A Leonidák: Remeteorr

  • - sisso -
  • 1998. november 26.

Tudomány

A meteorrajok olyan természeti jelenségek, amelyek pontos előrejelzése majdnem lehetetlen. A hivatalos időpont-meghatározások és az internetes levelezőlistákon érkező találgatások alapján nekem is több embert sikerült félrevezetnem hullócsillagügyben, mint nem. Pedig már előre rémtörténetek jártak az elmúlt évek Perseida-maximumairól, amikor a kívánságlistákat teljesítő kedvelt nyári csillagrajok nem feleltek meg az elvárásoknak, és titokban záporoztak. November 17-én hajnalban Budapest egét délkeleti irányban ellepték a nagyjából harminckét évenként visszatérő Leonidák, és egy nyálas hollywoodi mesefilm élményében részesítették a szerencsés megfigyelőket.
A meteorrajok olyan természeti jelenségek, amelyek pontos előrejelzése majdnem lehetetlen. A hivatalos időpont-meghatározások és az internetes levelezőlistákon érkező találgatások alapján nekem is több embert sikerült félrevezetnem hullócsillagügyben, mint nem. Pedig már előre rémtörténetek jártak az elmúlt évek Perseida-maximumairól, amikor a kívánságlistákat teljesítő kedvelt nyári csillagrajok nem feleltek meg az elvárásoknak, és titokban záporoztak. November 17-én hajnalban Budapest egét délkeleti irányban ellepték a nagyjából harminckét évenként visszatérő Leonidák, és egy nyálas hollywoodi mesefilm élményében részesítették a szerencsés megfigyelőket.

Az üstökösmaradványok a vártnál körülbelül tizenhat órával korábban érkeztek a sztratoszférába az Oroszlán csillagkép felől. Egyeseket közülük fütyülő zajforrásként lehetett észlelni; szentül hittük, hogy becsapódásuk után Budafokon kitör

a zöld színű Armageddon

Mégsem szívtunk akkorát, mint az Ázsiába utazó megfigyelők, akik sokat költöttek új távcsövekre, de azóta sem írtak jelentéseket az elkápráztató meteorömlenyről, sőt arról sem tudni, hogy megtértek-e egyáltalán otthonukba, vagy szégyenükben elbujdokoltak egy szakébárba. Egy déli fekvésű erkély a metropolisban elég volt ahhoz, hogy annyi meteorészlelést gyűjtsünk be, mint a kanári-szigetekiek, akik közül pedig néhányakat olyan váratlanul ért a jelenség, hogy míg magukhoz tértek, és beszaladtak a házba jegyzetfüzetért, elvonult a csillagzápor.

Igor intuíciói csalhatatlanok, mint egykori rádióamatőr, mára profi és ebből eredően military-érzületű, folyton éber műholdkedvelőé. Több évet töltött az ég alatt repülni tanulással, talán innen az űrtereptárgyakkal való különös kapcsolata. Amikor éjszaka eszik a konyhában, abból már biztosan tudni, hogy az általa gyomornak hívott szerve azt súgja: valami készülődik a légkörben, minimum cikkan a Hold. Pontosan két óra harminc perckor kiáltotta el magát: fogadás balról, földlakó! Ettől kezdve hajnali négyig bírtam elalvás nélkül nézni a Leonidákat. Addig le sem vettem róluk a szemem. A lakótelepi panorámaablaknak köszönhetően megéreztem, hogy milyen sebességgel mozoghat kívülről nézve a Föld, milyen az, amikor az Enterprise harmadik sebességbe vált, miért akarnak azok a dilinyós szekták csoportosan felkapaszkodni az üstökös farkcsóvájára megváltást remélve, és milyen lehet egy erkélyről végignézni a világvégét úgy, hogy az elmúlástól való félelem hangyányi érzete sem közelít meg.

Hiányoznak a Leonidák, akiket azért neveznek így, mert az Oroszlán csillagkép irányából érkeznek, nagyjából harminckét évenként, novemberben. A Tempel-Tuttle-üstökös pora, amelyet a belső Naprendszerben ilyenkor végigszáguldó üstökösből felénk fúj a napszél, olyan éles piros, zöld és ezüst fénnyel húzta a csíkot, hogy csak az tudja elhinni a méretét, akinek minden a fejébe fér. Ezek miatt a sószemnyi darabok miatt aggódott a NATO és a világ nagy kommunikációs befektetői, mert laboratóriumi kísérletekkel bebizonyították, hogy ilyen becsapódási sebesség mellett egy sószem is pusztító fegyver a világűr hozzánk közel eső szélén, ahol a mintegy hatszáz aktív műhold tanyáz. Nekem meg persze mindenki azt mondta, akinek elmeséltem a látványt, hogy biztosan be voltam állva, ha azt sem tudom, hogy mit jelent.

Na jó, nem

éreztem át a tudósok és katonák félelmét. Pedig a farlövés veszélyén kívül még a meteoritok által keltett elektromágneses impulzusok is veszélyeztethették volna a műholdak komputeragyait. A civilizáció technikai fejlettségi szintje egy szusszanásnyi időre így visszaeshetett volna. A Mir űrállomás legénysége pedig egyenesen mentőcsónakba készült.

Egyszerű romantikus megfigyelő azonban nem fél a fokozott csomózódástól sem, amikor csak úgy ömlenek a meteorrajtagok, mint valami középkori metszet világvége-ábrázolásán. Mindenféle vidám, latin ajkú népek kiabálnak a világvevő rádiónkban a világ másik részéről, adásaik gellert kapnak a meteorit keltette ionizált levegőn. Azért jó lenne, ha, amikor jönnek ezek az orszlanidák megint, mondjuk harminchárom év múlva, akkor is lenne még érzékeny gyomra az Igornak. Ilyeneket kívántam meggazdagodás helyett, mert a többit elfelejtettem, olyan tuti volt a csillagszóró Dél-Budán.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.