Egy kínai Budapesten - Ecsettől a kaptafáig

  • Czifrik Balázs
  • 2008. április 3.

Tudomány

Ha egy művész szembesül a zord mindennapokkal, többnyire haragos lesz a világra, és úgy érzi, kitaszították, megtaposták. A közép-európai modell szerint ilyenkor általában a szenvedélybetegségek közül választ magának egy "társat", esetleg többet is. A kínai modell azonban más: a csalódott művész cipőbirodalmat alapít.
Ha egy művész szembesül a zord mindennapokkal, többnyire haragos lesz a világra, és úgy érzi, kitaszították, megtaposták. A közép-európai modell szerint ilyenkor általában a szenvedélybetegségek közül választ magának egy "társat", esetleg többet is. A kínai modell azonban más: a csalódott művész cipőbirodalmat alapít.

Kőbányán elég gyakori - már-már kötelező - tájelem a leginkább túlméretezett konténerre emlékeztető fehér vagy szürke bádog épületsor, ami a leggyakrabban kínai raktárakat, termékbemutató áruházakat rejt. A Wink telephelyének udvarán is valami hasonló terül el, de a tér közepén, az aszfaltba vájva egy tó vize csillog, amit a bádogépületek színvilágához igazodó szürke vaskorlát övez. Az egyhangúságot azonban mégsem a "természeti tünemény", hanem a lábbeliket gyártó cég, a Wink piros-kék felirata töri meg.

A komplexum igazgatója és szellemi atyja Wei Xiang úr. Irodája falát a cég reklámplakátjai mellett két festmény díszíti. Mint kiderül, a képeket Wei úr alkotta. Az egyikről egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kínai művész munkája, ugyanis leginkább mediterrán színvilág és tematika jellemzi. Sokat nem tévedtem. Wei úr egyik példaképe, a művészetére ható alkotó Amedeo Modigliani.

A mára jómódú, több országba cipőt gyártó és forgalmazó cég tulajdonosa ugyanis nem üzletemberként érkezett Európába. 1990-ben mint képzőművész indult Nyugat-Európába, az olajfestészet hazájába, mivel Kínában természetesen nem ez az evidens képzőművészeti kifejezési forma. Egy kínai festő egészen eltérő képet fest olajjal, mint egy európai, ha egyáltalán.

Más a témaválasztás,

vagy ha az nem is, akkor a hátterek, az ábrázolás módja. Wei úr tehát tanulni jött Nyugatra. Az útja során csupán pár napos megállót tervezett Magyarországon, valahogy mégis itt ragadt. "Azzal én is tisztában voltam, hogy Magyarország nem Nyugat-Európa, és az általam leginkább kedvelt festőről, Gauguinről nem itt tudhatom meg a legtöbbet - meséli Wei Xiang -, a gyakorlatias okok azonban maradásra bírtak. Sokkal olcsóbban tudtam fenntartani magam, mint Nyugat-Európa bármely más országában, és a különböző városokat járva szinte mindenhol barátságos emberekkel találkoztam. Megismerkedtem magyarországi képzőművészekkel, különböző művészkörökkel, és végül úgy döntöttem, maradok. Mert Magyarország ugyan nem Nyugat-Európa, de azért mégiscsak Európa."

Wei Xiang lassan, de biztosan szembesült azzal, hogy festőként nem terem számára túl sok babér, így egzisztenciateremtő, biztos megélhetési forrást kellett keresnie. A lehetőség tálcán kínálta magát: kereskedelemmel kell foglalkozni. "Az átállás lélekben fájdalmas volt és hosszú - emlékszik vissza -, de a döntés helyesnek bizonyult."

Pedig nem is a kínai kereskedők többségére jellemző "hagyományos" módszert választotta, vagyis nem konténert importált Kínából, és piacozott, hanem 1992-ben létrehozott egy saját cipőmárkát. Ez lett a budapesti székhelyű Wink. Az újdonsült vállalkozó művészi létmódjából és szemléletéből nem keveset az üzletvitelbe is átültetett. "A legfontosabb mindezek közül - magyarázza Wei -, hogy a munkámat a hivatásomnak tekintem. Nem a gyors meggazdagodást tűztem ki célul, hanem az alkotó folyamatot, amely később magával hozza a gyarapodást."

Az elgondolás bevált. A 90-es években a Wink sportcipő azon kevés kínai termék közé tartozott, melyre féléves garanciát adtak. Igaz, a trükkös fogyasztók igyekeztek visszaélni ezzel, de a piac a cég törekvését igazolta. Hamarosan leányvállalat épült Szerbiában, Montenegróban, Boszniában és Hercegovinában, illetve kiépült a saját viszonteladói hálózat Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Romániában és Ukrajnában. A Wink az évi több mint 3 millió pár cipő eladásával ma piacvezető helyet foglal el a közép- és kelet-európai térségben.

Wei Xiang azt is fontosnak tartja, hogy a cég ne csak profitorientált tevékenységgel foglalkozzon. 2004-ben rendezték az első siófoki Wink Maratont, amelyet minden évben megismételnek, és a bevételből a magyar sportot támogatják. A verseny különlegessége, hogy a világon egyedül ezen indulnak együtt profi, amatőr, egészséges és mozgássérült versenyzők. Két éve alapították a Wink Asztalitenisz Klubot, amely azóta a nemzetközi versenyeken is részt vesz, de emellett a cég lassan 15 éve támogatja a magyar speciális olimpikonokat, kiemelt támogatója volt a közel 100 fős magyar csapatnak a tavalyi sanghaji speciális olimpián.

A cipőbirodalom kiépüléséhez azonban Wei Xiangnak minden formában részt kellett vennie a munkában. Az első 5-6 évben a cipőket maga a tulajdonos tervezte és gyártatta le Kínában. Gyakran előfordult, hogy Wei Kínában, a gyártó cég egyik helyiségében tervezte meg a cipőket, amiket azon melegében rögtön gyártani is kezdtek. Akkor gyakran mondogatta, hogy amit képzőművészként tanult hosszú évek során, azt a cipők rajzolásánál kamatoztatja.

Wei Xiang az üzlet mellett nem szakított végleg a festészettel. Nevetve meséli, hogy a téma iránt szintén érdeklődő fia hatására a múlt hónapban festett öt képet. A menynyiség hallatán kicsit túlzásnak tűnik, de bizonyságul Wei úr a háta mögött lévő kb. 30x40 cm méretű, kidolgozott tájat ábrázoló festményre bök: "Ezt anno huszonöt perc alatt festettem meg - mondja büszkén. - Kínában úgy értem el sikert, hogy míg az ottani, a magyarnál négyszer-ötször nagyobb óriásplakátot festő társaim három-négy nap alatt készítették el, addig nekem ez csak 24 órába telt. Elkezdtem az egyik sarokban rajzolni, estére pedig elértem a másik sarkába. Mondták is, hogy nagyon gyors vagyok."

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”