Konyhai kémia LXVIII. – A curry

Csípd meg!

Mint étel és mint fűszerkeverék is nemzetközi összefogás terméke: a gyarmati múlt ehető öröksége.

Tudomány

Nem egyszerű olyan konyhai entitásról írni, amelynek neve egyszerre jelenthet egy ételcsoportot, no meg egy eredetileg határozatlan összetételű, esetről esetre változó tartalmú, s később is csak többé-kevésbé sztenderdizált fűszerkeveréket.

Egy dolog biztos: bár összetevői régóta részei az indiai szubkontinens konyhájának, a currynek nevezett ételek (és persze a curryporként árult fűszerkeverék) elsősorban a brit gyarmatosítás korának tipikus termékei, de kialakulásukhoz a kolonizáló konkurencia is hozzájárult.

Minden Goából ered?

A curryporként árult, a leggyakrabban kezünk közé kerülő, az egyik kulcsösszetevőnek, a kurkumának köszönhetően élénk sárgás színű, kicsit földillatú, erőteljesen aromás, különleges zamatú fűszerkeverékről gondolhatnánk azt is, hogy ez eredetileg is az indiai szubkontinensről származó, tradicionális készítmény, de nem is tévedhetnénk nagyobbat. Akadnak persze ennél autentikusabb analógjai is, így a nálunk is ismert garam masala fűszerkoktél, de az mind összetételét, mind színét tekintve alapvetően eltér a nagyvilágban kapható curryportól. Az egyik elterjedt hipotézis szerint a curry leginkább a dél-indiai tamilok körében használatos, az ottani sambar nevű lencseételbe kevert porhoz hasonlít.

Annyi biztos, hogy a fűszernövények indiai megjelenése a gyarmatosítókhoz köthető: csakhogy ők még nem a britek voltak, hanem a portugálok. S mivel ők az amerikai kontinens gyarmatosításában, az ott talált élelmi kincsek megismerésében és más kontinensekre plántálásában is élen jártak, az sem véletlen, hogy az indiai konyha is nekik köszönheti a csilipaprikát. Az amerikai eredetű fűszernövényt a 16. század végén ismertették meg a portugálok az indiai­akkal, s a növény áttelepítése (ahogy Dél- és Délkelet-Ázsia más kulináris régióiban is) teljes sikerrel járt. A portugáloknak nem kis szerepük volt (a szintén errefelé gyarmatosító franciákkal együtt) abban is, hogy egy másik amerikai eredetű növény, a paradicsom is meghonosodjon Indiában. Tegyük hozzá: az általunk és Indiában is leggyakrabban használt babfélék is amerikai eredetűek. De a luzitánok úttörők voltak abban a tekintetben is, hogy saját, óvilági ételei­ket adaptálják indiai körülmények közé, felhasználva az ott talált (vagy meghonosított) fűszereket. Ennek a transznacionális konyhának a remeke a legfontosabb portugál gyarmatról, Goából származó, autentikusan disznóhúsalapú vindaloo nevű étel, mely a leginkább az Azori-szigeteken, illetve Madeirán elterjedt carne de vinha d'alhos nevű fogás (eredetileg fokhagymás, borban marinált húsból készült szaftos étel) indiai fűszerekkel feldobott remixe. A konyhatörténet állítása szerint a ma is az indiai éttermek menüjén szereplő, és persze az idők során folyamatos evolúción áteső vindaloo (amelynek elkészítéséhez bor helyett már a gyarmati időktől kezdve pálmaecetet használnak) az egyik előképe azon ételeknek, amelyeket ma curryként szolgálnak fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.