Interjú

„A nyomok Galileihez vezetnek”

Carlo Rovelli elméleti fizikus, író

Tudomány

A tudósok asztalánál úgy ismerik, mint aki kollégáival megalkotta a hurok-kvantumgravitációs elméletet, az elméleti fizikával hadilábon álló olvasók szemében viszont olyan tudományos bestsellerek szerzőjeként ismert, mint a Hét rövid fizikalecke vagy Az idő rendje. A világhírű tudóssal több körben, e-mailen váltottunk szót.

Magyar Narancs: Ha rábökne egy járókelőre az utcán, hogy na, neki fogom elmagyarázni, mi fán terem a hurok-kvantumgravitációs elmélet, hogyan kezdene neki a dolognak?

Carlo Rovelli: Elmondanám neki, hogy a hurok-kvantumgravitációs elmélet a 20. századi fizikában végbement nagy forradalom konklúziója, méghozzá azáltal, hogy összeegyeztetjük az einsteini általános relativitáselméletet a kvantumelmélettel. Ez teszi lehetővé, hogy megértsük, mi történt az ősrobbanás során vagy mi zajlik a fekete lyukak közepében. Megmutatja például, hogy a tér apró léptékben szemcsés, nem egy folytonos térben élünk, hanem egy olyanban, amelyet a tér elemi darabkái, a tér kvantumjai alkotnak.

MN: Akkor beszéljünk a húrelméletről, amelyet nem ön és a kollégái alkottak meg. A húrelmélet riválisa az önök hurok-kvantumgravitációs elméletének – hogy áll ez a rivalizálás?

CR: A húrelmélet még a hurok-kvantumgravitációs elméletnél is ambiciózusabb. Nemcsak a kvantumelmélet és Einstein általános relativitáselméletét igyekszik összeegyeztetni, de célja az is, hogy megadja a végső formulát, ami mindent magába foglal: a végső „mindenség elméletét”. Azt remélték, minden természeti jelenséget le lehet írni apró húrok rezdüléseként. Az ötlet nagy lelkesedést váltott ki a nyolcvanas években, sokan nagy reményeket tápláltak ezzel kapcsolatban, de manapság már más hangulat uralkodik a tudományos közösségben, az optimizmus érezhetően csökkent. Az én véleményem, hogy nagyon messze vagyunk még egy „mindenség elméletétől”. A világ még mindig tele van olyan dolgokkal, amiket egyelőre nem ismerünk.

MN: Belefér ebbe a tudományos rivalizálásba, hogy olykor azért egy kávé mellett a hurok- és a húrtábor kitárgyalja az eltérő nézeteit?

CR: Gyakran kávézom a húrelmélet feltalálóival. Persze a Covid óta ezek az alkalmak megritkultak. Egyikük egy rendkívül kedves úriember, minden tiszteletem az övé. Olyan kérdéseket szegez nekem, amelyek jobbá teszik a gondolkodásomat. Egy másikuk olyan, mint egy nagy cápa – amint összefutunk, elkezdjük heccelni egymást, de ezt mindig mosollyal az arcunkon tesszük.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk