A számítógépek két számjegyű dátumkezeléséből adódó ezredfordulós komputerpánik hatására egyre több kaliforniai szoftvermágus és New York-i bróker dönt úgy, hogy kivonja az információtechnológiai ipar blue chip részvényeibe fektetett pénzét a tőzsdéről, és helyette több évre elegendő gabona-, cukor-, víz- és lőszertartalékot halmoz fel a Sziklás-hegység egy eldugott völgyében. A MaNcs tudósítói korszerűen cselekedtek tehát, amikor processzorgyár-látogatás ürügyén a gabonapálinka és a sör előállításának ősi, a küszöbön álló összeomlás után feltehetően újra aktuális módszereit tanulmányozták Dublin városában.

The Old Jameson Distillery

Bow Street, Smithfield, Dublin 7

http://www.irish-whiskey-trail.com

Guinness Hopstore

St. James´s Gate, Dublin 8

http://www.guinness.ie

Az ír whiskey receptje többet ér majd Bill Gates összes részvényénél a szoftverholocaust után, és ehhez képest meglepően olcsón, mindössze négy ír fontért (kb. 1400 forint) juthatunk fontos ismeretek birtokába a Dublin központjában fekvő szeszfőzde alig egy éve létesített múzeumában. A névadó John Jameson által 1780-ban alapított üzem bejárása rövid oktatófilmmel veszi kezdetét; a film ismerteti az ír whiskey felsőbbrendűségének etimológiai, antropológiai és technológiai bizonyítékait: a whiskey szó eredete a kelta Uisce Beatha - az élet vize - kifejezés, amelyet II. Henrik hódító zsoldosai korcsosítottak jelenlegi formájába, a büszke írek azonban egy e betűvel (whiskey - ír és amerikai, whisky - skót és kanadai nyelvterületen) még ma is megkülönböztetik italukat más nemzetek hasonló nevű kotyvalékaitól. Az ír whiskeybe való malátát (csíráztatott árpa) forró levegővel - a skótok tőzegfüsttel - szárítják, és ami a fő dolog, az ír whiskey - a világon egyedülálló módon - háromszori lepárlással áll elő. Ezt olyan sokszor mondják még el, hogy önkéntelenül

mennyit szívhattak a multikulti bevezetésével ezen a keményfejű, vastagnyakú, szigorú erkölcsű bennszülöttek lakta szigeten.

A film után megtekinthetjük a whiskeymanufaktúrák hőskorának vörösréz kádakkal és csövekkel gazdagon illusztrált stációit, sőt egy méretarányos modell segítségével vizualizálhatjuk is a technológiai folyamatot, amelynek kiindulópontja az árpa, a víz és az élesztő, végpontja pedig a közkedvelt tömény, melynek sima ízét a füstmentes malátaszárítás és a használt tölgyfa hordók garantálják - a friss hordóban (amilyet a hülye angolok használnak) ugyanis túl sok a cseranyag. A whiskey minősége függ a hordóban töltött évek számától (az évente elpárolgó részt angel´s share-nek nevezik), és hogy hogyan keverik - a legtöbb whiskey több évjárat keverékéből áll elő, míg a single malt fajtákat nem pancsolják. A whiskeykóstoló üzemmérnök által legfinomabbnak ítélt hordók tartalmát külön néven -

- dobják piacra.

A telekommunikációs és információtechnológiai iparban ma dollármilliárdos nagyságrendben zajló cégegyesítési hullám az ír whiskeygyárakat sem hagyta érintetlenül: a korábban egymástól függetlenül működő Jameson, Power, Cork és Bushmills századunk hatvanas éveinek végén egyetlen részvénytársaságba tömörült. A múzeumot üzemeltető Irish Distillers Ltd. marketingszakemberei valószínűleg a Guinness-gyár hasonló PR-intézményének sikerét irigyelték meg: ennek látogatottsága messze meghaladja a páratlan történelmi érdekességeket kínáló Trinity College-ét.

csak néhány apróságban tér el a whiskeyétől: árpa mellett komló is kell bele, lepárlás helyett fermentálják, és színe nem tölgyfa hordótól, hanem pirított árpától mélyvörös. A gyáralapító Arthur Guinness 1759-ben előrelátóan 9000 évre kibérelte a területet, és a hagyományos dublini ale helyett angol típusú porter - a londoni ajtónállók söre - termelésére rendezkedett be, a történelem azonban igazolta az akkoriban hazafiatlannak tartott döntést: a róla elnevezett komlószörpből 4 millió pint fogy naponta, ebből 2 millió a kevesebb mint 5 milliós lakosságú Ír Köztársaság területén.

Közös vonás mindkét intézményben, hogy jegyünket egy pofa whiskeyre, illetve pint Guinnessre cserélhetjük a kiállítás és a szuvenírbolt közé ékelt pszeudokrimóban, mintegy megalapozva a hajnalig tartó kocsmatúrát Dublin egyenruhás-térdzoknis iskoláslányokkal, vidám helyiekkel és részeg turistákkal illusztrált belvárosában.

a Johnnie Fox´s Pub (http://www.johnniefoxs.com), ahol a seafood kitűnő, a corporate entertainment keretében megtekintett néptáncest viszont súlyosabb, mint egy német turistáknak celebrált csikóbőrös-cigányprímásos magyar est a Márványmenyasszony étteremben. A viszki-ginisz kombináció veszélyességét egyébként éppen a zavaró mellékhatások szinte teljes hiánya okozza: nagyon tiszta anyag, tíz kör után már nem számolja az ember, parttalan és fölösleges sajtóetikaivitákba bonyolódik útitársaival, és bár nem másnapos, elalszik a másnapi sajtótájékoztatón. Persze mindegy is: másnap az Intel új processzorgyárában vagyunk, azt meg 2000-ben úgyis lerombolják az apokalipszis árpalétől véres szemű lovasai.

Bodoky Tamás

(Dublin)

(közreműködött:Pálinkás Szüts Róbert)

Minden fanatikus vallási szubkultúrának megvan a maga végítélet-próféciája, és ez alól a számítógépesek sem kivételek: a kétezredik év problémája - vagyis a Y2K, ahogyan a hívők emlegetik ezt a digitális D-napot - lassan még a Microsoft körül zajló teológiai vitát is háttérbe szorítja. A probléma lényege az, hogy a komputerizáció memóriaspórolós hőskorában jó ötletnek tűnt a (négy számjegyű) évszámokból csupán az utolsó két számjegyet tárolni, így aztán az 1999-ről 2000-re virradó hajnalon minden dátumfüggő alkalmazás csúnyán elszámolhatja magát. A dátumfüggő alkalmazások köre pedig nem csekély, ilyenek mozgatják a pénzeket, kezelik az adatbázisokat, készítik a számlákat többek között, bonyolult kapcsolatrendszereik pedig elképzelhetővé teszik, hogy ha egy-két komolyabb rendszer megborul, kártyavárként rántja magával a globális hálózatokat: az információs társadalom építése végképp zátonyra fut, távmunka helyett az éhes túlélők egymás lemészárlásával lesznek elfoglalva a helyi Mad Max vezénylete alatt.

A legtöbb hozzászóló - mert szakértőkről beszélni eufemizmus volna - szerint ez a forgatókönyv cseppet sem valószínűbb, mint a nukleáris vagy a meteorholocaust, és egy száz évig tartó távolsági hívásról szóló számlánál senki nem bukhat nagyobbat, de pontosan senki nem tudja megjósolni, mekkora lesz a zűrzavar. Az amerikaiak már most dollármilliárdokat költenek a kormányzati és céges számítógéprendszerek átprogramozására, beindultak a gyorstalpaló "2000. év-specialista"-tanfolyamok, hetente felröppen a hír, hogy egy ausztrál csodagyerek vagy egy nyugdíjas tévészerelő megtalálta az egyszerű megoldást, a rémhírek terjesztésében élenjáró tanácsadó cégek, biztosítótársaságok és egyéb szellemirtók pedig hatalmas összegeket szednek el megelőzés címén a proaktív módon cselekvő topmenedzserektől.

Az internet comp.software.year-2000 vitafóruma 1996-ban eredetileg a problémával kapcsolatos információk csereberéjére alakult elsősorban rendszergazdák számára; ez a közismerten paranoiás réteg azonban ma már biztosra veszi az összeomlást, és leginkább a túlélés technikáiról vitatkozik. Megtudhatjuk például, hogy hol juthatunk olcsó és jó minőségű generátorokhoz, gyertyákhoz, hálózsákokhoz, vetőmaghoz és nem utolsósorban fegyverekhez, hogy készleteinket megvédhessük az égő városokból menekülő hordáktól. Útmutatásaik alapján beszerezhetjük a nomád körülmények között létfontosságú tudást jelentő szakkönyveket, megkezdhetjük a megfelelő edzésprogramot, harcművészeti akadémiákon és háromdimenziós öldöklős játékokon gyakorolhatjuk a közelharc és a rejtőzködés stratégiáit, hogy növeljük esélyünket, mellyel az emberiség túlélő egyötödébe kerülhetünk.

Könnyen előfordulhat, hogy a Y2K valóban katasztrófának bizonyul, de nem a számítógépek miatt: a pánikhangulat generálta másodlagos, pszichológiai hatás - például a pénzkivonások a globális kasszából - nagyobbat üt, mint a probléma maga.