Akkor most kié is volt Zsigmond Ágost páncélja?

  • narancs.hu
  • 2021. február 18.

Tudomány

A lengyelek kérték, Orbán odaadta, de egyáltalán nem biztos, hogy volt alapja a baráti gesztusnak – állítja egy történész.

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb kincse volt a II. Zsigmond Ágost lengyel király számára készült gyermekpáncél, amit Orbán Viktor egy meglehetősen baráti gesztussal átadott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnöknek szerdán a krakkói várban.

A páncél a trianoni békeszerződés következtében került Bécsből Magyarországra 1933-ban mint magyar műkincs. Akkor még II. Lajos gyermekpáncéljaként tartották számon (a múzeumban 1996-ig szerepelt mellette ez a felirat), azonban valójában II. Zsigmond Ágost lengyel királynak készült, mint az 1939 óta tudott.

Orbán Viktor a tegnapi eseményen úgy fogalmazott: nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van, őket illeti meg ez a becses tárgy, bár „nekünk is a szívünkhez nőtt”.

Arról, hogy a magyar állam átadja a kincset Lengyelországnak, még decemberben született meg a döntés. Erre reagálva írt közösségi oldalán Mitrovits Miklós történész, polonista egy figyelemreméltó bejegyzést magyar és lengyel nyelven. Mitrovits felhívja rá a figyelmet, hogy a lengyel vezetés követelése a kincs „visszaadásáról” meglehetősen ingatag lábakon áll tudományos szempontból. „Amit tudunk, hogy 1533-ban Jörg Seusenhofer innsbrucki mester készítette a páncélt, de Habsburg Erzsébet csak 1543. április 21-én házasodott össze Zsigmond Ágosttal a krakkói Wawelben. Erzsébet ekkor 17, Zsigmond pedig 23 éves volt. Lehetséges-e, hogy 23 évesen csupán 150 cm magas lett volna Zsigmond? Nem hiszem. Szóba jöhet esetleg az eljegyzésük 1536-ból? Ekkor Erzsébet 10, Zsigmond 16 éves volt. Szokás volt eljegyzésre páncélt ajándékozni? Ezt nem tudom, mert nem vagyok a korszak szakértője” – fogalmaz Mitrovits. Majd hozzáteszi: „Érdemes lenne összevetni Zsigmond 150 cm-es gyermekpáncélját (1533) a stockholmi Livrustkammarenben kiállított lovaspáncélzattal. Ezt 1555/57-ben, tehát Zsigmond 35/37 éves korában készítette Kunz Lochner nürnbergi mester. Ez is 150 cm-es alak lenne? Ránézésre az egy felnőtt páncélzat. Ha 23 évesen (a házasság éve) 150 cm magas volt, akkor nem lehetett 35 évesen sem sokkal nagyobb.”

/po polsku poniżej/ „A gyermek II. Zsigmond Ágost, Lengyelország későbbi királyának XVI. században készített reneszánsz...

Posted by Mitrovits Miklós on Sunday, December 27, 2020

A történész azzal zárja a bejegyzését, hogy a valódi kérdés az: „Volt ez a páncél valaha is Lengyelországban? Ha volt, akkor hogy-hogy nem került Svédországba a többi Zsigmond ereklyével együtt. Elbújtatták? Aligha. Inkább azt gondolom, hogy 1533-ban valóban Zsigmondnak készítették a páncélt, de aztán az esküvőre később került sor, ő pedig addigra megnőtt és ezért nem adták neki oda soha.

A páncél sohasem volt Lengyelországban korábban… Bécsben volt egészen 1933-ig.”

Mindez a műkincs odaajándékozásának tényén már aligha változtat, de nem árt tudni, hogy mennyire lehetett alapos a döntés tudományos előkészítése, ha mindezek a kérdések nem merültek fel közben.  

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.