Interjú

„A nyomok Galileihez vezetnek”

Carlo Rovelli elméleti fizikus, író

Tudomány

A tudósok asztalánál úgy ismerik, mint aki kollégáival megalkotta a hurok-kvantumgravitációs elméletet, az elméleti fizikával hadilábon álló olvasók szemében viszont olyan tudományos bestsellerek szerzőjeként ismert, mint a Hét rövid fizikalecke vagy Az idő rendje. A világhírű tudóssal több körben, e-mailen váltottunk szót.

Magyar Narancs: Ha rábökne egy járókelőre az utcán, hogy na, neki fogom elmagyarázni, mi fán terem a hurok-kvantumgravitációs elmélet, hogyan kezdene neki a dolognak?

Carlo Rovelli: Elmondanám neki, hogy a hurok-kvantumgravitációs elmélet a 20. századi fizikában végbement nagy forradalom konklúziója, méghozzá azáltal, hogy összeegyeztetjük az einsteini általános relativitáselméletet a kvantumelmélettel. Ez teszi lehetővé, hogy megértsük, mi történt az ősrobbanás során vagy mi zajlik a fekete lyukak közepében. Megmutatja például, hogy a tér apró léptékben szemcsés, nem egy folytonos térben élünk, hanem egy olyanban, amelyet a tér elemi darabkái, a tér kvantumjai alkotnak.

MN: Akkor beszéljünk a húrelméletről, amelyet nem ön és a kollégái alkottak meg. A húrelmélet riválisa az önök hurok-kvantumgravitációs elméletének – hogy áll ez a rivalizálás?

CR: A húrelmélet még a hurok-kvantumgravitációs elméletnél is ambiciózusabb. Nemcsak a kvantumelmélet és Einstein általános relativitáselméletét igyekszik összeegyeztetni, de célja az is, hogy megadja a végső formulát, ami mindent magába foglal: a végső „mindenség elméletét”. Azt remélték, minden természeti jelenséget le lehet írni apró húrok rezdüléseként. Az ötlet nagy lelkesedést váltott ki a nyolcvanas években, sokan nagy reményeket tápláltak ezzel kapcsolatban, de manapság már más hangulat uralkodik a tudományos közösségben, az optimizmus érezhetően csökkent. Az én véleményem, hogy nagyon messze vagyunk még egy „mindenség elméletétől”. A világ még mindig tele van olyan dolgokkal, amiket egyelőre nem ismerünk.

MN: Belefér ebbe a tudományos rivalizálásba, hogy olykor azért egy kávé mellett a hurok- és a húrtábor kitárgyalja az eltérő nézeteit?

CR: Gyakran kávézom a húrelmélet feltalálóival. Persze a Covid óta ezek az alkalmak megritkultak. Egyikük egy rendkívül kedves úriember, minden tiszteletem az övé. Olyan kérdéseket szegez nekem, amelyek jobbá teszik a gondolkodásomat. Egy másikuk olyan, mint egy nagy cápa – amint összefutunk, elkezdjük heccelni egymást, de ezt mindig mosollyal az arcunkon tesszük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.