Orbán Viktor karácsonyra elajándékozta a Nemzeti Múzeum egyik legbecsesebb kincsét

  • narancs.hu
  • 2020. december 27.

Narancsblog

Erre mondják, hogy gyerekkorában az asztal körül kergették, ha…

A december 24-i Magyar Közlönyben olvashatunk arról a nemes gesztusról, amellyel a kormányunk úgy határoz, hogy „a Magyar Nemzeti Múzeum alapleltárában 55.3269 leltári számon nyilvántartott »II. Zsigmond Ágost gyermekpáncélja« megnevezésű műtárgy tulajdonjoga a Lengyel Köztársaság részére ingyenesen átruházásra kerüljön”.

A nyúlfarknyi határozatot Orbán Viktor szignálta,

és nemcsak a lengyelek, de a szójátékok kedvelői elégedetten csettinthetnek a „gyermekpáncél átruházása” fordulaton, ám azt már nem kötik az orrunkra, hogy ez az 1533-ban készült páncél, amelyet a későbbi lengyel király I. Ferdinánd osztrák császártól kapott… nos, egy öt évvel ezelőtti összeállítás alapján a Magyar Nemzeti Múzeum TOP 50 műtárgya közé tartozik, olyanok társaságában, mint a szkíta aranyszarvas, a koronázási palást vagy a Seuso-ezüstök; amint az összeállítás szerzője is megemlíti,

„a múzeum legféltettebb kincsei közé tartozik”.

Nahát akkor e legféltettebb kincset idén karácsonytól ki lehet húzni a listáról, hiszen ahogy Magyar Közlöny is megírta, Orbán Viktor jóvoltából „ingyenesen átruházásra került”, bár arra nem vennénk mérget, hogy a miniszterelnök úr megvitatta-e e lépését történészekkel, múzeumi szakemberekkel. Sőt azon sem lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum illetékesei is a közlönyből értesültek arról, hogy kezdődhet a csomagolás.

Persze fedősztori is akad: Orbánék „a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya közötti kulturális és tudományos együttműködésről szóló, Budapesten, 1992. október 13-án aláírt Egyezmény” 9. cikkére hivatkozva passzolták át a szajrét. Csakhogy abban az egyezményben azt rögzítették, hogy a felek „különösen erőfeszítéseket tesznek mindkét Fél nemzeti kulturális öröksége sérthetetlenségének védelme, valamint a saját területükön található, a másik Fél kulturális értékeit és emlékeit képező tárgyak megőrzése érdekében”,

tehát szó sincs átruházásról, ajándékozásról...

Azt nem vitatja senki, hogy a páncél lengyel vonatkozásai számosabbak, mint a hazaiak, ráadásul a műtárgy egy félreértésnek köszönhetően került Magyarországra, mégis meglehetősen aggályos, hogy a kormány a szakma kihagyásával osztogat felbecsülhetetlen értékű műkincseket. Ilyen erővel a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum műtárgyait is szétosztogathatnák a „keleti nyitás jegyében”, vagy például

az olasz jóbarát, Salvini is megkaphatná valamelyik Raffaellót

a Szépművészeti Múzeumból, ahogy Putyinnak, Lukasenkának, vagy Trumpnak biztosan találna valamit a hazai múzeumokban.

Mindenesetre kíváncsiak várjuk, hogy a Lengyel Köztársaság miként hálálja meg a felbecsülhetetlen értékű ajándékot, mert azt még ezek után sem feltételezhetjük, hogy a páncél valóban Orbán hálájának a jele, hogy egy darabig kitartottak mellette a vétófenyegetésben.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.