Interjú

„A nyomok Galileihez vezetnek”

Carlo Rovelli elméleti fizikus, író

Tudomány

A tudósok asztalánál úgy ismerik, mint aki kollégáival megalkotta a hurok-kvantumgravitációs elméletet, az elméleti fizikával hadilábon álló olvasók szemében viszont olyan tudományos bestsellerek szerzőjeként ismert, mint a Hét rövid fizikalecke vagy Az idő rendje. A világhírű tudóssal több körben, e-mailen váltottunk szót.

Magyar Narancs: Ha rábökne egy járókelőre az utcán, hogy na, neki fogom elmagyarázni, mi fán terem a hurok-kvantumgravitációs elmélet, hogyan kezdene neki a dolognak?

Carlo Rovelli: Elmondanám neki, hogy a hurok-kvantumgravitációs elmélet a 20. századi fizikában végbement nagy forradalom konklúziója, méghozzá azáltal, hogy összeegyeztetjük az einsteini általános relativitáselméletet a kvantumelmélettel. Ez teszi lehetővé, hogy megértsük, mi történt az ősrobbanás során vagy mi zajlik a fekete lyukak közepében. Megmutatja például, hogy a tér apró léptékben szemcsés, nem egy folytonos térben élünk, hanem egy olyanban, amelyet a tér elemi darabkái, a tér kvantumjai alkotnak.

MN: Akkor beszéljünk a húrelméletről, amelyet nem ön és a kollégái alkottak meg. A húrelmélet riválisa az önök hurok-kvantumgravitációs elméletének – hogy áll ez a rivalizálás?

CR: A húrelmélet még a hurok-kvantumgravitációs elméletnél is ambiciózusabb. Nemcsak a kvantumelmélet és Einstein általános relativitáselméletét igyekszik összeegyeztetni, de célja az is, hogy megadja a végső formulát, ami mindent magába foglal: a végső „mindenség elméletét”. Azt remélték, minden természeti jelenséget le lehet írni apró húrok rezdüléseként. Az ötlet nagy lelkesedést váltott ki a nyolcvanas években, sokan nagy reményeket tápláltak ezzel kapcsolatban, de manapság már más hangulat uralkodik a tudományos közösségben, az optimizmus érezhetően csökkent. Az én véleményem, hogy nagyon messze vagyunk még egy „mindenség elméletétől”. A világ még mindig tele van olyan dolgokkal, amiket egyelőre nem ismerünk.

MN: Belefér ebbe a tudományos rivalizálásba, hogy olykor azért egy kávé mellett a hurok- és a húrtábor kitárgyalja az eltérő nézeteit?

CR: Gyakran kávézom a húrelmélet feltalálóival. Persze a Covid óta ezek az alkalmak megritkultak. Egyikük egy rendkívül kedves úriember, minden tiszteletem az övé. Olyan kérdéseket szegez nekem, amelyek jobbá teszik a gondolkodásomat. Egy másikuk olyan, mint egy nagy cápa – amint összefutunk, elkezdjük heccelni egymást, de ezt mindig mosollyal az arcunkon tesszük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.