„Oltani a gyermekeket is”

Dr. Balázs Péter egészségügyi szakértő

A járvány első szakaszában még úgy gondolták az orvosok, hogy a betegség kevésbé veszélyes a gyermekekre: nem fertőződnek meg, vagy tünetek nélkül, esetleg enyhe tünetekkel vészelik át a fertőzést. Ám az utóbbi hónapokban sok bizonyíték gyűlt össze arról, hogy a Covid-19 miatt gyerekek is kerülhetnek súlyos állapotba – sokszor jóval azután, hogy papíron kigyógyultak a betegségből.

Magyar Narancs: A járvány gyerekekre gyakorolt hatásáról szóló tudásunk bővüléséhez szükség volt arra, hogy ennyi idő teljen el a kezdetektől, vagy inkább az kellett, hogy rájöjjünk: ez a betegség nem csupán néhány hétig tart?

Balázs Péter: Kellett legalább egy év, hogy összegyűljenek azok az információk, amelyek alapján – visszamenőleg, de azért a jövőre vonatkozóan is – következtetéseket lehet levonni. Azokban az országokban, ahol hosszan követik a koronavírusos betegek sorsát, ott sokat is tesztelnek. Magyarországon viszont keveset tesztelnek és nem elérhetők az adatok. Nem tudjuk azt sem, hogy nálunk hányan estek át a betegségen – ezt azért jobb helyeken legalább nagyjából lehet sejteni. Emiatt nálunk az elvégzett tesztek pozitivitása rendkívül magas.

MN: Ez egy ideje, csúszóátlagon számítva, stabilan 8 százalék körüli…

BP: Ami abszurdum, pláne, hogy korábban volt ez 15 is, sőt egy ideig 20 fölé is mentünk. Ez az arány nem azért ilyen irdatlanul magas, mert mi nagyobb arányban betegszünk meg, mint mások, hanem azért, mert itt kevesebbet tesztelnek. Valószínűleg az összefüggések a világban mindenhol hasonlók, például a súlyos esetek, halálozások teljes esetszámra vonatkozó arányainak minden országban azonosnak kéne lenniük.

MN: Mi a legfontosabb különbség a felnőttek és a gyerekek betegségének lefolyása között?

BP: Akut fertőzés esetén ugyanazokat a tüneteket produkálják – már ha vannak tünetek. A különbség abban látszik, hogy a gyerekeket kevésbé fertőzi meg a vírus, vagy ha meg is fertőzi őket, akkor a beteg kevésbé tünetes: náluk sokkal gyakrabban zajlik tünetmentesen a fertőzés, mint a felnőtteknél. De arra vonatkozó adatunk egyáltalán nincs, hogy ne fertőznének ezek a gyerekek – én nem tudok olyan vizsgálatról, amelyet speciálisan a gyermekek fertőzőképességéről végeztek volna. A felnőtt betegekre vonatkozóan komoly vizsgálatok igazolták, hogy a fertőzés lezajlását követően mintegy három hónappal, ha nem is mindenkinél, de sokaknál mutatkozik a long Covidnak is nevezett szindróma. Nem tudjuk, hogy ez egyfajta szövődmény, vagy inkább az akut betegség késleltetett lefolyásáról beszélhetünk. Van, akinél a neurológiai tünetek dominálnak, másnál a hasi tünetek, a harmadiknál a kardiálisak, azaz a szívpanaszok. A közös szimptóma, hogy mindannyiuknál fáradékonyság és levertség jelentkezik. A gyerekeknél ez nem teljesen így van, de ez a különbség abból is adódhat, hogy nincs az a 2–6 éves gyerek, aki el tudná mondani, hogy „Anya, ma fáradékony, a szokottnál levertebb vagyok!” Nem fog panaszkodni olyan tünetekre sem, amilyeneket a felnőttek mutatnak, például, memóriaproblémákra. 

Nem tudjuk tehát, hogy a gyerekeknél is jelentkezik-e a felnőttekéhez hasonló long Covid-szindróma. De azt tudjuk, hogy számos gyerek egy-másfél hónappal az akut fertőzés lezajlása után – ami akár tünetmentes is lehetett – általános vírusfertőzésre utaló tünetekkel kerül orvoshoz, súlyosabb esetekben rögtön kórházba. Ezek az utótünetek a 2–5 évesek között különösen gyakoriak, de 16 éves korig előfordulnak: magas láz, izomfájdalom, mandulagyulladás, nyirokcsomó-fájdalom, kötőhártya-gyulladás, ún. epernyelv – megkülönböztetendő a skarlátos málnanyelvtől –, hasmenés, haspuffadás, kéz- és lábfejödéma. A tüneteket gyermekeknél ugyanaz a mechanizmus alakítja ki, mint a felnőttek long Covidját, de az előbbieknél hamarabb, pár héttel, maximum másfél hónappal az eredeti betegség után jelentkezik, és nem is tart olyan sokáig, mint a felnőttek esetében. Valószínűleg ugyanaz a celluláris immunválasz okozza: ez egy autoimmun mechanizmus révén létrejövő kórállapot, amit a sejtes immunrendszer okoz a betegség szövődményeként. Tehát nem maga a vírus és az általa közvetlenül okozott betegség váltja ki, hiszen a gyerek addigra esetleg már meg is gyógyult.

MN: Ez volna a mostanában emlegetett koronavírus utáni sokszervi gyulladás?

BP: Ez az angol rövidítéssel PIMS-nek (paediatric inflammatory multisystem syndrome, magyarul gyermekkori sokszervi gyulladásos szindróma – a szerk.) nevezett tünetegyüttes: az immunsejtek ugyanis eljutnak minden szervbe, kialakítva ott egy autoimmun mechanizmusú gyulladást.

MN: Ilyenkor saját magát támadja meg a szervezet?

BP: Igen, itt már nem a vírus támad a szervezetünkre, hanem az immunrendszer túlreakciója. Bár néha összekeverik vele, de ez nem azonos a sokszor emlegetett Kawasaki-szindrómával – noha a tünetek egy része megegyezik azzal. A Kawasaki konkrét betegség, míg ez a Covid utáni állapot gyermekeknél is csupán egy tünetegyüttes. 

A differenciáldiagnózis szempontjából fontos, hogy a Covidon átesett gyerekek IgG-tesztje, azaz immunglobulin-vizsgálata pozitív lesz. Tudomásom szerint ebből a 2–16 éves generációból 120–130 beteg gyereket ápoltak jórészt a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben, illetve a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán. Szteroidot és immun­globulint kapnak, ez autoimmun folyamatoknál bevett eljárás, emellett tüneti terápiát is kell alkalmazni a folyadékterápiával nem orvosolható hipotónia, a rendkívül alacsony vérnyomás, a légzési és szívritmuszavarok kezelésére. Ritka esetben szívizomgyulladás is előfordul – ők kerülnek az intenzív osztályra. Szerencsére általában 8–11 nap múltán a gyerekek gyógyultan távoznak.

MN: Azoknál, akik ilyen sokszervi gyulladással kerülnek kórházba, a szüleik korábban észlelték, amikor átestek a Covid-fertőzésen?