Gyula végvárának 1566. nyári ostrománál Kerecsényi László várkapitány vezetésével 63 napig álltak ellent a védők. Hosszabb ideig tartott a küzdelem, mint Eger alatt. Az alföldi gótikus vár védőinek sorsa nem volt olyan heroikus, mint Szigetváron, ahol a megmaradt maroknyi csapat kitört a védfalak mögül Zrínyi Miklóssal az élen, és mind elestek. Az egriek győzelme és a szigetváriak önfeláldozása elhomályosította a gyulai várvédők emberfeletti küzdelmét. Az ostrom végén Kerecsényinek a megegyezés nyomán szabad elvonulást ígértek, de a törökök ezt megszegték. A sokáig árulónak tartott várkapitány megítélése mára megváltozott, és ez a folyamat leginkább az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tábornoka, Görgey Artúr utóéletére emlékeztet.
„Hozzákezdeni is rettenetes”
Nem tudjuk pontosan, mikor született; Kerecsényi László életrajzírói abban egyetértenek, hogy valamikor 1526 előtt. Régi zalai nemesi család sarjaként apja, Kerecheny Pál szlavóniai vice-bán, körösi főispán, földbirtokos, anyja cirkvenai Mikecz Dorottya volt. A családnak Zalán kívül Zágrábban is voltak birtokai, így a törökök elleni harcban személyesen is érdekelt volt. 1552-től Somogy vármegye főispáni székében találjuk, és ezzel – Zrínyi Miklós ajánlására – párhuzamosan Szigetvárnak is kapitánya volt. A várat jelentősen megerősíttette és kibővíttette. 1555 végén azonban lemondott várkapitányságáról és főispánságáról is.
Két évvel később, 1557-ben apja halála után testvéreivel, Andrással, Jánossal és Mátyással a birtokon osztozkodtak, amikor a törökök szlavóniai betörésének híre érkezett. Ekkor Kerecsényi Kőrösbe (horvát neve: Križevci), Cirkvena várához, atyai részbirtokainak közelébe ment. Augusztusban Szentilona mellett megtámadták és szétverték Ferhád pasa ötezer fős seregét, amiért Ferdinánd magyar király (1526–1564) Kerecsényit az ország egyik zászlósurának tette meg. 1559. május 30-án bárói címet kapott I. Ferdinándtól, aki 1560-ban Gyulára küldte a vár kapitányának és a vármegye főispánjának. A történeti munkák mindegyike megegyezik abban, hogy azzal az előzetes feltétellel ment Békés vármegye székhelyére, hogy a várost nem, a várat viszont védeni kívánja; ez a cél a harcászati realitásokat tükrözte. Amikor megérkezett a Körös-völgybe, a gyulai várat igen rossz állapotban találta. 1561. március 21-én elkeseredett hangú levelet írt Nádasdy Tamás nádornak: „Oly pusztába szállottam, mintha mezőn volnék. (…) Ezt oly igen nehéz megépíteni, hogy könnyebb volna akárhol a mezőben új várat csináltatni. Az árkát be kellene tölteni és eléje húzni falat és más árkot ásni, de ezt számtalan munkával lehet csak… Az Úristen látja, hogy hozzákezdeni is rettenetes.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
