Egy kínai Budapesten - Ecsettől a kaptafáig

  • Czifrik Balázs
  • 2008. április 3.

Tudomány

Ha egy művész szembesül a zord mindennapokkal, többnyire haragos lesz a világra, és úgy érzi, kitaszították, megtaposták. A közép-európai modell szerint ilyenkor általában a szenvedélybetegségek közül választ magának egy "társat", esetleg többet is. A kínai modell azonban más: a csalódott művész cipőbirodalmat alapít.
Ha egy művész szembesül a zord mindennapokkal, többnyire haragos lesz a világra, és úgy érzi, kitaszították, megtaposták. A közép-európai modell szerint ilyenkor általában a szenvedélybetegségek közül választ magának egy "társat", esetleg többet is. A kínai modell azonban más: a csalódott művész cipőbirodalmat alapít.

Kőbányán elég gyakori - már-már kötelező - tájelem a leginkább túlméretezett konténerre emlékeztető fehér vagy szürke bádog épületsor, ami a leggyakrabban kínai raktárakat, termékbemutató áruházakat rejt. A Wink telephelyének udvarán is valami hasonló terül el, de a tér közepén, az aszfaltba vájva egy tó vize csillog, amit a bádogépületek színvilágához igazodó szürke vaskorlát övez. Az egyhangúságot azonban mégsem a "természeti tünemény", hanem a lábbeliket gyártó cég, a Wink piros-kék felirata töri meg.

A komplexum igazgatója és szellemi atyja Wei Xiang úr. Irodája falát a cég reklámplakátjai mellett két festmény díszíti. Mint kiderül, a képeket Wei úr alkotta. Az egyikről egyáltalán nem gondoltam volna, hogy kínai művész munkája, ugyanis leginkább mediterrán színvilág és tematika jellemzi. Sokat nem tévedtem. Wei úr egyik példaképe, a művészetére ható alkotó Amedeo Modigliani.

A mára jómódú, több országba cipőt gyártó és forgalmazó cég tulajdonosa ugyanis nem üzletemberként érkezett Európába. 1990-ben mint képzőművész indult Nyugat-Európába, az olajfestészet hazájába, mivel Kínában természetesen nem ez az evidens képzőművészeti kifejezési forma. Egy kínai festő egészen eltérő képet fest olajjal, mint egy európai, ha egyáltalán.

Más a témaválasztás,

vagy ha az nem is, akkor a hátterek, az ábrázolás módja. Wei úr tehát tanulni jött Nyugatra. Az útja során csupán pár napos megállót tervezett Magyarországon, valahogy mégis itt ragadt. "Azzal én is tisztában voltam, hogy Magyarország nem Nyugat-Európa, és az általam leginkább kedvelt festőről, Gauguinről nem itt tudhatom meg a legtöbbet - meséli Wei Xiang -, a gyakorlatias okok azonban maradásra bírtak. Sokkal olcsóbban tudtam fenntartani magam, mint Nyugat-Európa bármely más országában, és a különböző városokat járva szinte mindenhol barátságos emberekkel találkoztam. Megismerkedtem magyarországi képzőművészekkel, különböző művészkörökkel, és végül úgy döntöttem, maradok. Mert Magyarország ugyan nem Nyugat-Európa, de azért mégiscsak Európa."

Wei Xiang lassan, de biztosan szembesült azzal, hogy festőként nem terem számára túl sok babér, így egzisztenciateremtő, biztos megélhetési forrást kellett keresnie. A lehetőség tálcán kínálta magát: kereskedelemmel kell foglalkozni. "Az átállás lélekben fájdalmas volt és hosszú - emlékszik vissza -, de a döntés helyesnek bizonyult."

Pedig nem is a kínai kereskedők többségére jellemző "hagyományos" módszert választotta, vagyis nem konténert importált Kínából, és piacozott, hanem 1992-ben létrehozott egy saját cipőmárkát. Ez lett a budapesti székhelyű Wink. Az újdonsült vállalkozó művészi létmódjából és szemléletéből nem keveset az üzletvitelbe is átültetett. "A legfontosabb mindezek közül - magyarázza Wei -, hogy a munkámat a hivatásomnak tekintem. Nem a gyors meggazdagodást tűztem ki célul, hanem az alkotó folyamatot, amely később magával hozza a gyarapodást."

Az elgondolás bevált. A 90-es években a Wink sportcipő azon kevés kínai termék közé tartozott, melyre féléves garanciát adtak. Igaz, a trükkös fogyasztók igyekeztek visszaélni ezzel, de a piac a cég törekvését igazolta. Hamarosan leányvállalat épült Szerbiában, Montenegróban, Boszniában és Hercegovinában, illetve kiépült a saját viszonteladói hálózat Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Horvátországban, Romániában és Ukrajnában. A Wink az évi több mint 3 millió pár cipő eladásával ma piacvezető helyet foglal el a közép- és kelet-európai térségben.

Wei Xiang azt is fontosnak tartja, hogy a cég ne csak profitorientált tevékenységgel foglalkozzon. 2004-ben rendezték az első siófoki Wink Maratont, amelyet minden évben megismételnek, és a bevételből a magyar sportot támogatják. A verseny különlegessége, hogy a világon egyedül ezen indulnak együtt profi, amatőr, egészséges és mozgássérült versenyzők. Két éve alapították a Wink Asztalitenisz Klubot, amely azóta a nemzetközi versenyeken is részt vesz, de emellett a cég lassan 15 éve támogatja a magyar speciális olimpikonokat, kiemelt támogatója volt a közel 100 fős magyar csapatnak a tavalyi sanghaji speciális olimpián.

A cipőbirodalom kiépüléséhez azonban Wei Xiangnak minden formában részt kellett vennie a munkában. Az első 5-6 évben a cipőket maga a tulajdonos tervezte és gyártatta le Kínában. Gyakran előfordult, hogy Wei Kínában, a gyártó cég egyik helyiségében tervezte meg a cipőket, amiket azon melegében rögtön gyártani is kezdtek. Akkor gyakran mondogatta, hogy amit képzőművészként tanult hosszú évek során, azt a cipők rajzolásánál kamatoztatja.

Wei Xiang az üzlet mellett nem szakított végleg a festészettel. Nevetve meséli, hogy a téma iránt szintén érdeklődő fia hatására a múlt hónapban festett öt képet. A menynyiség hallatán kicsit túlzásnak tűnik, de bizonyságul Wei úr a háta mögött lévő kb. 30x40 cm méretű, kidolgozott tájat ábrázoló festményre bök: "Ezt anno huszonöt perc alatt festettem meg - mondja büszkén. - Kínában úgy értem el sikert, hogy míg az ottani, a magyarnál négyszer-ötször nagyobb óriásplakátot festő társaim három-négy nap alatt készítették el, addig nekem ez csak 24 órába telt. Elkezdtem az egyik sarokban rajzolni, estére pedig elértem a másik sarkába. Mondták is, hogy nagyon gyors vagyok."

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.