Tudomány

Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.

Bogdán Emil, a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselője - az szégyenkezzen emiatt, aki rá szavazott - a múlt heti 168 "rában kijelentette, hogy a majmok genetikailag közelebb állnak az emberhez, mint a pigmeusok. Ezért - tette hozzá - az emberek közössége rosszul van meghatározva, azaz máshol kéne meghúzni az emberi faj határait. Bogdán Emil - aki az MTA Mezőgazdaság Kutatóintézetének főállatorvosaként ment nyugdíjba, így a biológiában járatlannak éppenséggel nem nevezhető - nem először mond ilyeneket, de ennyi is elég, hogy kijelenthessük: Bogdán Emil egy rasszista seggfej, aki baromságokat beszél.

Vannak olyan élőlények, akikkel csak elvétve találkozhatunk, de néha még létezésük is kétséges. Lábnyomokat és ürüléket hagynak maguk után, időnként távolról valahol valaki látja őket, de a bizonyosság hiányzik. Olyanok, mint a yeti. Mint néhány ismerősöm szerény, de számomra sajnos jelentős pénzösszegek kölcsönkérése után, vagy mint a vietnami orrszarvú.

Az Oort-felhőből származó üstökösök pályaadatait elemezve amerikai és angol csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygója nem a Jupiter, hanem egy, a Plútónál is távolabbi, mind ez idáig felfedezetlen égitest. Ha következtetésük helyes, ez lenne a Naprendszer tizedik bolygója. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a bolygók száma hamarosan nyolcra apad, mert a legújabb kutatások fényében a Plútó bolygóstátusa bizonytalanabb, mint Pepó Pál jövője.

A birminghami autószalon megtekintése akkor fulladt kudarcba, amikor véletlenül betévedtem a SEGA standjára. Nem tudom, egyáltalán mit keresett a cég egy autókiállításon, de tény, hogy velem együtt több újságíró felejtette magát a zombilövöldözős, fejleszaggatós gépnél. Gondoltam, itt ugyanaz lesz, csak most a játszás számít majd érdemi munkának. Nem így lett.

A hangulat tetőfokán doktor S., a neves filmrendező, operatőr és téglagyűjtő kis híján elejtette a kamerát. A szpíker éppen a versenycsótányok étkezési szokásait ecsetelte izgalomtól elfúló hangon, majd felizzottak az elektródák, és a négy jól fejlett ízeltlábú kétségbeesett rohanásba kezdett a szűk szilikátüveg alagútban. A közismerten rovarfóbiás doktor S. ekkor már sejtette, hogy az élettudományoknak szentelt digitálfesztivál legalább olyan borzalmas kihívásokat tartogat számára, mintha egy távol-keleti lárvaszakácskönyv megfilmesítésére szerződött volna.

A felső-ausztriai Linzben rendezett Ars Electronica Fesztiválon az utóbbi években rendre hollywoodi számítógépfarmok viszik el a komputeranimáció és digitális effekt kategória-díjait. Idén sem történt ez másképp; ez egy olyan műfaj, amely a filmgyártásban betöltött egyre fontosabb szerepe és az ebből származó dollárszázmilliók miatt elképesztő fejlődésen ment keresztül a közelmúltban. Az első, kizárólag számítógépen készült mozifilm, a Toy Story egyik alkotójával, a Pixar Animation Studios technikai igazgatójával beszélgettünk a témáról.

A Petőfi Csarnokban évről évre megrendezett ásvány- és drágakőbörze kitűnő alkalom arra, hogy a szervetlen dolgokhoz vonzódó emberek eltölthessenek egy napot kedvenc dolgaik között. Ezúttal mi is velük tartottunk, és megpróbáltuk felfedezni a szépséget elfoglaltságukban. Nem volt könnyű. De megérte.

Ha egy játékkiállítás az ország fejlettségének fokmérője lenne, a tőzsdeárfolyamok újabb mélyrepülését jósolnánk a városligeti Globe Színházban megnyílt, A játék szép új világa fantázianevű Hasbro Kiállítás és Játszóház megtekintése után. Legfeljebb a mesterkélten intelligens Tamagocsi-utód, a Furby kipróbálásával igazolható utólag ez a baklövés, mert rájöhettünk, hogy megvásárolni azt sem érdemes az amerikai ár háromszorosáért.

Az integrált napfogyatkozás a Tapolcai Ünnepi Játékok keretében tekinthető meg. A népművészeti vásár mellett itt ellenőrzöm, valóban megvadulnak-e a háziállatok, folynak-e visszafelé a folyók, zuhannak-e felhők szálló madarakra.

Amit az összmagyar képes média művelt nemzeti napfogyatkozásügyben, az enyhén szólva értékelhetetlen volt. Sikerült nekik, ami már eddig is néhányszor: a tudományos érdeklődés meg a vizuálvadászati izgalmi készültség rovására teljesen elbillentették a mérleget a rábeszélőgépezet paranoid, aggódó szüleinek javára. Mindenesetre már a fél ország hányt augusztus 11-re a napfogyatkozás és a szemorvos szó hallatán. Többen bezárkóztak a lakótelepi szobájukba, megfosztották tíz év körüli gyermekeiket az életre szóló élménytől, volt, aki két hónapos terhesen azért nem nézte meg, mert félt, hogy megszül egy vak zigótát. Felőlem ezek után bármi megtörténhetett volna, még a magyarok újrabejövetele Androméda törzs néven is, de szerencsém volt, hogy akadnak olyanok, akik semmit nem bíznak a véletlenre, és büszke vagyok azokra az ismerőseimre, akik képesek voltak legalább egy vonatra felülni, hogy lássák, amit érdemes, feláldozva fél fizetésüket egy kecskeméti étterem oltárán.

A halaimat már legalább egy hónapja edzettem a természeti tüneményre, mindennap dél és fél kettő között kikapcsoltam az akvárium világítását, és nem hiába. Csak az egyik pontylazac nézett már aznap este szemrehányóan, a többiek kiegyensúlyozottak maradtak. A múlt héten sikeresen megvalósult a gőtéim évek óta tervezett kivadítása, és egészen jól beilleszkedtek a füvészkerti kis tó ökoszisztémájába. Majdnem beszereztem egy vakondokot is, szóval nyugodt lelkiismerettel vártam a jelenséget, amely csupán a szárazföldi teknősök és egyes nagy testű papagájok életében ismétlődik meg kétszer egy helyen, a legtöbb élőlénynek, például a kérészeknek is nagyon jó időben kell születniük ahhoz, hogy legalább egyszer megfigyelhessék.

Ne kerteljünk, a Sziget pontosan olyan, mint a német rohamturistákról szőtt rossz viccek: friss poén még véletlenül sem akad, a régiek meg a könyökünkön jönnek ki. Aztán elkezdődik az egy hét lét a vele járó csodavárással, és már az első napon bebizonyosodik: a legócskább közhelyeknél és legavíttabb szövegfordulatoknál nincs igazabb a terepen.

Bérlettulajdonosnak lenni jó. Buszbérlettel a zsebben, uszodabérlettel a strandszatyorban méltán érzed magad az élet királyának. Nekünk az állatkertbe van bérletünk, nem olcsó mulatság (felnőttnek 6, gyereknek 3 ezer egy évre), ennélfogva kisebb, lábon kihordott infarktussal ér fel, ha az embernek két nappal a 300 százalékos áremelés után kerül annyi fizetőeszköze, hogy a pénztárhoz fáradhasson. De ha egyszer kiváltottuk azt a bérletet, akkor onnantól kezdve buli van. 365 napra megoldódik a gyerek foglalkoztatásának folyvást kiújuló, a hétvégéken és a szünetekben egyenesen akuttá váló gondja.