„Ha reagálsz, őt segíted”

Petykó Márton nyelvész a trollkodásól

Ki minősül ma trollnak, és mi számít trollkodásnak? A birminghami Aston University nyelvészével az internetes politikai társalgásokban megjelenő trollkodás nyelvi jellemzőiről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az utóbbi évtizedekben a trollkodás fogalma beépült a mindennapjainkba. Ki az a troll?

Petykó Márton: A trollkodás olyan címke, amelyet az internetezők azért hoztak létre, hogy értelmezzék és minősítsék mások nyelvi tevékenységét. Definíciót keresve ezért abból érdemes kiindulni, hogy a hétköznapi felhasználók milyen cselekvéseket, szándékokat és motivációkat tulajdonítanak a trolloknak. Ha konkrét társalgásokat elemzünk, azt látjuk, hogy azokat tartják trollnak, akik provokálják, sértegetik a másik felet, megpróbálják megzavarni a társalgást, megtéveszteni a többi résztvevőt. A tevékenységre a „trolling” kifejezést először az angol nyelvben kezdték használni. Ez egy tengeri horgászati technikát jelent, amikor a mozgó hajóból vontatják a csalit, amelyre a ragadozó halak rárabolnak. Innen jön a jelentéstársítás: a troll hozzászólása a csalinak felel meg, így provokálja ki az agresszív reakciót. Emellett az angol nyelvben, a magyarhoz hasonlóan, főnévként is él a skandináv népi kultúrából ismert troll szó, a kissé buta, agresszív, tipikusan barlangokban élő, nem rettenetesen veszélyes, de kellemetlen mitológiai lényt jelöli. Mivel a magyar kul­túrában a tengeri horgászatnak nincs tapasztalati alapja, ezért a horgászati metafora nem került át, csak az utóbbi értelmezés. Így amikor valakit magyarul trollnak neveznek, az nem elsősorban a tevékenység, hanem erőteljesen az adott személy minősítésére, sőt emberi mivoltának megkérdőjelezésére is szolgál.

MN: Melyek a trollkodásként értelmezett legtipikusabb nyelvi tevékenységek?

PM: A saját kutatásaimban azt vizsgálom, hogy az online felhasználók, akik másokat trollnak neveznek, milyen nyelvi cselekvéseket tulajdonítanak a trolloknak. Ezeknek nagyon széles a skálájuk. Az egyik meghatározó elem egyértelműen a megtévesztés: tehát a trollok tényszerűen hazudnak valamiről, sok esetben saját magukról is, mert másnak próbálják kiadni magukat. Van az érzékelt trollkodásnak egy egyértelműen agresszív ága: ebben az esetben személyes sértésekről, támadásokról beszélhetünk. A legegyszerűbb eszköz emellett az ún. spammelés, azaz valaki nagyon sok hozzászólást ír, amely megakadályozza a többi felhasználót abban, hogy normálisan végig tudja olvasni a hozzászólásláncot. Hasonlóan működő eszköz, amikor valaki ugyanazt a kommentet posztolja rengetegszer újra és újra.

MN: Mi jellemző a politikai társalgások trolljaira?

PM: Az online politikai társalgásokban az a leggyakoribb, amikor a trollnak nevezett személy annyira szélsőséges politikai véleményt fogalmaz meg, hogy a többi felhasználó úgy véli, ezt nem mondhatja őszintén. Persze az szubjektív, hogy ki mit tart extrémnek: ha a magyar politikai életet nézzük, és nemcsak a kommenteket, hanem a sajtótermékeket is, látjuk, hogy olyan politikai vélemények jelennek meg, amelyek Nyugat-Európában vagy akár a 15–20 évvel ezelőtti Magyarországon is még extrém szélsőségnek számítottak, mára azonban a közvélemény ezeket normalizálta. Másrészt az észlelt trollkodás teljes mértékben kontextusfüggő. Ha valaki egy szélsőségesen jobboldali tartalmú cikk hozzászólójaként azt írja, hogy szerinte a melegeknek meg kell adni a jogot a házasodáshoz és örökbefogadáshoz, akkor őt trollnak fogják nevezni. Ha ugyanezt a hozzászólást egy melegjogokért küzdő szervezet oldalán írja, akkor az ő hozzászólása normatívvá válik. Épp ezért általános jegyeket nehéz megfogalmazni, mert ugyanaz a komment kontextustól függően lehet trollkodás vagy normatív is. A fő szempont az, hogy a hozzászólók mit gondolnak arról, hogy a trollnak tartott személy milyen szándékkal, milyen motivációkkal szólt hozzá. Ha úgy érzik, hogy a megszólalás célja csak az, hogy konfliktust szítson, elterelje a témát, sértegessen valakit, akkor trollnak nevezik. Visszatérő motívum az is, hogy azok a felhasználók, akik trolloknak neveznek másokat, létrehoznak egy olyan képet a politikai társalgásokról, mintha azok célja a tényszerű érveken alapuló racionális vita lenne. Persze az online politikai társalgásokban sokszor azt látjuk, hogy az emberek többnyire érzelmi alapon nyilvánítanak véleményt. Mégis, a vélt norma miatt trollkodásnak neveznek sok, érveléshez kötődő tevékenységet: például ha nem megfelelően vagy egyáltalán nem érvel valaki, nem válaszol egyértelműen feltett kérdésekre, ellenérvek helyett sérteget és így tovább.