgozik, sőt a fájdalomcsillapítókra érzékeny, de jó hipnabilitású (a hipnózis állapotába könnyen kerülő) betegeken csípőműtétet is végeztek. A hipnabilitást sztenderdizált skálákkal lehet mérni.

A gyógyszerész végzettségű francia E. Coué a múlt század elején szuggesztióval, illetve a tudatos autoszuggesztió tanításával gyógyított. A képzelőerőt egy vadon száguldó áradathoz hasonlította, és úgy vélte, a hatalmas lelki energiák hozzáértéssel könnyen uralhatóak. A szuggesztiót egy képzetnek a másik ember agyába történő átviteleként írta le, ami igazán akkor éri el célját, ha a befolyásolandó azonosul a szuggesztióval, és az benne autoszuggesztióvá válik. Ennek elsajátítására gyakorlatsort dolgozott ki. Korabeli beszámolók szerint módszerével bénulásokat szüntetett meg, tuberkulotikus sebeket, fekélyeket gyógyított be, kedélybetegeket és "öröklött vagy szerzett jellemhibákat" orvosolt.

Hazánk egészségügye

számtalan negatív szuggesztióra

mutat példát, elegendő csak egy házirendet vagy műtéti beleegyező nyilatkozatot megnézni. A felnőttek ellátásában jóformán ismeretlen az "egészséges rendelés", egy szűrővizsgálatra vagy a jogosítvány hoszszabbításához szükséges ellenőrzésekre is "betegként" megyünk. Valamennyi tájékoztatás az eljárásról, a kockázatokról, a gyógyszerek (mellék)hatásairól hordozhat negatív szuggesztiókat is, amelyek egy része kis odafigyeléssel és szemléletváltoztatással megelőzhető volna. Az egészségügyi törvény előírja a tájékoztatási kötelezettséget, de a tájékoztatók, rendszerint túlzott óvatosságból, önvédelemből gyakran valószínűsítik az eljárás sikertelenségét. Egy nőgyógyászati műtéti tájékoztató például az eljárás negyven kényelmetlenségét és kockázatát sorolja fel (ebből három az anya halálának kockázatát említi, több pedig az utódét, majd a rosszindulatú daganat, maradandó egészségkárosodás, fejlődési rendellenesség, fertőzések lehetőségének említésével segít az életet vonzóbbá tenni), mielőtt a "megértem és elfogadom" aláírást kérné. A tájékoztató feliratok, táblák, ismertetők hangnemének megváltoztatását némi, nemcsak egészségügyi-szakmai, hanem pszichológiai, kommunikációs újragondolással el lehetne érni. Persze az sem ártana, ha nem "kórházba" mennénk. A hospitalitás latinul

vendéglátást, vendégszeretetet

jelent, de számunkra ma már erős negatív tartalommal bír.

Mára egyre elfogadottabb, hogy az intenzív terápiát túlélő emberek életminősége nemcsak a betegségtől, hanem a terápia módjától, stílusától is függ. Az intenzív terápiát időben kell megkezdeni, és az elbocsátás után is követni, támogatni kell a gyógyulókat. A rövid távú túlélés mint abszolút cél helyett előtérbe került a hosszú távra szóló jó életminőség biztosítása is. Egyes felmérések szerint az intenzív terápián átesett betegek fele a kezelést követően 6 hónappal is önellátásában akadályozott, de ez a szám egy év után is 18-20 százalék.

Mivel a pszichológusok az intenzív osztályon terápiájukat a betegek számára térítésmentesen biztosítják, és azt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár sem finanszírozza, a költségek fedezésére alapítvány létrehozását tervezik. "A pozitív szuggesztiót bárki alkalmazhatja, aki elsajátította a technikát, segítségével pedig az egészségügyben a kommunikációnak terápiás haszna lesz, ráadásul a negatív szuggesztiók is "kiolthatók". Hipnoterápiát viszont csak szakképzett terapeuta végezhet. Célunk, hogy az orvosok, egészségügyi dolgozók készségszinten tudják és használják a módszert, mint például az újraélesztést" - fejtette ki Diószeghy. A pozitív szuggesztiók alkalmazási lehetőségeit esettanulmányok ismertetésével legutóbb a Nemzetközi Hipnózis Kongresszuson (München) mutatták be, nagy érdeklődést kiváltva. Az európai orvosképzésben egyedülálló módon az intenzív terápia egyetemi tananyagának, valamint az aneszteziológus asszisztensek képzésének is részévé vált a pozitív szuggesztiós technikák elsajátítása. Diószeghy úgy gondolja, elterjedése lassú folyamat, de haszna vitathatatlan: a kiegyensúlyozott, tudatos, partneri orvos-beteg kommunikáció kimutathatóan növeli a gyógyítás eredményességét. Annak érdekében, hogy a végzett orvosok is többet tudhassanak meg a szuggesztiók alkalmazásáról, szeptemberben a Magyar Hipnózis Egyesület és a Semmelweis Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinikája "Szuggesztív kommunikáció a szomatikus orvoslásban" címmel féléves, akkreditált továbbképzést indít orvosok, orvostanhallgatók és pszichológusok részére.

Virág Tamás

(A tanfolyamról érdeklődni lehet a diocsaba@kut.sote.hu email címen.)

szerző
Virág Tamás
publikálva
2002/34. (08. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...