Csodát várnak (A Nagy Könyv)

  • Valuska László
  • 2005. június 2.

Tudomány

A magyarok szeretik a listákat: az ötven leggazdagabb, a száz legszebb, a még több III/III-as és most a legújabb szórakozás, a legjobb (legnagyobb?) könyv. És most már a második fázis: június 11-ig lehet szavazni a legjobb 12-re.

Az mtv úgy látta, ideje végre tenni is valamit a közpénz felélésén túl, ezért körbenéztek és találtak egy vállalható, szimpatikus műsort a BBC-nél. Nézhető kultúradást szerettek volna, hogy az emberek többet gondolkodjanak, beszélgessenek az olvasásról, az irodalomról. "Ám még fontosabb, hogy el is kezdjenek olvasni" - határozza meg a célokat Sipos Pál, a műsor főszerkesztője. A játék nem túl szimpatikus előfeltevése tehát az, hogy a magyarok nem olvasnak, amit Bednanics Gábor, a Fiatal Írók Szövetsége elnöke szerint felmérések nem igazolnak, bár ő előnyösebbnek tartaná, ha az olvasás feltételeit teremtenék meg (könyvkiadás, támogatások), amihez viszont kevés az a harmincmillió forint, amit a kiadók között szétosztanak évente. Ezért is éleződik az írók és a műsor között a feszültség - Sipos Pál egyenesen úgy fogalmazott, hogy "a műsor legnagyobb ellenségei maguk az írók", majd hozzátette: ahol lehet, ott utálják az NK-t, mivel az a kényszerképzetük támadt, hogy azt az ötszázmilliót, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap elkülönített az NK részére, tőlük vették el. Keresztury Tibor emlékeztetett rá, hogy tavalyelőtt a literán meghirdetett és 100 milliós összdíjazású Édes Anyanyelvünk szépirodalmi pályázat is nagy vitákat váltott ki, mégis mindenki csendben jelentkezett rá. Ennek ellenére természetes szerinte, hogy ekkora pénz komoly feszültségeket okoz, mivel egy olyan területről van szó, ahol mindenkinek nehézségei vannak, legyen az lap vagy szerző, és ilyenkor "önkéntelenül is felötlik, hogy ilyen nagyságrendű összegből intézmények egész sorának a helyzetét lehetne rendezni megnyug-tató módon, de hát ez az összeg nem ösztöndíjakra, nyomdaszámlákra vagy a honorkeretek emelésére lett biztosítva, hanem erre történetesen". Láthatóan idült problémáról van szó: irodalmi berkekben valószínűleg mindenki jobban örült volna annak, ha nem csak ilyen áttételes módon juthatnak forrásokhoz - értsd: ha népszerű a műsor, több könyvet vesznek.

Milyen könyvet?

- tehetjük fel a kérdést, hiszen a listán Esterházyn és Závadán kívül alig szerepel kortárs magyar irodalom, pedig azért elvárható lenne egy ilyen típusú kulturális műsortól, hogy ne csak a középiskolai olvasmányokról szóljon. Bednanics az egészből azt olvassa ki, hogy egy általános iskolai kánon merevül meg, ami azt feltételezi, hogy utoljára akkor olvastunk, és ezektől az olvasmányélményektől várjuk a meséket, a történetet, a szórakoztatást. Itt jön be a képbe néhány jól menő lektűr: Rácz Zsuzsa vagy Szepes Mária. Bednanics az egész reklámhadjáratot árulkodónak tartja, hiszen a középpontba a tárgyiasult könyv került, az eredeti The Big Read cím magyar "fordítása" is ezt a tendenciát erősíti, ráadásul a reklámokban a könyv tárgyként jelenik meg, ami szerint a könyv jól mutat a polcon, de nem az olvasás a fontos. A lista különleges élvezeteket nyújthat kánonkutatóknak, hiszen lassan már mindenki közzétette saját kedvenceit, legyen az a kultuszminiszter vagy a Lego. Ennek ellenére a kialakult százas lista sok szempontból meghatározhatja, hogy milyen könyvet vesznek az emberek a kezükbe. (Érdekes adalék: a könyvtárosok elmondták, hogy azokat a könyveket keresik a legtöbbet, amelyeket előző nap bemutattak a televízióban.) Keresztury szerint ez a száz könyv hellyel-közzel alkalmas rá, hogy felmutasson egyfajta legitim, érvényesnek tekinthető kánont, ami az átlagnál műveltebb, olvasottabb nagyközönség véleményét tükrözi.

Az NK-tól csodát várnak, semmi többet: hátha sikerül egy ilyen műsor segítségével visszaállítani a lerombolt imázst. "Az mtv-nek nagyon komoly lelkiismeret-furdalása van a magyar kultúrával szemben, mert nem tesz annyit, amennyit tehetne, vagy mint amennyihez az ország hozzá van szokva" - mondta Sipos Pál. Az elhanyagolt kultúrát végre nem egy bevilágítatlan stúdió félhomályában, az éjszakai műsorsávban kívánják feltámasztani, hanem főműsoridőben, nagy reklámkampánynyal, szavazásokkal, amint azt a kereskedelmi televízióktól megszoktuk. A brit tévélicenc mellé a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) segítségével egy hatalmas pályázatrendszerrel egybe-kötött játékot találtak ki. A Nagy Könyv név alatt a külső és ezért naiv szemlélő számára elválaszthatatlanul működik együtt a televíziós műsor, illetve a könyvtártámogatás - ezt a felvetésünket a műsor főszerkesztője fejcsóválással fogadta. Az NKÖM és a Nemzeti Kulturális Alap létrehozta a Nagy Könyv programirodát a Könyvtárellátó Kht.-n (Kelló) belül, adott 500 millió forintot nekik, így az mtv kizárólag a tévéműsorral foglalkozik, míg a Kelló a könyvtárakkal, a szórólapokkal, a programok szervezésével. Ebben a konstrukcióban bázisként funkcionálnak a könyvtárak, mivel ott lehet a legkönnyebben elérni az olvasókat. Ez a támogatási forma Bondor Erika, a Könyvtáros Tanárok Egyesületének elnöke véleménye szerint nem egészen átgondolt, hiszen nagymértékben számítottak a gyerekekre, középiskolásokra, és rajtuk keresztül elsősorban az iskolai könyvtárakra (kb. 1200-1300 iskola regisztrált a programba), mégsem részesültek anyagi támogatásban. A probléma lényege, hogy a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatára elfelejtették meghívni az oktatási intézmények könyvtárait, így csak a közművelődési könyvtárak vehettek részt benne. A hiba gyökerét valószínűleg a kettős minisztériumi fenntartásban kell keresnünk, amely 1996-ban alakult ki: az iskola részeként az Oktatási Minisztériumhoz tartoznak, szakmailag viszont az NKÖM-hez. A helyzet pikantériája, hogy a legtöbb szavazatot részben az a korosztály adta, amelyik ezeket a könyvtárakat használja, ezért is érthető a könyvtárosok csalódottsága: "Mi, iskolai könyvtárak kicsit rosszul jöttünk ki, mert mindenben számítottak ránk, amit bizonyítanak az adatok is, de ennek ellenére a mi programjainkat nem támogatja senki. Persze lelkesedésből is csinálhatjuk, viszont források szokás szerint sehol. Pedig itt lehetne megszólítani a fiatalokat."

A probléma eléggé átláthatatlan, amit csak bonyolít a finanszírozások elválaszthatatlansága. Ki gondolja azt, hogy a könyvtári háttér nem a műsort reklámozza? Akár azt is feltételezhetjük, hogy az állami pénzt áttételesen, de az mtv egy műsorának finanszírozására fordítják. Külön érdekesség, hogy egy egész éves reklámkampányt rendelt meg az mtv 300 millió forintért, amely a műsorral párhuzamosan fut. Ehhez hozzávehetjük még a műsor gyártási költségét, amely Sipos szerint 100 millió forint körül van, így egy elég költséges imázsváltásról beszélhetünk. Felmerül a kérdés: a műsorral nézőket vagy olvasókat akarnak szerezni, a könyvtárak olvasókat vagy nézőket gyűjtenek? Tetejébe a műsor színvonala se semmi: Bondor Erika szerint "majdnem olyan volt, mint egy választási műsor, azzal a különbséggel, hogy azok között láttunk már jobbat". Bizony, Baló György ugyanolyan lelkesedéssel mormolta a szavakat, mialatt a meghívott vendégek küszködtek a szerkesztői struktúra szabta keretekkel. A rendkívül alacsony nézettség tekintetében azonban valószínűleg ennél is fontosabb volt, hogy a nézőket döntési helyzetbe kényszerítették: sztárboksz vagy megasztár vagy Nagy Könyv. Az NK vesztett. Teljességgel érthetetlen, hogy ha egy televízió egy műsorfolyamra teszi fel az egész éves stratégiáját, akkor miért versenyezteti két nagy nézettségű műsorral.

www.anagykonyv.hu

Neked ajánljuk