Diszlexia: Szégyen, nem szégyen

  • Pusztai Éva
  • 2004. április 8.

Tudomány

Ha máshonnan nem, az OECD-országok iskolásainak olvasnitudását vizsgáló Pisa 2000 jelentésből tudhatjuk: a mi 15 éveseink 48 százaléka alig érti, amit olvas. Az ilyen vizsgálatokban azok az országok szerepeltek a leggyengébben, ahol a tanterv szerint Magyarországhoz hasonlóan még mindig négyosztályos az alapozó képzés. A mi gyerekeinknek a tanterv szerint 10 évesen már kifogástalanul kellene olvasniuk, de ez még a jó tanulási képességekkel rendelkező gyerekeknek sem mindig sikerül.

Ha máshonnan nem, az OECD-országok iskolásainak olvasnitudását vizsgáló Pisa 2000 jelentésből tudhatjuk: a mi 15 éveseink 48 százaléka alig érti, amit olvas. Az ilyen vizsgálatokban azok az országok szerepeltek a leggyengébben, ahol a tanterv szerint Magyarországhoz hasonlóan még mindig négyosztályos az alapozó képzés. A mi gyerekeinknek a tanterv szerint 10 évesen már kifogástalanul kellene olvasniuk, de ez még a jó tanulási képességekkel rendelkező gyerekeknek sem mindig sikerül.

Az iskolások 5-8 százalékánál kialakuló diszlexia nem több és nem is kevesebb, mint ezeknek a tanulási zavaroknak a szélsőséges formája: még nem feltétlenül nevezzük diszlexiának a súlyos és az enyhébb zavarokat, amelyekben a szakirodalom szerint az összes közoktatásban részt vevő diák 8-10, illetve további 15 százaléka szenved. Sok országban, járványszerűen terjedő problémáról van szó, ezért olyan okokat keresnek a kutatók, amelyek nem köthetők csak az oktatási rendszerhez, és amelyek inkább a gyerekek életvitelével függnek össze. Mind több iskolásnál késik az életkornak megfelelő, ún. motorikus fejlődés. Ez a finom mozgások összehangoltságát, az egyensúlyérzéket érinti, és közvetlen hatással van az írásra és az olvasásra. Egyik kiváltója a mozgáshiány, az egyoldalú érzékszervi benyomások. A kisebb fogyatékosságok önmagukban talán még ellensúlyozhatók, de ha egyszerre jelentkeznek és nem foglalkoznak velük megfelelően, a gyerek végleges leszakadásához vezethetnek.

*

A diszlexia különösen súlyos következményekkel jár. Ezt az elváltozást sokan a farkasvaksággal vagy más születési rendellenességekkel szokták egy napon említeni, pedig akár meg is lehet előzni, ha elég korán, még az iskola előtt kiderül, hogy hajlama van rá a gyereknek. A megelőzés lényege, hogy célirányosan javítják a fonológiai - hangfelismerési - képességet. Egyszerű mondókák kitartó ismételgetésével, akár hangonként tagolásával kell tudatosítani a gyerekben, hogy a szavak hangokból állnak. Ugyanis ez a feltétele, hogy később a nyomtatott szavak betűit össze tudja kapcsolni a kiejtéskor felismert egyes hangokkal. Az iskolai évek alatt éppen ennek a készségnek a hiányában romlanak a teljes "gyógyulás" esélyei: a gyerekekben az iskolai olvasáskényszer miatt alakul ki a diszlexia, úgy is mint hibás beidegződések sorozata.

A diszlexia felismerését az első években az is gátolja, hogy az egyébként jó eszű gyerek ilyenkor megpróbálja "kitalálni" a nyomtatott szó jelentését. Néhány tucat szót még nem is olyan nehéz kívülről megtanulni, ezért a jelen lévő felnőtt sokszor nem fog gyanút. Több száz szónál azonban már nem segít ez a stratégia, ráadásul rettenetesen fárasztó minden szónál a teljes "szótárt" végigpörgetni. Ezért olyan lassú, gyötrelmes a diszlexiások olvasása. Ugyanakkor majd mindegyikük jó színvonalon oldja meg a gondolkodást igénylő feladatokat: erősségük az absztrakció, az elméletalkotás és az ok-okozati összefüggések megállapítása. A számukra fontos témakörökben nagy szorgalommal "túltanulják" magukat, saját szókészlettel rendelkeznek, amelynek a szavait hibátlanul megtanulják.

A körülményeket rendszerint súlyosbítja, hogy a legtöbb helyen a diszlexiát még ma is devianciának tekintik, az ilyen jártasságokban hátráltatott gyerekek így nagyon hamar az utolsó padban találhatják magukat. Könnyen elképzelhetjük, milyen jövő vár arra a diákra, aki feltűnően rosszul teljesít a feleletválasztós tesztekben, a házi feladattal rendre csődöt mond, akinek gyakran aszülők olvassák fel a megtanulandó szöveget, akinek a kézírása nehezen olvasható, és ez gyakorlással sem javul, akinek leküzdhetetlen nehézségei vannak az idegen nyelvekkel. A tanulási zavarok és az emiatt őt ért bánásmód egymást erősítve vezet ahhoz, hogy a diák önbizalma, önértékelése súlyosan sérült, bár ezt általában leplezi; egyre mélyebb apátiába süllyed, osztályismétlésekre kényszerül, és valahol a középiskolában végleg feladja. Ott ugyanis már senkiben nem merül fel, hogy éppen az olvasás és a szövegértés terén szorul segítségre. Legfeljebb megbecsülni tudjuk, hogy hány ezer diszlexiás diák morzsolódik le, mire eléri a középiskolás kort.

Mivel a diszlexia nem függ az intelligenciától, tanultságtól és nem lehet kinőni, a középiskolást, egyetemistát és a felnőttet egyformán sújtja. A diszlexiás továbbra is nehezen emlékszik emberek és helyek nevére, beszédében gyakran összekeveri a hasonlóan hangzó neveket, kihagy, felcserél hangokat. Hétköznapi élethelyzetekben is nehézségekbe ütközik: egy feliratos film nyomon követése kifárasztja, a feleletválasztós tesztekben mélyen tudása alatt teljesít. Problémái vannak a térbeli tájékozódással, keveri a jobb és bal oldalt, feltűnően feledékeny, trehány, szórakozott. Gyakran feláldozza a társas vagy családi életét a tanulás miatt. Miközben a gondolkodást igénylő feladatokban továbbra is jól teljesít: igen nagy a tanulási kapacitása. Nagy összefüggésekben jól tud gondolkodni, a megszokott kereteket szétfeszítő ötletekkel jön elő. A közhiedelemmel ellentétben ezek az emberek nem szellemi fogyatékosok, intelligenciájuk, kreativitásuk gyakran átlag feletti. A felnőttek diszlexiájáról nálunk még hallani is alig lehet, pedig lenne miről beszélni, és lenne miben segíteni nekik. Például behozhatatlan hátrányba kerül egy diszlexiás, ha a munkáltató kézzel írt önéletrajzot követel a pályázóktól.

Tévedés lenne viszont azt feltételezni, hogy minden diszlexiásnál valamennyi ismérv jelen van. Gyakran nem is annyira a kudarcok, inkább a kreatív gondolkodás árulja el, hogy az átlagostól eltérő információfeldolgozásról van szó, ami "mellékhatásként" diszlexiához is vezethet. Ezért a diszlexiát a legújabb elméletek már nem önálló zavarnak, sokkal inkább az eltérő agyműködés egyik következményének tekintik.

*

Az unió országaiban a diszlexia általában a fogyatékosságok listáján szerepel: a diákok állapotuknak megfelelő könnyítést kapnak a vizsgákon, áfamentesen vásárolhatnak szövegfelismerő számítógépes eszközöket, programokat. Törvény garantálja, hogy minden rászoruló az oktatási rendszer keretében ingyenesen részesüljön fejlesztő képzésben. A diszlexia kezelésében mintaszerű Finnország és Hollandia tapasztalatai azt mutatják, hogy ehhez körzetenként szervezett állami intézményekre van szükség.

Magyarországon azonban nemhogy ilyen intézmények nincsenek, de a diszlexiások egységes szűrése, nyilvántartása, fejlesztése is várat magára. Az itthoni számokra csak a nemzetközi adatokból lehet következtetni. A súlyos diszlexiások aránya általában 3 százalék, másfél millió 18 évesnél fiatalabb iskolással számolva nálunk kb. 50 ezren lehetnek. A kevésbé súlyos diszlexiások becsült száma 70-80 ezer. Adatgyűjtés hiányában megbecsülni sem lehet, hányan kaptak-kapnak szakszerű tanácsadást, fejlesztést. Budapesten és a nagyvárosokban vannak iskolai osztályok, ahol fogadnak diszlexiásokat, de a szükségesnél sokkal kisebb a kapacitás, és a tapasztalatok nagyon vegyesek. Ha létesülne az ilyen zavarokat felmérő egységes intézményrendszer, ki lehetne dolgozni egy kötelező tesztet, ami a diszlexia minden jellegzetességét feltárná, amivel egyértelműen el lehetne dönteni, milyen fejlesztésre, esetleg kedvezményre, iskolai felmentésre van az illető gyereknek szüksége. Intelligens, ambiciózus, nagy szellemi kapacitású állampolgárok ezreit mentenénk meg a lemorzsolódástól. Az EU-ban alig van olyan ország, amelyik a korai felismerés és diagnózis kérdésében ilyen rosszul állna.

Ami annál is érthetetlenebb, mivel a diszlexiások kezelésének tekintetében kifejlett módszerekállnak rendelkezésünkre: ezek legnagyobbrészt egybevágnak a tanulásmódszertan készségeket, tanulási szokásokat megerősítő eljárásaival. A tanulási technikák csak nálunk számítanak kuriózumnak, a legtöbb országban ez kötelező tantárgy, kidolgozott sillabusszal. De gyakran előfordul az is, hogy a háttérben meghúzódó lelki problémák felderítése önmagában elegendő ahhoz, hogy az érintett visszataláljon régi önmagához.

A szerző a www.tanulasmodszertan.hu oktatási központ szakmai vezetője.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.