Orbán Viktor karácsonyra elajándékozta a Nemzeti Múzeum egyik legbecsesebb kincsét

  • narancs.hu
  • 2020. december 27.

Narancsblog

Erre mondják, hogy gyerekkorában az asztal körül kergették, ha…

A december 24-i Magyar Közlönyben olvashatunk arról a nemes gesztusról, amellyel a kormányunk úgy határoz, hogy „a Magyar Nemzeti Múzeum alapleltárában 55.3269 leltári számon nyilvántartott »II. Zsigmond Ágost gyermekpáncélja« megnevezésű műtárgy tulajdonjoga a Lengyel Köztársaság részére ingyenesen átruházásra kerüljön”.

A nyúlfarknyi határozatot Orbán Viktor szignálta,

és nemcsak a lengyelek, de a szójátékok kedvelői elégedetten csettinthetnek a „gyermekpáncél átruházása” fordulaton, ám azt már nem kötik az orrunkra, hogy ez az 1533-ban készült páncél, amelyet a későbbi lengyel király I. Ferdinánd osztrák császártól kapott… nos, egy öt évvel ezelőtti összeállítás alapján a Magyar Nemzeti Múzeum TOP 50 műtárgya közé tartozik, olyanok társaságában, mint a szkíta aranyszarvas, a koronázási palást vagy a Seuso-ezüstök; amint az összeállítás szerzője is megemlíti,

„a múzeum legféltettebb kincsei közé tartozik”.

Nahát akkor e legféltettebb kincset idén karácsonytól ki lehet húzni a listáról, hiszen ahogy Magyar Közlöny is megírta, Orbán Viktor jóvoltából „ingyenesen átruházásra került”, bár arra nem vennénk mérget, hogy a miniszterelnök úr megvitatta-e e lépését történészekkel, múzeumi szakemberekkel. Sőt azon sem lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum illetékesei is a közlönyből értesültek arról, hogy kezdődhet a csomagolás.

Persze fedősztori is akad: Orbánék „a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti kulturális és tudományos együttműködésről szóló, Budapesten, 1992. október 13-án aláírt Egyezmény” 9. cikkére hivatkozva passzolták át a szajrét. Csakhogy abban az egyezményben azt rögzítették, hogy a felek „különösen erőfeszítéseket tesznek mindkét Fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének védelme, valamint a saját területükön található, a másik Fél kulturális értékeit és emlékeit képező tárgyak megőrzése érdekében”,

tehát szó sincs átruházásról, ajándékozásról...

Azt nem vitatja senki, hogy a páncél lengyel vonatkozásai számosabbak, mint a hazaiak, ráadásul a műtárgy egy félreértésnek köszönhetően került Magyarországra, mégis meglehetősen aggályos, hogy a kormány a szakma kihagyásával osztogat felbecsülhetetlen értékű műkincseket. Ilyen erővel a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum műtárgyait is szétosztogathatnák a „keleti nyitás jegyében”, vagy például

az olasz jóbarát, Salvini is megkaphatná valamelyik Raffaellót

a Szépművészeti Múzeumból, ahogy Putyinnak, Lukasenkának, vagy Trumpnak biztosan találna valamit a hazai múzeumokban.

Mindenesetre kíváncsiak várjuk, hogy a Lengyel Köztársaság miként hálálja meg a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, mert azt még ezek után sem feltételezhetjük, hogy a páncél valóban Orbán hálájának a jele, hogy egy darabig kitartottak mellette a vétófenyegetésben.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.