Interjú

„Ha reagálsz, őt segíted”

Petykó Márton nyelvész a trollkodásól

Tudomány

Ki minősül ma trollnak, és mi számít trollkodásnak? A birminghami Aston University nyelvészével az internetes politikai társalgásokban megjelenő trollkodás nyelvi jellemzőiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az utóbbi évtizedekben a trollkodás fogalma beépült a mindennapjainkba. Ki az a troll?

Petykó Márton: A trollkodás olyan címke, amelyet az internetezők azért hoztak létre, hogy értelmezzék és minősítsék mások nyelvi tevékenységét. Definíciót keresve ezért abból érdemes kiindulni, hogy a hétköznapi felhasználók milyen cselekvéseket, szándékokat és motivációkat tulajdonítanak a trolloknak. Ha konkrét társalgásokat elemzünk, azt látjuk, hogy azokat tartják trollnak, akik provokálják, sértegetik a másik felet, megpróbálják megzavarni a társalgást, megtéveszteni a többi résztvevőt. A tevékenységre a „trolling” kifejezést először az angol nyelvben kezdték használni. Ez egy tengeri horgászati technikát jelent, amikor a mozgó hajóból vontatják a csalit, amelyre a ragadozó halak rárabolnak. Innen jön a jelentéstársítás: a troll hozzászólása a csalinak felel meg, így provokálja ki az agresszív reakciót. Emellett az angol nyelvben, a magyarhoz hasonlóan, főnévként is él a skandináv népi kultúrából ismert troll szó, a kissé buta, agresszív, tipikusan barlangokban élő, nem rettenetesen veszélyes, de kellemetlen mitológiai lényt jelöli. Mivel a magyar kul­túrában a tengeri horgászatnak nincs tapasztalati alapja, ezért a horgászati metafora nem került át, csak az utóbbi értelmezés. Így amikor valakit magyarul trollnak neveznek, az nem elsősorban a tevékenység, hanem erőteljesen az adott személy minősítésére, sőt emberi mivoltának megkérdőjelezésére is szolgál.

MN: Melyek a trollkodásként értelmezett legtipikusabb nyelvi tevékenységek?

PM: A saját kutatásaimban azt vizsgálom, hogy az online felhasználók, akik másokat trollnak neveznek, milyen nyelvi cselekvéseket tulajdonítanak a trolloknak. Ezeknek nagyon széles a skálájuk. Az egyik meghatározó elem egyértelműen a megtévesztés: tehát a trollok tényszerűen hazudnak valamiről, sok esetben saját magukról is, mert másnak próbálják kiadni magukat. Van az érzékelt trollkodásnak egy egyértelműen agresszív ága: ebben az esetben személyes sértésekről, támadásokról beszélhetünk. A legegyszerűbb eszköz emellett az ún. spammelés, azaz valaki nagyon sok hozzászólást ír, amely megakadályozza a többi felhasználót abban, hogy normálisan végig tudja olvasni a hozzászólásláncot. Hasonlóan működő eszköz, amikor valaki ugyanazt a kommentet posztolja rengetegszer újra és újra.

MN: Mi jellemző a politikai társalgások trolljaira?

PM: Az online politikai társalgásokban az a leggyakoribb, amikor a trollnak nevezett személy annyira szélsőséges politikai véleményt fogalmaz meg, hogy a többi felhasználó úgy véli, ezt nem mondhatja őszintén. Persze az szubjektív, hogy ki mit tart extrémnek: ha a magyar politikai életet nézzük, és nemcsak a kommenteket, hanem a sajtótermékeket is, látjuk, hogy olyan politikai vélemények jelennek meg, amelyek Nyugat-Európában vagy akár a 15–20 évvel ezelőtti Magyarországon is még extrém szélsőségnek számítottak, mára azonban a közvélemény ezeket normalizálta. Másrészt az észlelt trollkodás teljes mértékben kontextusfüggő. Ha valaki egy szélsőségesen jobboldali tartalmú cikk hozzászólójaként azt írja, hogy szerinte a melegeknek meg kell adni a jogot a házasodáshoz és örökbefogadáshoz, akkor őt trollnak fogják nevezni. Ha ugyanezt a hozzászólást egy melegjogokért küzdő szervezet oldalán írja, akkor az ő hozzászólása normatívvá válik. Épp ezért általános jegyeket nehéz megfogalmazni, mert ugyanaz a komment kontextustól függően lehet trollkodás vagy normatív is. A fő szempont az, hogy a hozzászólók mit gondolnak arról, hogy a trollnak tartott személy milyen szándékkal, milyen motivációkkal szólt hozzá. Ha úgy érzik, hogy a megszólalás célja csak az, hogy konfliktust szítson, elterelje a témát, sértegessen valakit, akkor trollnak nevezik. Visszatérő motívum az is, hogy azok a felhasználók, akik trolloknak neveznek másokat, létrehoznak egy olyan képet a politikai társalgásokról, mintha azok célja a tényszerű érveken alapuló racionális vita lenne. Persze az online politikai társalgásokban sokszor azt látjuk, hogy az emberek többnyire érzelmi alapon nyilvánítanak véleményt. Mégis, a vélt norma miatt trollkodásnak neveznek sok, érveléshez kötődő tevékenységet: például ha nem megfelelően vagy egyáltalán nem érvel valaki, nem válaszol egyértelműen feltett kérdésekre, ellenérvek helyett sérteget és így tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.