Akkor most kié is volt Zsigmond Ágost páncélja?

  • narancs.hu
  • 2021. február 18.

Tudomány

A lengyelek kérték, Orbán odaadta, de egyáltalán nem biztos, hogy volt alapja a baráti gesztusnak – állítja egy történész.

A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb kincse volt a II. Zsigmond Ágost lengyel király számára készült gyermekpáncél, amit Orbán Viktor egy meglehetősen baráti gesztussal átadott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnöknek szerdán a krakkói várban.

A páncél a trianoni békeszerződés következtében került Bécsből Magyarországra 1933-ban mint magyar műkincs. Akkor még II. Lajos gyermekpáncéljaként tartották számon (a múzeumban 1996-ig szerepelt mellette ez a felirat), azonban valójában II. Zsigmond Ágost lengyel királynak készült, mint az 1939 óta tudott.

Orbán Viktor a tegnapi eseményen úgy fogalmazott: nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van, őket illeti meg ez a becses tárgy, bár „nekünk is a szívünkhez nőtt”.

Arról, hogy a magyar állam átadja a kincset Lengyelországnak, még decemberben született meg a döntés. Erre reagálva írt közösségi oldalán Mitrovits Miklós történész, polonista egy figyelemreméltó bejegyzést magyar és lengyel nyelven. Mitrovits felhívja rá a figyelmet, hogy a lengyel vezetés követelése a kincs „visszaadásáról” meglehetősen ingatag lábakon áll tudományos szempontból. „Amit tudunk, hogy 1533-ban Jörg Seusenhofer innsbrucki mester készítette a páncélt, de Habsburg Erzsébet csak 1543. április 21-én házasodott össze Zsigmond Ágosttal a krakkói Wawelben. Erzsébet ekkor 17, Zsigmond pedig 23 éves volt. Lehetséges-e, hogy 23 évesen csupán 150 cm magas lett volna Zsigmond? Nem hiszem. Szóba jöhet esetleg az eljegyzésük 1536-ból? Ekkor Erzsébet 10, Zsigmond 16 éves volt. Szokás volt eljegyzésre páncélt ajándékozni? Ezt nem tudom, mert nem vagyok a korszak szakértője” – fogalmaz Mitrovits. Majd hozzáteszi: „Érdemes lenne összevetni Zsigmond 150 cm-es gyermekpáncélját (1533) a stockholmi Livrustkammarenben kiállított lovaspáncélzattal. Ezt 1555/57-ben, tehát Zsigmond 35/37 éves korában készítette Kunz Lochner nürnbergi mester. Ez is 150 cm-es alak lenne? Ránézésre az egy felnőtt páncélzat. Ha 23 évesen (a házasság éve) 150 cm magas volt, akkor nem lehetett 35 évesen sem sokkal nagyobb.”

/po polsku poniżej/ „A gyermek II. Zsigmond Ágost, Lengyelország későbbi királyának XVI. században készített reneszánsz...

Posted by Mitrovits Miklós on Sunday, December 27, 2020

A történész azzal zárja a bejegyzését, hogy a valódi kérdés az: „Volt ez a páncél valaha is Lengyelországban? Ha volt, akkor hogy-hogy nem került Svédországba a többi Zsigmond ereklyével együtt. Elbújtatták? Aligha. Inkább azt gondolom, hogy 1533-ban valóban Zsigmondnak készítették a páncélt, de aztán az esküvőre később került sor, ő pedig addigra megnőtt és ezért nem adták neki oda soha.

A páncél sohasem volt Lengyelországban korábban… Bécsben volt egészen 1933-ig.”

Mindez a műkincs odaajándékozásának tényén már aligha változtat, de nem árt tudni, hogy mennyire lehetett alapos a döntés tudományos előkészítése, ha mindezek a kérdések nem merültek fel közben.  

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.