A régi kék láng (Gázmúzeum)

  • - kovácsy -
  • 2007. február 1.

Tudomány

"Volt egy modellem arról a gázmasináról, mely nagy költségembe és fáradságomba került, és csak erős akaratom és kitartásom volt képes előteremteni. Most az áthozása volt a legfőbb gondom, s megvallom, aggodalmam is, a gépeknek ily módon való kivitelére halálbüntetés lévén kiszabva."

"Volt egy modellem arról a gázmasináról, mely nagy költségembe és fáradságomba került, és csak erős akaratom és kitartásom volt képes előteremteni. Most az áthozása volt a legfőbb gondom, s megvallom, aggodalmam is, a gépeknek ily módon való kivitelére halálbüntetés lévén kiszabva." Doverben, a hajócsatlakozásra várakozva dohogott így magában 1815 decemberében a legnagyobb magyar, az akkor még 24 éves Stefi gróf, majd pedig fizetett, mint a katonatiszt (huszárkapitány, aki volt), s már csak azon akadt háborognivalója, hogy a lepénzelt vámhivatalnok meg sem pöccintette előtte a kalapját. Nagycenkre szánta a készüléket, amely azonban csak évtizedekkel később borította fénybe a családi kastélyt.

A kőszén száraz lepárlásával nyert városi gáz előállítási technológiáját hamar megismerték Magyarországon, néhány nagypolgári palotában már fejlesztettek is gázt világítás céljából, de

az első pesti légszeszgyár

- ahogy a világítógázt akkoriban nevezték - csak 1856-ban épült fel a Fiumei út és a Lóvásár (ma Köztársaság) tér közötti telken. A tárolók, az iparvágányok, a munkáslakások már rég eltűntek, a Légszesz utca neve emlékeztet csak az egykori üzemre.

1856-ig olajlámpák világították meg Pest-Buda utcáit. Az átállást nem kísérte annyi fanyalgás, mint korábban Angliában, ahol olyan jelességek háborogtak és élcelődtek az új módin, mint Walter Scott vagy Byron. A józsefvárosi gyárat továbbiak követték a Margit körúton, Újpesten és a Ferencvárosban. 1914-ben viszont, miután a gázgyártás a főváros kezelésébe került, már meg is szűnt - addigra az "budai Gázgyár szolgáltatta elsősorban az üzemanyagot -, néhány igazgatósági és irodaépülete azonban felújítva megmaradt. Ma is itt van a gázművek központja, közepén a Gázmúzeummal.

A gyűjtemény értékes fényképsorozatot őriz, amely végigköveti az új, omladékosságában is máig megkapó üzem felépítésének állomásait. (A hozzá tartozó tisztviselő- és munkáslakótelep pedig megér egy kirándulást, nem is beszélve az egykori iparvágányok helyén a természet burjánzásáról, amelynek nyilván hamarosan véget vet valami bölcs beruházói döntés.)

Hogy mi bölcs beruházói döntés és mi nem, az a tízes években is vita tárgya volt: a kor jeles szerzője, Cholnoky Viktor például azért ostorozta a gázművek vezetőit, mert új gázgyárat építtettek, ahelyett, hogy az erdélyi Kissármáson feltört földgázt vezettették volna Budapestre. Nézhettek is volna nagyot Trianon után!

Cholnoky azonban nem beszélt a levegőbe. Magának a Gázmúzeumnak a keletkezése egyébként ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a világítógázt, miután egy ideig csak keverték vele, a hetvenes években valóban felváltotta az (akkor még éppen) sokkal olcsóbb földgáz. Az ehhez szükséges átállítást a régebbi készülékeken nem lehetett végrehajtani. A gázművek gazdasági igazgatója, Gömöri Géza ekkor elrendelte, hogy a leszerelt tűzhelyeket és fűtőkészségeket gyűjtsék össze. Utcai gázlámpákat persze ekkor már nemigen lehetett találni a fővárosban - egy részük Bécsben tűnt fel újra, ahol ma is emelik a káundká hangulatot. Mindenféle fűtőkészségeket viszont szép számmal, és ezek most ott sorakoznak a Gázmúzeumban, a múlt szépségeire fogékony vezető leánya, a családi hagyományozódásra büszke, érezhetően lelkes és ügyszerető Gulyásné Gömöri Anikó lelkes igazgatása alatt. A legkorábbi darabok, mint például egy pompázatos, melegvíz-tárolós tűzhely, osztrák és német gyártmányúak - hiába volt 1900-ra már több mint 400 kilométernyi gázvezeték Budapesten, az ipar a gazdasági fellendülés éveiben sem látott fantáziát a gázkészülékek gyártásában.

Ezekből aztán nem sajnálták az anyagot! - szokás gondolni az efféle, ránézésre is súlyos tárgyakról, és valóban, épp az anyaguk látszik leginkább, mintha előtűnne a megmunkálás mögül, mely - meg fognak lepődni! - gondos, elegáns és természetesen részletgazdag, különös tekintettel az egyszárnyú csapok lendületes karcsúságára. A sor elején, egyfajta szegény rokonként, ott restelkedik egy apró

Jancsi kályha,

aztán az egyre filigránabb darabok után egy-, két-, háromégős gázrezsók jelennek meg, radiátorok, és máris a magas, vörösréz köpenyes fürdőszobai vízmelegítőknél járunk. Az egyedi tervezésű gázkandallók az ívelt fémbetétekkel, amelyek mintegy kifelé szórják a hőt, már a fényűzés kellékei.

Kevéssé népszerű készülékcsoport következik: különféle rendszerű gázórák - az egyiknek a belsejét is tanulmányozhatjuk. Elmerenghetünk a formák sokféleségén, amelyet azonban erőteljesen nivellál az ormótlanság, mintha tervezőik keze elnehezült volna a feladat súlya alatt: sehol egy öncélú dísz, egy kecses ív, játékos görbület. A tantuszos gázórák utalása szerint Budapesten is létezett egy időben az előre fizetés rendszere. És volt még egy azóta eltűnt gázkészülék - akár csak pár évtizede is. Egyik példányát egy berendezett korabeli konyhában látjuk: a gáztűzhely "vasaló" feliratú csapjától egy vaskos alátéthez, a "talpas hevítőhöz" vezet a cső, ebben égett a láng, amely aztán fölforrósította a vasalót, szemben azzal a változattal (pár lépéssel odébb), amikor riasztó módon magában a készülékben lángolt a gáz, a régi jó városi.

Bp. VIII., Köztársaság tér 20. Nyitva hétfőnként, 9.00-13.00

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.