"Azt hittük, hogy a mienk" - Orbán maga adta át a lengyeleknek nagylelkű ajándékát

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. február 17.

Tudomány

A Nemzeti Múzeum eddigi 50 legértékesebb tárgyának egyikéről van szó. 

A lengyel-magyar barátság nevében kerül vissza a lengyelekhez II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélja - mondta Orbán Viktor miniszterelnök szerdán a krakkói Várban, ahol ünnepélyesen átadta Lengyelországnak II. Zsigmond Ágost lengyel király gyermekpáncélját.

A páncél korábban a Magyar Nemzeti Múzeum 50 legbecsesebb tárgya közé tartozott, a kormányfő egy karácsonyi kormányrendeletben döntött úgy, hogy Lengyelországnak adományozza. A páncél a trianoni békeszerződés következtében került Bécsből Magyarországra mint magyar műkincs, mint II. Lajos gyermekpáncélja, azonban valójában II. Zsigmond Ágost lengyel királynak készült.  

Orbán Viktor Krakkóban

 
 
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
 

Az eseményen most Orbán azt mondta, nem volt ez olyan könnyű történet, de egy idő után világos volt, hogy az igazság Lengyelország oldalán van, őket illeti meg ez a becses tárgy, bár "nekünk is a szívünkhez nőtt".

Közölte: a helyzetet bonyolította, hogy Magyarországon - ahogy valószínűleg Lengyelországban is - , a muzeológus szakemberek a nemzeti kincs legjobb őrei, védik, ami a nemzet kultúrájához tartozik, és nem szívesen mondanak le egy darabról sem. Nem volt egyszerű magyar belső vita, amíg eldőlt, hogy így lesz ez jó, oda kell kerülnie a páncélnak, ahova való - mondta.

Emlékeztetett: egy szerencsés véletlen, félreértés folytán került Magyarországhoz a páncél, mert azt gondolták, hogy II. Lajos magyar királyé, "azt hittük, hogy a mienk". De aztán kiderült, hogy másképpen van, és II. Zsigmond Ágost lengyel királyé - közölte. Hozzáfűzte: ennél jobban páncélnak az eredetét még nem vizsgálták.

Orbán Viktor Krakkóban

 
 
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
 

Orbán Viktor hangsúlyozta: meghajoltak a történelmi tények és az igazság előtt, belátták, hogy a páncél Lengyelországé. Amikor a lengyel miniszterelnök hivatalos kéréssel kereste meg Magyarországot, az egyetlen lehetséges döntést hozták meg, amit megengedett a magyar-lengyel barátság: visszaadták azt, ami a lengyeleké - fogalmazott.

A kormányfő azt mondta: a jog szerint már kétségkívül a lengyeleké a páncél, de azt kérte tőlük, engedjétek meg, hogy a "szívünkben egy kicsit továbbra is mienknek érezzük" és vigyázzanak rá úgy, ahogy Magyarország tette. Abban a reményben adják vissza a páncélt, hogy előbb-utóbb a történelemben minden a helyére kerül - tette hozzá. A miniszterelnök azt is megköszönte, hogy Magyarország eddig őrizhette a páncélt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.