Csökkenhet a városlakók depressziója, ha parkosított területek közelében élnek

  • narancs.hu
  • 2018. július 22.

Tudomány

Ki hitte volna!

Egy új amerikai kutatás arra jutott, hogyha az elhagyatott városi területekről elviszik a szemetet és helyükre növényeket ültetnek, akkor csökkenhet a környéken lakók depressziója, pontosabban a helyiek kevésbé érzik magukat idegesnek, nyugtalannak, kétségbeesettnek – írja az MTI. A JAMA Network Open című szaklap legfrissebb számában megjelent tanulmányban philadelphiai lakosok mentális egészségi állapotát mérték fel azelőtt és azután, hogy a környékükön található üres telkeket növényekkel ültették be.

"Az elhagyatott és üresen álló területek olyan tényezők, amelyek növelik a helyi lakosoknál a depresszió és a stressz kockázatát, és megmagyarázhatják a mentális betegségek terén tapasztalható társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket" – állítja Eugenia C. South, a Pennsylvaniai Egyetem adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatásba 541 elhagyatott telket vontak be: Volt, amelyet fűvel, fákkal ültették be, körbekerítették és rendszeresen gondozták, volt, amelyet csak rendbe tettek, felszedték a szemetet, és ahol magától fű nőtt, ott levágták, és volt, amelyhez egyáltalán nem nyúltak.
A felméréseket 342 embernél végezték el 18 hónappal a kiválasztott területek rendbetétele, illetve bezöldítése előtt, és 18 hónappal utána. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők milyen gyakran érezték magukat idegesnek, kétségbeesettnek, nyugtalannak és depressziósnak. A leglátványosabb eredményeket a szegénységi küszöb alatt élők negyedeiben tapasztalták, ahol a zöldterületekhez közel lakóknál több mint 68 százalékkal csökkent a depresszió.


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.