A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legértékesebb kincse volt a II. Zsigmond Ágost lengyel király számára készült gyermekpáncél, amit Orbán Viktor egy meglehetősen baráti gesztussal átadott Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnöknek szerdán a krakkói várban.
A páncél a trianoni békeszerződés következtében került Bécsből Magyarországra 1933-ban mint magyar műkincs. Akkor még II. Lajos gyermekpáncéljaként tartották számon (a múzeumban 1996-ig szerepelt mellette ez a felirat), azonban valójában II. Zsigmond Ágost lengyel királynak készült, mint az 1939 óta tudott.
Orbán Viktor a tegnapi eseményen úgy fogalmazott: nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van, őket illeti meg ez a becses tárgy, bár „nekünk is a szívünkhez nőtt”.
Arról, hogy a magyar állam átadja a kincset Lengyelországnak, még decemberben született meg a döntés. Erre reagálva írt közösségi oldalán Mitrovits Miklós történész, polonista egy figyelemreméltó bejegyzést magyar és lengyel nyelven. Mitrovits felhívja rá a figyelmet, hogy a lengyel vezetés követelése a kincs „visszaadásáról” meglehetősen ingatag lábakon áll tudományos szempontból. „Amit tudunk, hogy 1533-ban Jörg Seusenhofer innsbrucki mester készítette a páncélt, de Habsburg Erzsébet csak 1543. április 21-én házasodott össze Zsigmond Ágosttal a krakkói Wawelben. Erzsébet ekkor 17, Zsigmond pedig 23 éves volt. Lehetséges-e, hogy 23 évesen csupán 150 cm magas lett volna Zsigmond? Nem hiszem. Szóba jöhet esetleg az eljegyzésük 1536-ból? Ekkor Erzsébet 10, Zsigmond 16 éves volt. Szokás volt eljegyzésre páncélt ajándékozni? Ezt nem tudom, mert nem vagyok a korszak szakértője” – fogalmaz Mitrovits. Majd hozzáteszi: „Érdemes lenne összevetni Zsigmond 150 cm-es gyermekpáncélját (1533) a stockholmi Livrustkammarenben kiállított lovaspáncélzattal. Ezt 1555/57-ben, tehát Zsigmond 35/37 éves korában készítette Kunz Lochner nürnbergi mester. Ez is 150 cm-es alak lenne? Ránézésre az egy felnőtt páncélzat. Ha 23 évesen (a házasság éve) 150 cm magas volt, akkor nem lehetett 35 évesen sem sokkal nagyobb.”
/po polsku poniżej/ „A gyermek II. Zsigmond Ágost, Lengyelország későbbi királyának XVI. században készített reneszánsz...
Posted by Mitrovits Miklós on Sunday, December 27, 2020
A történész azzal zárja a bejegyzését, hogy a valódi kérdés az: „Volt ez a páncél valaha is Lengyelországban? Ha volt, akkor hogy-hogy nem került Svédországba a többi Zsigmond ereklyével együtt. Elbújtatták? Aligha. Inkább azt gondolom, hogy 1533-ban valóban Zsigmondnak készítették a páncélt, de aztán az esküvőre később került sor, ő pedig addigra megnőtt és ezért nem adták neki oda soha.
A páncél sohasem volt Lengyelországban korábban… Bécsben volt egészen 1933-ig.”
Mindez a műkincs odaajándékozásának tényén már aligha változtat, de nem árt tudni, hogy mennyire lehetett alapos a döntés tudományos előkészítése, ha mindezek a kérdések nem merültek fel közben.
