Az esetrõl a Roma Sajtóközpont adott hírt szeptember végén. Bánhegyi Ferenc és Molnár Katalin könyvét 13-14 évesek számára adta ki a Nemzeti Tankönyvkiadó megszerzésére is pályázó Apáczai Kiadó. A történet nem precedens nélküli: néhány éve ugyanezen szerzõ-kiadó páros Ember és társadalom tankönyve keltett kisebb közbotrányt - ott többek között azt állították, hogy a cigányok égették meg Dózsa Györgyöt (lásd: Természetes kiválasztódás, Magyar Narancs, 2000. augusztus 24.).
Kiszorultak
Lássuk tehát! Az Etnikum címû fejezetben a szerzõ üggyel-bajjal elhelyezi a cigányságot egy sztereotip történelemben, kultúrában, majd felteszi a kérdést: mi okozza a "súlyos problémákat"? A pikáns válasz: "rendkívül aggasztó, hogy a káros elõítéletek miatt, másrészt a cigányok mentalitásából eredendõen kiszorultak a falvak és városok elhanyagolt részére, ahol (É) civilizáltnak alig nevezhetõ körülmények között élnek fürdõszoba, angol WC nélkül, s inkább csak tengetik, mint élik életüket", aminek közvetlen következménye, hogy "a tanulatlan, képzetlen roma fiatalokat így ma már mindinkább fenyegeti a munkanélküliség veszélye. Márpedig ha nincs munkájuk, akkor nincs keresetük sem. Ha nincs pénzük megélhetésre, akkor pedig kísért a megélhetési bûnözés veszélye, amelynek többen bizony nem mindig tudnak ellenállni." A szabatos fogalmazás mellett a nyelvhasználat is figyelemre méltó.
A továbbiakban a könyv cselekvésre ösztönöz. Egy. A roma szülõk "járassák iskolába gyermekeiket!", "ha egy roma család lakást vagy hitelt kap, akkor becsülje meg, éljen és ne visszaéljen vele", ha munkát kap, akkor dolgozzon, "ne pedig a munkanélküli-segélybõl akarjon megélni, a társadalom, az adófizetõk terhére". Kettõ. A roma gyerekekben tudatosodjon, "hogy csak megalapozott általános iskolai mûveltséggel lehetnek megbecsült tagjai annak az országban, amelyben élnek és dolgoznak!" Három. A magyar gyerekektõl számon kéri, hogy "segítsék beilleszkedésüket", "adjanak hálát szüleiknek, Teremtõjüknek, a jó sorsuknak, ha megoszthatják javaikat a környezetükben élõ roma társaikkal". Miután mindenki gondos útmutatást kap, a fejezet véget ér, és jön a didaktikai szempontból rendkívül szükséges ellenõrzõ kérdéssor. "Gondolkodtál-e már azon, hogy miért nincs a romák között hajléktalan? Talán jobbak a lakáskörülményeik?", "Vajon miért születik több gyermek a romáknál, mint a magyar szülõknél?"
Ejnye-bejnye
Mekkora kárt okozhat egy ilyen könyv? Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa elmondta, hogy nagyjából 48 ezer példányt vásároltak meg az iskolák, számításai szerint a megjelenés óta eltelt két évben 180-200 ezer tanuló járt a 7-8. évfolyamra. A tankönyv újabb érdekessége, hogy nem tankönyv, vagyis hivatalosan nem nyilvánították annak, ellentétben a sajtóban eleinte megjelent információkkal. (A tankönyv-minõsítési eljárás több fronton is biztosítja az iskolákba kerülõ kiadványok színvonalát: egy elméleti és egy gyakorlati szakember teszteli õket, s ezek után az Országos Közoktatási és Értékelõi Vizsgaközpont széles körû konszenzussal hozza meg végleges döntését.)
Ebbõl adódóan joggal merülhet fel a kérdés, hogy kelhetett el ennyi példány az amúgy is anyagi nehézségekkel küzdõ állami iskolákban. Az ombudsman feltételezi, hogy a könyvek "igen jelentõs hányadát valószínûleg úgy vásárolták meg az iskolák, hogy felhasználták az állam támogatását", s ez "jogszerûen csak úgy történhetett, hogy közösen megegyezett a könyv megvételében a szülõk, a nevelõtestület és a diákönkormányzat", ami az egyetlen kiskapu ahhoz, hogy ne a szabályos úton, a tankönyvjegyzékbõl rendeljenek. Nehéz elképzelni, hogy a fenti testületek országszerte összedugták a fejüket, elolvasták a tantárgyhoz megjelent, tanulásra szánt könyveket, majd értékeltek, és kézfeltétellel szavaztak róla. Az ombudsman azt sem zárja ki, ha bizonyíték van arra, hogy megkerülték a tankönyvpiaci törvényt, ebben az esetben fel is jelenthetik õket. Szerinte valószínûsíthetõ, hogy kijátszották a törvényi szabályozást, vagyis komoly gazdasági összejátszások is lehetnek a háttérben, amelyek vizsgálatra várnak.
Az oktatási jogok biztosa az Országos Cigány Önkormányzat, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Roma Parlament véleményezése után javaslatokat tesz az oktatási miniszternek a továbbiakat illetõen. "Az idén kiosztott könyveket esetleg vissza lehet vonatni, ha bebizonyosodik, hogy sértõ a romák számára és jogszerûtlenül került forgalomba." Aáry-Tamás véleménye szerint viszont a tavalyi könyveket mindenki megtarthatja, mivel azokat jogilag már nem vonhatják vissza. Az Apáczai Kiadóval szemben az oktatási ombudsman csak javaslatot tehet az oktatási miniszternek, aki a döntést hozza majd. Ha bebizonyosodik a jogszerûtlenség, akkor ki lehet zárni a kiadót pályázatokból vagy a Tankönyvkiadók Egyesületébõl, amennyiben etikai eljárást kezdeményez Magyar Bálint.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda az esélyegyenlõségi törvény alapján jogi lépéseket kezdeményez az Apáczai Kiadó ellen, mivel álláspontjuk szerint a könyv alkalmas a cigánysággal szemben a társadalomban élõ elõítéletek erõsítésére. Kíváncsiak lettünk volna az Apáczai Kiadó véleményére is, de Esztergályos Jenõ, a kiadó ügyvezetõ igazgatója telefonos megkeresésünkre elmondta, hogy nem nyilatkozik olyan újságnak, amelynek a harmadik oldalán "pisi-kaki" szerepel. Így csak a sajtóközleményükre tudunk hivatkozni. Ebben "a leghatározottabban visszautasítják" a sajtóban megjelent vádakat, miszerint a roma fiatalok tanulatlanságát és a munkanélküliséget érintõ szövegrész a roma bûnözésrõl szólna. A nyilatkozatban idézik egy szakértõ és egy "roma munkatársuk" véleményét a könyvrõl. Elõbbi szerint ami a könyvben szerepel, az "valós társadalmi helyzet. Ezt nem lehet letagadni!", utóbbi pedig egyetért a leírtakkal, majd többek között hozzáteszi, hogy neki véleménye szerint sikerült beilleszkednie a magyarok közé. A nyilatkozatból hiányzik a fogalmazásbeli átgondoltság; a kiadó igazgatója akarva-akaratlan a többség uralmi beszédmódjában szól hozzánk: "Hisszük és valljuk, a roma kisebbséggel együtt kell élnünk. Mi vettük a bátorságot és a fáradságot, hogy õszinte szóval mindezt felvessük, a hozzáértõ tanárok vezetésével az iskolában megvitassukÉ Ezért a roma etnikumról szóló részt tovább pontosítjuk, finomítjuk, de természetesen nem vesszük ki az ETIKAKÖNYVÜNKB'L [sic]."
A könyv egyik kérdésfelvetése így hangzik: "Mikor lesznek nemcsak a törvényekben, hanem a valóságban is egyenlõk a romák a nem cigány származásúakkal? Kin múlik ez?"
Vajon kin?
Valuska László
Emberismeret és etika
Az Oktatási Minisztérium 2000-ben kiadott és azóta átdolgozott kerettanterve a tizenegyedik évfolyamban javasolja az emberismeret és etika tárgy gimnáziumi tanítását, hetedikben pedig az ember- és társadalomismereten belül ajánlott az etika oktatása.
Az erkölcstan vagy etika bevezetését a rendszerváltástól kezdve heves viták kísérték, amelyek természetesen a világnézeti és pedagógiai szemléletbeli eltérésekbõl adódtak. Az egyik álláspont szerint az etika egybevág a keresztény etikával, és így azt kötelezõ oktatni minden iskolában. (Az egyházakhoz kötõdõ iskolákban ez evidens, bár némelyikben az etikát külön oktatják.) Volt olyan nézet, amely szerint az erkölcsi nevelés a család feladata, ennek intézményes helyét az iskolában nem szerencsés meghatározni (természetesen ettõl még a pedagógusnak kötelessége az erkölcsi normák közvetítése és a példamutatás). A harmadik álláspont alapján nem annyira etikai normák ismeretét kell osztályozni, mint inkább a vitatott kérdésekre felhívni a figyelmet, és az órai beszélgetések, viták és bemutatók során kifejleszteni egyfajta erkölcsi érzékenységet és nyitottságot. Ez utóbbi szemlélet jelenik meg a kerettantervben is: a tananyag az élet legtöbb területén keresztül veszi végig az etikai kérdéseket, az egyén jelleme és erényei, az önfegyelem problémájától a társadalmi, politikai, vallási etikán át a globális felelõsségig. A számonkérés elsõsorban készségközpontú: Jakab György beszámoló esszéje szerint az érettségi során a vizsgázónak kommunikációs képességekrõl, alapfogalmakról, érvelésmódokról és az erkölcsi normák jelentõségének belátásáról kell számot adnia.
Mondanunk sem kell, hogy a tantárgy egyelõre gyéren oktatott, és a tanárképzés is csak néhány egyetemen vagy fõiskolán mûködik - például a Veszprémi Egyetemen van akkreditált etika, ember- és társadalomismeret szak. Az Országos Közoktatási Intézet felmérése arról tanúskodik, hogy az önkormányzati fenntartású iskolákban egyelõre nem látják a helyét az etika tantárgy oktatásának, különös tekintettel az olyan gyakorlati akadályokra, amilyen a NAT-ban kötelezõ óraszám-korlátozás.
