Ars Electronica: Gépek egymás közt

  • Sterk Barbara
  • 2002. szeptember 26.

Tudomány

A linzi fesztiválon a művészeti, technológiai és társadalmi színteret egyaránt érintő kérdésekre keresnek választ. Idén a központi téma az unplugged volt, az esemény az információs network földrajzi és társadalmi vakfoltjaira koncentrált. A szervezők a hagyományoknak megfelelően ehhez társították a szimpóziumot és néhány médiaművészeti projektet. A fesztivál programjai közül kiemelkedett az ún. Electrolobby, aminek keretében az új hálózati technológiák felhasználásával vagy megkerülésével készült művészeti fejlesztéseket mutatták be, a Cyberarts kiállításon pedig a Prix Ars Electronica díját, az Arany Nikát elnyert digitális alkotásokat.

A linzi fesztiválon a művészeti, technológiai és társadalmi színteret egyaránt érintő kérdésekre keresnek választ. Idén a központi téma az unplugged volt, az esemény az információs network földrajzi és társadalmi vakfoltjaira koncentrált. A szervezők a hagyományoknak megfelelően ehhez társították a szimpóziumot és néhány médiaművészeti projektet. A fesztivál programjai közül kiemelkedett az ún. Electrolobby, aminek keretében az új hálózati technológiák felhasználásával vagy megkerülésével készült művészeti fejlesztéseket mutatták be, a Cyberarts kiállításon pedig a Prix Ars Electronica díját, az Arany Nikát elnyert digitális alkotásokat.Arendezvény két sztárvendége Jeremy Rifkin közgazdász és Paul Virilio filozófus volt, igaz, ő csak virtuálisan, videokonferencia formájában volt jelen. Rifkin 1999-es linzi előadásához hasonlóan most sem volt hajlandó a pulpitus mögé állni, végig föl-alá járkált a résztvevők között, mondván, nem látja semmi értelmét, hogy egy közepes méretű teremben két óriási projektorra közvetítsék beszédét a kamerák, mert akkor biztos, hogy mindenki csak a képét nézné. Előadása a 2000-ben megjelent, hatalmas sikerű, The Age of Access című könyvére épült. Rifkin szerint a klaszszikus piacgazdaság hanyatlásával, a nanoszekundum alapú, hipergyors újgazdaság beköszöntével a tulajdon szerepe másodlagossá válik a hálózati hozzáféréshez képest. A globális információáramlás korában a piacgazdaság alapját, a vevő-eladó közti árucserét rövidesen felváltja a kliens-szerver közti elérés.

Néhány évvel ezelőtt a médiaművészeti kiállításokat telezsúfolták számítógépekkel, és néha tényleg nehéz volt eldönteni, hogy a műtárgy szerves részének kell-e tekinteni magát a gépet. Ebben az évben az alkotók kritikai hozzáállásukkal élesebben reflektáltak a társadalmi, szociális jelenre, mint magára a médiumra. Ahogy Christine Schöpf, a fesztivál művészeti igazgatója fogalmazott, a médiaművészet egyre kevésbé lesz technológiafüggő. Míg a 80-as és 90-es évek komoly szoftveres és hardveres fejlesztéseket igényeltek a határterületeken keresgélő művészektől, ma már mindenki számára elérhetők azok az innovatív technológiai megoldások, viszonylagosan nyitott rendszerek, melyek kevésbé korlátozzák a művészi szuverenitást.

Ebben az évben közel 2300-an neveztek be a Prix Ars Electronicára. Interaktív művészet kategóriában David Rokeby n-cha(n)t című alkotása nyert

Arany Nika

díjat. Bár a médiaművészet érthető módon kedvelt és gyakori témája a verbális kommunikáció és az írott szövegek, Rokeby projektje művészi és tudományos értelemben is kiugrónak számít. A nyertes installációban hálózatra kötött komputerek hallgatják meg a látogatók mondatait, majd a hallottakat átformálva elindítanak egymás között egy asszociációs kört. A kezdő lökést tehát a látogatók (kívülállók) adják meg, ha a monitoron megjelenő óriás fülekbe hajolva belesuttognak egy-egy mondatot, majd az organikus komputerközösség tagjai módosítanak a jelentésen, és az információt megosztják gépszomszédukkal. Ha a közösséget magára hagyjuk, a mondatok szép fokozatosan egymásba alakulnak át, a gépek egyfajta zsolozsmázásba kezdenek. A humán és mesterséges intelligencia különbözőségét kutató művész közel tizenkét évig foglalkozott a beszédfelismerésen alapuló, menet közben tanuló algoritmusok programozásával.

A szintén díjazott Body Brush egy olyan, 3D-s interface, mely valós időben transzformálja a látogató mozdulatait digitális látvánnyá. Young Hay japán művész Jackson Pollock akciófestészetének parafrázisát mutatta be digitális output közbeiktatásával. A rendszerben lámpák és infravörös videokamerák segítségével egy, a testmozgást valós időben rögzítő érzékelő figyeli a térben mozgó személyt, majd egy program színben és formában megfeleltetett 3D-s ecsetvonásokká alakítja át a felhasználó egyedi testnyelvét. A látogató tehát teste energiáinak kibocsátásával egy virtuális teret képezhet maga köré, ahol aztán szabadon járkálhat. A nekünk tetsző színtartományt az infravörös térben való elhelyezkedésünkkel tudjuk kiválasztani még a festés előtt. A szenzor lokalizálja, majd analizálja a mozgás sebességét, kiterjesztését, irányát és szögét. Ezek az alapinformációk különböző képszerkesztői programokból jól ismert eszközökkel manipulálhatók.

Az interaktív kategória másik nyertese a Globe-Jungle című installáció. Ez a neve annak a nagyjából két és fél méter átmérőjű, rácsos szerkezetű, gömb alakú mászókának, amely minden japán játszótéren megtalálható. Jasuhiro Suzuki

21 éves művésznövendék

ezt a primitív objektumot használta fel arra, hogy egy klasszikus képalkotási technikával különös látványt kreáljon. Nappal videokamerával rögzíti a mászókában játszó gyerekeket, majd éjszakai performanszában gyors fordulatszámon megforgatja a gömböt, és így egy homogén, vizuális felületet alakít ki. Erre az egységes interface-re vetíti rá a világosban felvett anyagot, amivel olyan kivételes térérzetet hoz létre, mely a legkorszerűbb vetítési technológiát is felülmúlja.

Futurisztikus formák, csodás design, grafikus felületű hierophánia és szakrális környezet. Közel 40 műtárgyból állt az indiai Ranjit Makkuni kiállítása, a Crossing-Project, mely a művész Gangesz-parti városát, Banarast és kiragadott tárgyait, életét, kultúráját mutatja meg. Ranjit Makkuni a Xerox Parc csapat tagjaként részt vett a SmallTalk objektumorientált programnyelv fejlesztésében. Kiállításán egy monitor kivételével semmilyen nyomuk nem volt a perifériáknak, holott szinte minden műtárgya számítógép vezérlésű vagy irányítású volt. Egyik munkájában egy díszes riksa hátsó részére erősített egy kézműves gondossággal megfestett PC-monitort. A riksa kormánya itt is navigációs eszközként volt ugyan jelen, de a megszokottól eltérően az egeret és a billentyűzetet helyettesítette. Elforgatásával Banaras utcaképei, forgataga tűnt fel a képernyőn. A hagyományos szállítóeszköz így tehát olyan adatelérést biztosító eszközzé alakult át, mellyel a linzi közönség távoli banarasi történetekhez kapcsolódhatott.

Sterk Barbara

Az Ars Electronicáról bővebben a www.aec.at honlapon, illetve az m1 Médiamix című október 13-i adásában

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.