Eddig azt hittük, a traktorral végzett szabadidős tevékenység csúcsa a félpályás útelzárás, a fővárosi demonstráció. Tévedtünk. A traktor ugyanis nemcsak nagyszerű gép, erőtől duzzadó haszonjármű, hanem szeretetre méltó társ, családtag.
*
A száznegyven lelkes Bokor ritkaságszámba menő nógrádi falu, az ott élők ugyanis ősidők óta földműveléssel próbálnak boldogulni. Sehol egy bánya, bezárt üzem, mondhatjuk, hogy a bokoriak korábban hozzászoktak a szegénységhez - cserébe tiszta levegőt, a Cserhát lankáinak ragyogó panorámáját kapták. De hírnév csak néhány évvel ezelőtt köszöntött a Budapesttől 95 kilométerre lévő zsákfalura, amikor 2003-ban, harminc jármű részvételével traktoros összeborulást rendeztek a határban, ezzel bizonyítva, hogy a veterános szubkultúrának létezik olyan ága, amire álmunkban sem gondolnánk. Az idei, immár ötödik majális iránt minden eddiginél nagyobb érdeklődés mutatkozott.
Ha elhagyjuk Bokort, újabb közigazgatási határ tábla bukkan fel, a "Múzeumfaluba" érkeztünk. Régiségnek nyomát sem látni, viszont nagyméretű objektum nehezedik az út jobb oldalára. A Bokorringen a rádió-távirányítású autók szerelmesei játszhatnak Forma-1-et, egészen addig, míg vadulás nem lesz a dologból. "Ha még egyszer ezt csinálod, letépem a kezedet!" - ordítja a telep felügyelője az egyik kiskamasznak, aki teli szájjal vigyorog, miközben autója kirepül a pályáról, s lehet, hogy a közeli Pásztóig meg sem áll.
Akárcsak Dömsödi Gábor televíziós személyiség, aki az előző ciklusban Bokor polgármestere volt, s a falu fejlesztésében, népszerűsítésében múlhatatlan érdemeket szerzett. Komolyan elgondolkodunk, milyen jó lenne, ha a Magyar Televízió létszámleépítését úgy oldanák meg, hogy minden elbocsátott dolgozó végkielégítés helyett egy hátrányos helyzetű falu polgármesteri székét kapná meg, nagyobbat viszont nem lenne érdemes. Dömsödi tavaly Pásztót próbálta meghódítani az MSZP színeiben, de kudarcot vallott. Bokor viszont így is a családban maradt, a jelenlegi polgármester ugyanis Engel Krisztina, Dömsödi felesége. De félre a pletykát, a Bokorringet elhagyva már valóban a majális helyszíne, a művelésből kivont föld tárul elénk, szabadtéri színpaddal, színes forgataggal, és mindenekelőtt: rengeteg traktorral.
Valamint súlyos sorban állásokkal, mivel a vécék, vendéglátóhelyek száma a közönséghez képest meglehetősen szerény. A nagy melegben sokan a traktorok hátsó kereke elé dőlnek, mivel csak ott van némi árnyék, vízcsapot nem sikerül felfedeznünk. A hangulat ennek ellenére barátságos. Szakértők és laikusok bolyonganak a gépek között, a hagyományőrzés kimerül abban, hogy a helyi banda a színpadon egy Duran Duran-számmal próbálkozik. Teljesen feleslegesen, Simon LeBonnak itt nem osztottak lapot. De a pompásan felújított farmotoros Ikarusnak vagy a régi Csepel tűzoltóautónak sem: ma délután nem lehet versenyre kelni az olykor nyolcvan körül járó Fordsonokkal, Lanzokkal. A fekete-pirosban ragyogó, 1925-ös évjáratú McCormickot kurblival indítja be tulajdonosa, a jellegzetes hörgés könnyeket csal egy bácsika szemébe. "Ez még békebeli, vegyes tüzelésű darab, petróleum és benzin hajtja. Ugyanilyenen kezdtem 1950-ben, istenem, de régen volt" - mondja eltűnődve, bár arra nem tér ki, honnan származott a traktor. Gyanítjuk, nem a Szovjetunió ajándéka volt.
"Nekem is van egy ilyen, az a bordó ott a legszélén - mondja Tisóczki István, kisteleki gazda -, meg van még több is. Úgy szedegettem össze innen-onnan. Az apám darálós volt, ő dolgozott ilyenen, és amikor kiskölyök voltam, egész nap rajt' ültem. Nagyon rá voltam kattanva, aztán amikor már felnőttként találtam egyet, megvettem. Aztán még egyet, meg még egyet, meg még kettőt, így most öt régi traktorom van."
Egy ilyen alkalom arra is jó, hogy megállapítsuk: a traktorok formavilága az elmúlt nyolcvan évben mit sem változott. Valamikor az 1920-as években kitalálták a kiskerék-csőr-kipufogókémény-kormányzó díszpáholy-nagykerék beosztású, jellegzetes építményt, s ez a mai napig tartja magát. Az őstraktorok viszont - bizonyíték erre a mezőkövesdi Mezőgazdasági Múzeumból ideszállított nyolcvanhat éves Lanz - leginkább egy hintó, a XIX. századi tűzoltókocsik és a gyorsan zátonyra futott gőzautó keverékének tűnnek. De van itt más, szokásostól eltérő fazonú traktor is, ráadásul a közelmúltból. A világ első négykerék-meghajtású traktorairól, a Dutrákról van szó, a Vörös Csillag Traktorgyár remekeiről, melyeknek sorsa kísértetiesen emlékeztet a Pannónia motorkerékpárokéra - hiába voltak nemzetközi mércével is kiváló járművek, gyártásukat a hetvenes évek közepén egyszerűen leállították.
"Kilencvenötben vettem az első Dutrámat, az UE 28-ast - a kárpótlásból kapott tízhektárnyi föld műveléséhez, de rá kellett jönnöm, hogy ez a típus szántásra nem igazán alkalmas: kicsi a lóerő, kicsi az eke. Akkor el kellett gondolkodnom egy nagyobb teljesítményű traktoron - mondja Fördös László, aki Győr-Sopron megyéből érkezett. - Pontosabban nem is kellett nagyon gondolkodnom, mert a Dutrán kívül más szóba sem jöhetett. Szeretem a magyar gépeket."
Kizárólag a nagy meleg lehet az oka, hogy a szántóversenyt teljes érdektelenség kíséri, viszont így a színpadon időben elkezdődhet az eredményhirdetés. Számtalan kategóriában osztanak díjat - egy serleget, valamint a 2003 és 2004-es majálisról készült dvd-t -, de az igazi meglepetés csak ezután következik: amikor Dömsödi televíziós tettestársa, a bulvársajtó kis kedvence, Hajdú Péter lép a színpadra, a többség szedelőzködni kezd.
