A Leonidák: Remeteorr

szerző
- sisso -
publikálva
1998/48. (11. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A meteorrajok olyan természeti jelenségek, amelyek pontos előrejelzése majdnem lehetetlen. A hivatalos időpont-meghatározások és az internetes levelezőlistákon érkező találgatások alapján nekem is több embert sikerült félrevezetnem hullócsillagügyben, mint nem. Pedig már előre rémtörténetek jártak az elmúlt évek Perseida-maximumairól, amikor a kívánságlistákat teljesítő kedvelt nyári csillagrajok nem feleltek meg az elvárásoknak, és titokban záporoztak. November 17-én hajnalban Budapest egét délkeleti irányban ellepték a nagyjából harminckét évenként visszatérő Leonidák, és egy nyálas hollywoodi mesefilm élményében részesítették a szerencsés megfigyelőket.

A meteorrajok olyan természeti jelenségek, amelyek pontos előrejelzése majdnem lehetetlen. A hivatalos időpont-meghatározások és az internetes levelezőlistákon érkező találgatások alapján nekem is több embert sikerült félrevezetnem hullócsillagügyben, mint nem. Pedig már előre rémtörténetek jártak az elmúlt évek Perseida-maximumairól, amikor a kívánságlistákat teljesítő kedvelt nyári csillagrajok nem feleltek meg az elvárásoknak, és titokban záporoztak. November 17-én hajnalban Budapest egét délkeleti irányban ellepték a nagyjából harminckét évenként visszatérő Leonidák, és egy nyálas hollywoodi mesefilm élményében részesítették a szerencsés megfigyelőket.

Az üstökösmaradványok a vártnál körülbelül tizenhat órával korábban érkeztek a sztratoszférába az Oroszlán csillagkép felől. Egyeseket közülük fütyülő zajforrásként lehetett észlelni; szentül hittük, hogy becsapódásuk után Budafokon kitör

a zöld színű Armageddon

Mégsem szívtunk akkorát, mint az Ázsiába utazó megfigyelők, akik sokat költöttek új távcsövekre, de azóta sem írtak jelentéseket az elkápráztató meteorömlenyről, sőt arról sem tudni, hogy megtértek-e egyáltalán otthonukba, vagy szégyenükben elbujdokoltak egy szakébárba. Egy déli fekvésű erkély a metropolisban elég volt ahhoz, hogy annyi meteorészlelést gyűjtsünk be, mint a kanári-szigetekiek, akik közül pedig néhányakat olyan váratlanul ért a jelenség, hogy míg magukhoz tértek, és beszaladtak a házba jegyzetfüzetért, elvonult a csillagzápor.

Igor intuíciói csalhatatlanok, mint egykori rádióamatőr, mára profi és ebből eredően military-érzületű, folyton éber műholdkedvelőé. Több évet töltött az ég alatt repülni tanulással, talán innen az űrtereptárgyakkal való különös kapcsolata. Amikor éjszaka eszik a konyhában, abból már biztosan tudni, hogy az általa gyomornak hívott szerve azt súgja: valami készülődik a légkörben, minimum cikkan a Hold. Pontosan két óra harminc perckor kiáltotta el magát: fogadás balról, földlakó! Ettől kezdve hajnali négyig bírtam elalvás nélkül nézni a Leonidákat. Addig le sem vettem róluk a szemem. A lakótelepi panorámaablaknak köszönhetően megéreztem, hogy milyen sebességgel mozoghat kívülről nézve a Föld, milyen az, amikor az Enterprise harmadik sebességbe vált, miért akarnak azok a dilinyós szekták csoportosan felkapaszkodni az üstökös farkcsóvájára megváltást remélve, és milyen lehet egy erkélyről végignézni a világvégét úgy, hogy az elmúlástól való félelem hangyányi érzete sem közelít meg.

Hiányoznak a Leonidák, akiket azért neveznek így, mert az Oroszlán csillagkép irányából érkeznek, nagyjából harminckét évenként, novemberben. A Tempel-Tuttle-üstökös pora, amelyet a belső Naprendszerben ilyenkor végigszáguldó üstökösből felénk fúj a napszél, olyan éles piros, zöld és ezüst fénnyel húzta a csíkot, hogy csak az tudja elhinni a méretét, akinek minden a fejébe fér. Ezek miatt a sószemnyi darabok miatt aggódott a NATO és a világ nagy kommunikációs befektetői, mert laboratóriumi kísérletekkel bebizonyították, hogy ilyen becsapódási sebesség mellett egy sószem is pusztító fegyver a világűr hozzánk közel eső szélén, ahol a mintegy hatszáz aktív műhold tanyáz. Nekem meg persze mindenki azt mondta, akinek elmeséltem a látványt, hogy biztosan be voltam állva, ha azt sem tudom, hogy mit jelent.

Na jó, nem

éreztem át a tudósok és katonák félelmét. Pedig a farlövés veszélyén kívül még a meteoritok által keltett elektromágneses impulzusok is veszélyeztethették volna a műholdak komputeragyait. A civilizáció technikai fejlettségi szintje egy szusszanásnyi időre így visszaeshetett volna. A Mir űrállomás legénysége pedig egyenesen mentőcsónakba készült.

Egyszerű romantikus megfigyelő azonban nem fél a fokozott csomózódástól sem, amikor csak úgy ömlenek a meteorrajtagok, mint valami középkori metszet világvége-ábrázolásán. Mindenféle vidám, latin ajkú népek kiabálnak a világvevő rádiónkban a világ másik részéről, adásaik gellert kapnak a meteorit keltette ionizált levegőn. Azért jó lenne, ha, amikor jönnek ezek az orszlanidák megint, mondjuk harminchárom év múlva, akkor is lenne még érzékeny gyomra az Igornak. Ilyeneket kívántam meggazdagodás helyett, mert a többit elfelejtettem, olyan tuti volt a csillagszóró Dél-Budán.

- sisso -

szerző
- sisso -
publikálva
1998/48. (11. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...