Az Apple története a személyi számítógép története: a garázscégből néhány év leforgása alatt világóriássá terebélyesedett vállalat a kezdetektől rendhagyó utakon járt, lába nyomán egész iparágak születtek, és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a huszadik század végére a számítástechnika az emberi társadalom széles rétegeihez eljutott. Az Apple két éve kis híján belebukott abba, hogy technokrata vezetők kezébe került - de mióta újra az egyik alapító, a vizionárius Steve Jobs vezeti, ismét a másolók kerültek lépéshátrányba.1976 márciusában két hosszú hajú, a hatvanas évek végének ellenkulturális mozgalmaiban szocializálódott fiatal kaliforniai hippi, a 26 éves Steve Wozniak és a nála öt évvel fiatalabb Steve Jobs, az utóbbi szüleinek azóta legendássá vált garázsában összerakja az Apple I személyi számítógép alaplapját, amelyhez nem csatlakozik sem billentyűzet, sem egér, viszont hangja sincs, és képmegjelenítésre sem képes. A Palo Altó-i bitbuherátorok, a Homebrew Computer Club tagsága jelentős áttörésként értékeli a készüléket, így a páros április elsején, bolondok napján megalapítja az Apple Computer Company garázscéget, amelynek 1350 dolláros tőkéje Jobs mikrobuszának és Wozniak elektronikus kalkulátorának eladásából származik. A Byte Shop számítógépbolt baráti gesztusként 50 darab Apple I-et rendel a vállalattól, Jobs pedig bankkölcsönt vesz fel a megrendelésre, amelyből a garázsmanufaktúrában meg is építik a gépeket. Júliusra az Apple I kereskedelmi forgalomba kerül, fogyasztói ára 666,66 dollár. Éppen a legjobbkor, hiszen akkoriban roppant divatos volt a számítástechnika civil felhasználásáért tettekkel demonstrálva házilagos körülmények között mikroszámítógépet építeni, így a buherátorok között decemberre USA-szerte kitöraz Apple-kultusz,
a gépet tíz viszonteladó forgalmazza, és a kockázatitőke-társaságok is felfigyelnek a cégre. Elkészül a vállalat első írott üzleti terve, amely ötszázmillió dolláros forgalom elérését tűzi ki célul a tizedik üzleti évre - ez öt évvel korábban válik valóra.
A következő évben betársul hozzájuk az öreg róka, A. C. (Mike) Markkula, aki korábban több high-tech cégnél tevékenykedett, és akit profi marketingvarázslóként tartanak számon a hőskorát élő szilíciumvölgyben. Markkula kétszázötvenezer dollárt invesztál az üzletbe a magánvagyonából, és további pénzeket hajt fel különféle kockázatitőke-alapoktól. 1977-ben az Apple a garázsból a kaliforniai Cupertinóba költözik, ahol a következő tizenöt évben az építkezés alig bír lépést tartani a cég rohamos bővülésével. Markkula embere, Mike Scott lesz a cég elnöke: az első tíz év sikereit a Jobs-Markkula-Scott triumvirátus alkotta menedzsment jegyzi, bár a pozíciók többször változnak.
1978-ban az első West Coast Computer Expón
nagy felhajtástól övezve
- a promócióval megbízott ügynökség, a Regis McKenna művészeti vezetője, Rob Janoff ekkor rajzolja meg élete legismertebbé vált munkáját, az azóta is változatlan, színes almás Apple-logót - mutatkozik be az Apple II, az első olyan személyi számítógép, amely színes képet generál, formatervezett külalakja, billentyűzete és tápja van. Az ezerháromszáz dolláros Apple II 4 kB memóriával van ellátva, monitor helyett televízióhoz csatlakoztatható, adatrögzítésre bármilyen kazettás magnó megfelel hozzá. A rivális termék ekkor még deklaráltan az írógép: a szövegszerkesztő-kezdeményt is tartalmazó továbbfejlesztett Apple II+ modellhez flopimeghajtót és nyomtatót is piacra dobnak, sőt táblázatkezelő program is készül hozzá. Decemberre az Apple az USA leggyorsabban fejlődő cégévé válik, az első modell eljut Európába is, a bátor disztribútor a Eurapple nevű cég.
1980-ban bemutatják az Apple III-at, amely újabb technikai ugrást jelent,
a termelés
rohamosan bővül,
összeszerelő üzemek létesülnek Írországban és Szingapúrban, és európai központ a hollandiai Zeistben. Decemberben a cég tőzsdére lép, a 4,6 millió darab, 22 dolláros árfolyamon piacra dobott Apple-részvényt percek alatt lejegyzik. Az Apple ekkor már több mint 2500 alkalmazottja jelképes összegért hazavihet egy gépet nyomtatóval, a márkanév pedig széles körben ismertté válik: a megkérdezettek 80 százaléka ismeri. 1982-ben az Apple az első számítástechnikai cég, amelynek éves árbevétele meghaladja az egymilliárd dollárt, ezt a "milliárddolláros partival" ünneplik Cupertinóban. A Time az év embere helyett a számítógép évéről ír, és a Pepsi elnöke, John Sculley átigazol az Apple-hez elnök-vezérigazgatónak.
1985-ben az akkori csúcsmodell Apple Lisa továbbfejlesztett változatát átkeresztelik Macintoshnak, amely hamarosan német, olasz, sőt japán és arab nyelvű operációs rendszerrel és teljes irodai programcsomaggal (AppleWorks) is hozzáférhető. Megjelennek az első modemek, a Northern Telecom telefonszolgáltató lehetővé teszi, hogy bármely két Macintosh összeköthető legyen a telefonhálózaton keresztül. 1985 júliusában létrejön
az AppleLink kommunikációs hálózat,
amelyre Apple-dolgozók, -beszállítók, -viszonteladók és -fejlesztők kapcsolódhatnak, levelezhetnek rajta, és információkat tölthetnek le. A vállalat fennállásának első csúcspontjára ér, Jobs és Wozniak kitüntetést kap Reagan elnöktől, de Sculley már nem tart igényt a munkájukra: kisvártatva megválnak a cégtől, és külön-külön új vállalkozásokba kezdenek.
1986-ban bekövetkezik az első megtorpanás, az átszervezés során elbocsátásokra is sor kerül, de a vállalat továbbra is növekszik: a negyedéves árbevétel 1988-ban már meghaladja az egymilliárd dollárt. Mindeközben intenzív kutatás-fejlesztés folyik, piacra kerülnek a Macintosh és PC, illetve DEC, IBM és TCP/IP alapú rendszerek összekapcsolásához szükséges technológiák, a 270 ezer gépelt oldal tárolására alkalmas optikai CD és rengeteg más innovatív megoldás. Elkezdődnek a szabadalmi perek: 1988-ban az Apple perli be a Microsoftot és a Hewlett-Packardot a Macintosh grafikus felületének jogosulatlan használatáért, ´89-ben a Xerox indít pert az Apple ellen ugyanezért. Ténykérdés, hogy ezeket a mára már minden platformon maguktól értetődő megoldásokat (ablakok, ikonok, legördülő menük, egér) eredetileg a Xerox kutatólaboratóriumaiban találták ki, a bíróság mégsem kötelez jogdíjfizetésre senkit.
1992-ben az Apple ismét
majd tíz évvel megelőzi korát:
a miniatürizációban élen járó japán cégekkel együttműködésben billentyűzet nélküli, érintőképernyős kéziszámítógép fejlesztésébe fog, és 1993-ban be is mutatják a mai gyűjtők féltett kincseként őrzött Newton prototípusát. A sors iróniája, hogy az Apple-nél a Newton termékvonal is áldozatul esett a néhány év múlva beütő recessziónak, miközben az idei év számítástechnikai slágercikkei éppen a Newton mintájára, de más gyártóknál készült palmtopok lettek. Erre az időszakra esik az Apple terjeszkedése a Szovjetunió utódállamai felé: a nagyszülői ágon lengyel származású Steve Wozniak például Lech Walesa lengyel elnököt ajándékozza meg egy Macintosh PowerBookkal, de jelentős áttörést nem érnek el ezen az árérzékeny piacon, ahol az ekkor már feljövőben lévő Wintel platform olcsósága fontosabb szempon, mint az Apple-minőség. 1994 után, az Intel Pentium processzorának megjelenésével világszerte hullámvölgybe kerül az Apple, hiszen a Windows operációs rendszerű, Intel processzoros PC ekkor már olyan hazai pályákon is felveszi vele a versenyt, mint például a kiadványszerkesztés és a multimédia-fejlesztés, ráadásul az elhibázott licencstratégia következtében olcsó Macintosh-klónok árasztják el a piacot.
1993-ban Sculley kilép, utódja, Gilbert Amelio nem képes talpra állítani az 1996-ra már
masszívan veszteséges
vállalatot. Végső kétségbeesésében felvásárolja Jobs alternatív Macintosh operációs rendszert fejlesztő vállalatát, a NeXT-et, és tanácsadónak kéri fel az egykori alapítót - aki időközben egy másik céget, a digitális effekteket és számítógépen animált mozifilmeket (Toy Story I-II, Egy bogár élete) gyártó hollywoodi Pixart is befuttatta. 1997-ben az igazgatótanács meneszti Ameliót, és "ideiglenes" vezérigazgatónak választja a hezitáló Jobsot, aki végül rááll a dologra: fizetés helyett szabad kezet kér, és egy év leforgása alatt szabályos csodát tesz. "Az Apple eredeti célja az volt, hogy az embereknek építsen számítógépeket, nem a nagyvállalatoknak" - adja ki a jelszót, kirúgja a felső és középvezetők háromnegyedét, négy vonalra redukálja a termékskálát, áttervezteti a gépek külalakját (lásd keretes írásunkat), visszavonja a klóngyártók licenszeit, és a viszonteladók helyett az interneten keresztül történő közvetlen értékesítésre hajt rá. A dolog maximálisan bejön: 1998-ban az asztali iMac, 1999-ben a hordozható iBook és a vadállati teljesítményű G4 tarol a piacon, az új dizájn és a felhasználói igények legmesszebbmenő figyelembevételével összeállított gépek helyreállítják az Apple megtépázott kultuszát, a drákói intézkedéseknek köszönhetően a cég ismét nyereséges, a zseniális Jobsot pedig sokadszorra is megérdemelten meneszti mennybe az amerikai média.
Bodoky Tamás
Az Apple az interneten: www.apple.com
Számítógépet az oktatásba
Az Apple találta ki a sulinet-programok ősét is, amikor még 1978-ban alapítványt hozott létre a számítógépek elterjesztésére az oktatásban. Az alapítvány az Apple Seed (almamag) program keretében rengeteg hardvert és oktatási segédanyagot adományoz, és tanfolyamokat indít az általános és középiskolai tanárok számára. Az oktatási segédanyagok fejlesztésében is élen jár, ilyen célú együttműködéseket köt többek között a National Geographic Societyvel, a Lucasfilmmel, egy "interaktív földi űrpark" létrehozására a NASA-val és a fogyatékos gyerekek számítógéphez juttatása érdekében a McDonald´sszal. Hogy az iskolák mindig a legkorszerűbb gépekkel legyenek ellátva, a régi gépek árát márkától függetlenül beszámítják az új Apple árába, ha oktatási intézmény a megrendelő.
Az Apple-imidzs
Reklámfronton az Apple mindig is nagy volt: 1977-ben az Apple II reklámkampánya az első, amely nem szaklapban hirdet személyi számítógépet. 1981 augusztusában, amikor az IBM is ringbe száll a PC-vel, az Apple a Wall Street Journalben egész oldalas hirdetéssel köszönti új riválisát - Welcome IBM. Seriously -, és ezzel megteremti a vetélytárs színvonalas basztatásának hagyományát. 1984-ben az amerikai foci csúcsrendezvénye, a SuperBowl döntőjének szünetében a világ egyik legnézettebb, gyorsan elhíresült tévéhirdetését adja, amely Orwell antiutópiájára utal, és a menekülés egyetlen útját a személyi számítógépben láttatja. Novemberben az elnökválasztás eredményeit taglaló Newsweek összes hirdetési felületét felvásárolja, hogy felhívja az emberek figyelmét a gép kockázatmentes kipróbálásának lehetőségére - a Test Drive a Macintosh kampány ajánlatával mintegy kétszázezren élnek. Az 1985-ös SuperBowl-döntőben újabb botrányhirdetés: a Lemmings című opusban üzletembernek öltözött állatok vetik magukat a mélybe, mert nem Macintosht használtak. Ez ilyen formában picit erős: a felháborodás hatására az Apple később bocsánatot kér az üzleti világtól, és felmond az ügynökségének. 1998-ban, Jobs visszatérése után az újabb nagy dobás a számítógépház formatervezésének megújítása: az iMac áttetsző, selyemfényű neonszínekben pompázó burkolata ismét divatot teremt, a magára valamit is adó konkurencia szemérmetlenül másolja, és ma már nyomtatókat, szkennereket, sőt vasalókat és autókat is gyártanak ilyen külsővel.
