cyberhírek

  • .
  • 2010. október 28.

Tudomány

SZELEK Friss kutatások szerint az erdősítés és a klímaváltozás játszhatja a főszerepet abban, hogy az utóbbi években lassabban fújnak a földfelszíni szelek az északi féltekén. Ha a trend változatlan marad, a szélenergiát hasznosító erőművek is kevesebb áramot tudnak majd termelni, mint korábban. DOKUMENTUM 391 832 darab, eddig szigorúan titkosított iraki harctéri jelentést hoztak nyilvánosságra a WikiLeaks weboldalán.
A dokumentumok - ame-lyek publikálása miatt tiltakozott és retorziókat helyezett kilátásba a Pentagon - többek között a hivatalos iraki fegyveres erők által elkövetett gyilkosságokról, kínzásokról számolnak be, melyek felett rendre szemet hunyt az amerikai hadsereg.

NÉPSÛRÛSÉG Meglepő eredménnyel zárultak Németországban egy újonnan épülő országút mentén zajló ásatások: a Szász-Anhalt tartomány keleti részén épülő műtárgy egy mindössze tíz kilométeres szakaszán tizenöt késő bronzkori település maradványaira bukkantak. A környéket akkoriban sűrűbben lakhatták, mint manapság.

HOLD Két-háromszáz kilogramm vízjég is lehetett abban a törmelékfelhőben, amelyet tavaly robbantottak ki egy mesterséges becsapódással a Hold egyik sarkvidéki kráteréből. A kirepült anyagban kén, szén-monoxid, néhány szerves molekula és meglepő módon higany is lehetett.

SZIFILISZ Megdőlni látszik az a közkeletű elmélet, miszerint a vérbajt Amerika felfedezése után hurcolták be az "világba. Londonban olyan csontvázakat tártak fel, amelyek tanúsága szerint a szifilisz az európaiak első újvilági látogatása előtt már két évszázaddal is ismert volt a szigetországban.

JEREN Expedíció indul a kínai majomember, a jetihez hasonló kriptozoológiai státuszú jeren felkutatására. Az elbeszélések szerint több száz ember látta már a lényt, de a zoológusok többsége nem hisz e majomszerű állat (ember?) létezésében.

KAKUKK Egy napig képes visszatartani már kész tojásait a kakukk, hogy fiókája hamarabb kifejlődjön, s így előnyhöz jusson a gazdamadár utódaival szemben - fejtette meg a kakukk titkát egy magyar kutatók (Moskát Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum közös Állatökológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója és Bán Miklós, a Debreceni Egyetem PhD-hallgatója) közreműködésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport. A más madarak fészkébe tojó, úgynevezett költésparazita kakukk (Cuculus canorus) több módon is igyekszik kicselezni a kiszemelt gazdamadarat, erre szolgál például a tojások megtévesztő színezete. A kakukk másik trükkje, hogy a fiókája rendszerint egy nappal korábban kel ki a tojásból, mint mostohatestvérei, s kikelése után három napon belül mostohatestvéreit - akár tojás-, akár fiókaállapotban vannak - kilöki a fészekből. Ennek érdekében a kakukkmama plusz egy napig testmeleg "inkubátorban" tartja a már lerakásra kész tojást, s ezzel éppen egy napot nyer.

HOOVER-HÍD Öt és fél éves építkezés után elkészült a Hoover-híd (hivatalos nevén Mike O'Callaghan-Pat Tillman Memorial Bridge), Amerika legújabb turistalátványossága: sok szempontból a világ egyik legnagyobb hídja, igazi mérnöki-építészeti bravúr. A híd a Colorado folyó felett ível át egy kanyonban, a vízfelszín felett több mint 300 méterrel, a teljes hossza 580 méter. A híd építése már 1968-ban felmerült, de a nyilvánvaló technikai nehézségek és a költségek miatt évtizedekig csak tanulmányok készültek róla. A munkálatok 2001 (a szeptemberi terrortámadás) után gyorsultak fel, miután az épülő híd melletti híres, megannyi filmben látható Hoover-gátat és a vízi erőművet kiemelten védendő objektummá nyilvánították. Az építkezés 2005-ben kezdődött el: bár az alkalmazott technológia és a környezet egészen más, érdemes megjegyezni, hogy a híd lényegesen kevesebbe (114 millió dollár - 22,5 milliárd forint) került, mint a Margit híd jelenleg 30 milliárd forintosra tervezett felújítása. A híd leendő forgalmát 17-20 ezer járműre becsülik: 100 kilométerrel rövidíti le a Phoenix és Las Vegas közti utat, ráadásul egyedülálló kilátás nyílik róla a Hoover-gátra és az alant, több száz méteres mélységben kanyargó Coloradóra. A panorámát egyébként csak a gyalogosok élvezhetik, az autós sávokból eltakarja egy korlát.

SZUPERTÁJFUN Rekordokat döntött, súlyos károkat okozott, s egyelőre megbecsülhetetlen számú áldozat halálához vezetett az október 12. és 24. között a Csendes-óceán nyugati medencéjében tomboló Megi tájfun. A Sapphire- Simpson-skálán gyorsan ötös erősségűre növekvő tájfun szeme körül 350 km-t elérő szélsebességeket is mértek, a nyomás pedig a rendszer közepében 885 hPa-ra süllyedt (ilyen alacsony értékre több mint öt éve, a Wilma hurrikán óta nem volt példa). A meteorológiai rendszer ereje teljében csapott le a Fülöp-szigetek északi részére, átvonult Luzon szigetén, majd kissé gyengülve végigpusztította Tajvan délnyugati részét, végül Dél-Kínában hagyott maga után maradandó nyomokat, mielőtt feloszlott volna a szárazföld belsejében. A ciklon rendkívüli erejéhez mérve szerencsére "csak" 28 Fülöp-szigeteki és 13 tajvani lakos életét követelte - igaz, a kínai áldozatokról szóló jelentések (a késleltetett hatásként jelentkező hirtelen árvizek, földcsuszamlások fellépte miatt) csak a héten érkeznek meg. Megit intenzitását tekintve csak két korábbi, jó három évtizede pusztító trópusi ciklon (tájfun) múlta felül. Az egyik legerősebb volt a valaha partot ért viharrendszerek közül - a Katrina hurrikánt pedig minden fizikai jellemzőjében felülmúlta.

ISZONYÚ TÁVOL A legfrissebb számítások szerint sikerült megtalálni az univerzum tőlünk legtávolabbi galaxisát: a Hubble űrtávcső által még tavaly ősszel érzékelt rendszer a keresztségben az UDFy-38135539 nevet nyerte el. Jellemző módon az ott kibocsátott fény már akkor is 13 milliárd évet tenne meg, ha egy álló objektumról beszélnénk - ez már nagyságrendileg is megközelíti az univerzum vélelmezett korát (13,75 milliárd év). A valódi távolság (a galaxis közel fénysebességgel távolodik tőlünk) a 30 milliárd fényévet is megközelíti. Amúgy a rendszerből konkrétan semmilyen fény sem érkezik hozzánk, elvégre azt elnyeli egy éppen útban lévő hidrogéngáz-felhő - távolságát éppen a távolodás miatti vöröseltolódás révén tudták meghatározni. Az objektum a kevéssé látványos Kemence (Fornax) csillagkép irányában látható - az égnek ez a tája hazánkból gyakorlatilag észlelhetetlen.

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.