Egy nagy múltú, nyereséges állami tulajdonú vállalatot eladni talán nem olyan nehéz, de megválni tőle annál inkább. Igaz, az 1993 óta részvénytársaságként működő Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) piaci részesedése az évek során drasztikusan csökkent: mostanra "csak" 34 százalékban uralja a piacot. (Az előzményekrő lásd keretes írásunkat.) Ám a nyereség az elmúlt néhány évben a másfélszeresére nőtt: 2000-ben 270 millió, 2003-ban 460 millió forint volt. Az állam pusztán emiatt talán nem tartaná meg a becslések szerint 3-4 milliárd forint értékű vállalatot, hiszen az NTK privatizációját rendre megcsócsálja a politika, és ez most sincs másképp.
Könyvháború
A Fidesz is megfogalmazta kételyeit a privatizációval kapcsolatban: nem lesz magyar kézben, emelkednek az árak, veszélyben a közoktatás, SZDSZ közeli cégeknek adják tovább.
Már a Horn-kormány is privatizálni akarta a vállalatot, csak nem merte, míg az Orbán-kormány többször kijelentette, hogy ők nem fogják, bár voltak próbálkozások. "A >>NemzetiA pályázatról sokat elárul, hogy az állam egy jelentős tulajdonrészt, 25 százalékot plusz egy szavazatot megtartott magának. Nem véletlen, hogy a Műszaki Könyvkiadó tulajdonosa, a nálunk is nagy tekintélyű holland Wolters Kluwer cég (amely többek közt az Akadémiai Kiadó részvényeinek háromnegyedét is birtokolja) nem érdeklődött az NTK iránt. Az általunk megkérdezettek egybehangzóan állították, hisznek a politikamentes döntésben; ezt az is igazolja, hogy a legnagyobb esélyesnek az Apáczai Kiadót tartják, ami sokkal jobb kapcsolatot ápolt az előző kormányzattal, mint a jelenlegivel. "Szeretnék hinni annak az embernek, aki mostanáig az ÁPV Rt. élén állt, illetve annak az SZDSZ-esnek, aki privatizálta Dunaújvárost, hogy ez tiszta pályázat lesz" - mondja az Apáczai igazgatója, Esztergályos Jenő.
A magánosítás meghirdetése kapcsán felmerült pletykáról, miszerint "SZDSZ közeli cégnek", személyre szabott pályázattal akarják eladni az NTK-t, nevük elhallgatását kérő szakértők egymástól függetlenül Kuncze Magdolnára, Kuncze Gábor húgára és tankönyvkiadójára asszociáltak. Ugyanakkor szerintük mindez képtelenség: a cég túl kicsi ahhoz, hogy ekkora tőkéje legyen. Egy pénzügyi csoporttal közösen lehetne esetleg esélyük, de egy ilyen akció inkább csak fikció.
Kilátások a könyvkupacból
"Az NTK jelenleg kiszolgáltatottan várja, milyen döntést hoznak a feje fölött, a tárgyalások, illetve a pályáztatás folyamatára nincs rálátásuk, az ott dolgozók bizonytalanok a jövőt illetően" - mondja Pálfi József, az NTK vezérigazgatója.
"Az NTK-hoz hasonló vállalatokat privatizációs gyöngyszemnek nevezik, olcsón eladják, nem közvetlenül annak, aki a valódi vevő, így ő továbbadhatja teljesen legálisan. Kérdés, az állami pénzekhez kinek lesz nagyobb lehetősége hozzáférni, vagyis ha közeli cégnek adják el, akkor oda áramlik-e majd a pénz, vagy sem" - vázol fel több forgatókönyvet Bérczi. "Akkor van baj ebben az esetben - teszi hozzá -, ha a visszafizetendő hitelek túlterhelik a céget. Egy tankönyvkiadónál minimum 3 évre van szükség ahhoz, hogy kifosszák úgy, hogy erre fény derülne, pusztán azzal, hogy nem fejleszt, mert nyereségét hiteltörlesztésre fordítja. Ha majd könnyebben jutnak támogatáshoz, az sérti a verseny tisztaságát." Ezért az NTK szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy tőkeerős vállalat veszi-e meg, mert a Műszaki Kiadó vezetője szerint ebben az esetben óriási verseny indulhat meg, amivel a fogyasztó is jól járhat, mert a fejlesztések miatt jó minőségű könyveket állíthatnak elő. Ha tönkreteszik az NTK-t, annak a kisebb kiadók is áldozatul eshetnek, mivel az utánnyomásokkal, a kiárusítással, a fejlesztés elhagyásával a padlóig nyomhatják le az árakat.
Az Apáczai komoly esélye maga után vonhatja a közoktatás "elapáczaisodását", amitől elég sokan tartanak. Így létrejöhet egy "celldömölki monopólium" nagyjából 48 százalékos piaci részesedéssel, amely komolyan befolyásolhatja a piac mellett az oktatáspolitikát is. Esztergályos ennek kapcsán elmondta, hogy akármilyen hazai cég veszi is meg, az hasonlóan egyeduralkodóvá válhat. Az Apáczai Kiadó ezért kikérte a Gazdasági Versenyhivatal álláspontját, akik közölték, 10 milliárd forint alatt ezt a törvényt nem alkalmazzák.
Esztergályos nem akarja az NTK-t beolvasztani saját kiadójába: két külön kiadót működtetnének, melyek - egymás hiányosságait pótolva - a tankönyvpiac nagy részét lefednék. A sikeres működés feltételének tekinti, hogy újragondolják az NTK működését, mert "rengeteg dolgot ésszerűbbé lehetne tenni: nagyon sok a szakember, a papír- és a műveleti költség is magas, össze kell vonni a marketinget a terjesztéssel, mivel meglehetősen sokat költenek erre, ami ráadásul a leányvállalatokhoz fut be". Az általunk megkérdezettek mindegyike elmondta, elsősorban a struktúrán kellene változtatni, már Pálfi elkezdte ennek az "értelmiségi műhelynek" a vállalattá alakítását, amely formáját tekintve egy gyárhoz hasonlítható, hiszen évi 8 millió példányt ad ki összesen. Első lépésként leválasztották a támogatói tevékenységeket, eladták a szállodájukat. Mostantól leginkább a létszámleépítéstől lehet tartani, mivel a szakemberek szerint túl sokan vannak. Pálfi elsősorban abban bízik, hogy több könyvet állíthatnak majd elő, persze sokkal olcsóbban.
Nagyotmondás: árverseny
Ha valami a politika erőterébe kerül, rögtön nagy kérdőjelek cikáznak az ember szeme előtt. A tény, hogy a privatizációval az állam elveszti árszabályozó szerepét, eddig komoly politikai eszköz volt ígérgetős időszakokban. Ha tehát hihetünk a sötét jövendöléseknek, a tankönyvkiadó magánosításával leomlik az ingyenes közoktatás mítosza, mivel sokan nem juthatnak majd tankönyvhöz.
A legnagyobb félsz egy esetleges külföldi tulajdonossal szemben van, ami köszönhető a Nyugat ismert árainak és a szokásos politikai riogatásnak. Esztergályos Jenő tud finn és német pályázókról, de említi, hogy a Mozaik Kiadó egy olyan angol partnerrel közösen vásárolta meg a pályázatot, amely komoly szerepet tölt be többek között a lengyel és a bolgár piacon is. "A külföldi tulajdonos győzelme esetén az első három évben meglehetősen alacsonyra le fogja vinni a tankönyvek árát, majd mikor megszerezte a piacot, megemeli őket. Jó lenne, ha magyar kézben maradna a kiadó, így csak helyeselni tudom, hogy az állam megtart magának 25 százalék és 1 szavazatot - mondta Esztergályos. Majd hozzátette -: Magyarországon szabad tankönyvpiac van, de az állam behatárolja az árakat."
"Ha egy kiadó árat tud csökkenteni és emellett fejleszt is, az jót tesz a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak is - vélekedik Bérczi Sándor. - Teljes zűrzavart hoz a piacon, hogy kimondva piaci verseny van, viszont az állam beleszól ebbe az ármodellálásokkal, illetve saját vállalatával." Valószínűsíthetően nem kell tartani a tankönyvárak emelkedésétől, hisz ezen a piacon a szereplők szerint extraprofitot nem lehet termelni, s az új tulajdonosnak nem éri meg felemelni az árakat, mert akkor a többiektől fognak vásárolni - így a verseny a legfőbb árszabályozó.
Eörsi Sarolta
Valuska László
A tankönyv és a piac
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének jelentése szerint 2003-ban az ismeretterjesztő könyvek piaca az összforgalom 26 százalékát, a közoktatási és nyelvkönyvek 25, míg a felsőoktatási és tudományos kiadványok, szótárak 15,7 százalékát tették ki - ami összesen épp a kétharmada a teljes könyvpiacnak, aminek túlnyomó részét lefoglalja a négy vezető vállalat: az NTK 36 százaléka mellett az alsó tagozatos profilú Apáczai Kiadó piaci részesedése 14-18, a Műszakié saját bevallása szerint 20 százalék.
Az NTK monopóliuma a rendszerváltáskor gyorsan véget ért. Az 1949-ben, az iskolák államosításakor alapított Tankönyvkiadó Vállalat negyven éven át milliós példányszámokban ontotta évi több száz kiadványát; ráadásul akkor még célközönség tekintetében is sokkal kedvezőbb volt a helyzet, már ami a demográfiai faktort illeti. Az NTK a minőséget tartja legfőbb érdemének. "A szakmai mérce magas volt, ez öröklődött, ezt állították az újonnan belépők elé" - írja szubjektív hangvételű tanulmányában Ábrahám István, aki a 90-es években vezette a kiadót. 1990-ben jöttek létre az első konkurens vállalatok - mint az Apáczai vagy a Mozaik -, nem sokkal később, 1993-ban szabadárassá tették a tankönyveket, minek következtében olyan kiadók is ringbe szálltak, amelyeknek ez a szegmens eddig hiányzott a profiljából. Az árak alacsonyan tartása mellett egy másik kihívással is szembekerült a szakma, ugyanis többéves átfutásra volt szükség ahhoz, hogy kiderüljön: a régóta beharangozott Nemzeti Alaptanterv (NAT) a tantárgyak részletes tartalmi meghatározása vagy szabályozása helyett inkább rugalmasan igyekszik kezelni az "iskolába járás" menetét. A NAT 1998-tól érvényben levő határozata szerint a tantestületeknek saját pedagógiai programot és tanterveket kell alkalmazniuk. Ez a koncepció és a rugalmas szabályozás - szakértők és gyakorló pedagógusok szerint - együtt vezetett oda, ahol most tartunk: iskolák százaiban a pedagógiai program jelképes és kevesek által ismert valami, a tantervet továbbra is a tankönyv szolgáltatja. Ami tovább növeli a tankönyvek szerepét a közoktatásban. Akárhogy is, ma a legtöbb helyen a tanáron múlik, hogy melyik tankönyvet használja fel - ha anyagpótlással is - tantervként. (Ettől egyébként minden neveléstudománnyal foglalkozó professzornak égnek áll a haja: a tankönyveknek elvileg az iskola szemléletét tükröző sillabuszként kellene szolgálniuk.) Nyilván azt, amelyik a legolcsóbb, illetve amelyikért a legtöbb állami támogatás jár. Ezért pedig egy állami kézben levő vállalat hiába vár a versenytársaitól vállveregetést.
