Az Európai Unióban az oktatásügy ugyan elvileg nemzeti hatáskörbe tartozik, nincs jogharmonizációs kényszer, vannak azonban olyan nemzetközi egyezmények, amelyekhez mi is csatlakoztunk. Egyes, a magyar kormány által is aláírt megállapodások értelmében 2015-ig minden országban ki kell alakítani az elektronikus tanulmányi rendszert, amelynek segítségével digitalizálnák az adminisztrációt, és minden egyetemi ügyet el lehetne intézni az interneten keresztül. Emellett létre kell hozni egy egységes adatbázist, amellyel ellenőrizhető az állami támogatások felhasználása, és az egyetemek közötti áthallgatás is könnyebbé válik.
Verseny és burjánzás
A felsőoktatási online követési rendszer felállítása - noha erről előbb kormányrendelet, most pedig a 2003. évi XXXVIII. törvény rendelkezik - eddig országosan egységes formában nem történt meg. Pedig ezen a ponton kezdenek körvonalazódni a bolognai folyamat igazi lehetőségei a diákok számára. Például semmi sem kötné őket egyetlen felsőoktatási intézményhez, maguk válogathatnák meg, hogy melyik tárgyat hol akarják felvenni, így egy budapesti közgazdászhallgató a makroökonómia óráját akár a szociológia szakon is elvégezhetné, sőt kedvenc professzora kedvéért akár a lisszaboni egyetem előadásaira is bejárhatna. Az efféle mozgolódás igencsak elősegítené az oktatás színvonalának növekedését, hiszen komoly verseny indulna meg a hallgatók kegyeiért, illetve az oktatásukért járó pénzért. Az idén ősztől már mindenhol működő kreditrendszert (lásd keretes anyagunkat) elvileg éppen az egyetemközi mobilitás megkönnyítésének érdekében találták ki, jelenlegi formájában azonban semmiféle változást nem jelent az eddigi tantárgy alapú struktúrában.
A fő problémát a legtöbben abban látják, hogy az egyetemeknek, a főiskoláknak és az oktatási kormányzatnak más-más az érdeke a valódi kreditrendszer kialakítása kapcsán. Az intézmények versenyén alapuló piaci rendszerben eltérő pozícióból indul például egy budapesti egyetem és egy vidéki főiskola. A bolognai folyamat lehetőségeit a verseny egyes szereplői saját érdekeik szerint kívánják felhasználni.
Mogyorósi János, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Informatikai Szolgáltató Központjának igazgatója szerint ahhoz, hogy működőképes kreditrendszer jöhessen létre, egységesíteni kellene az oktatott tárgyak követelményeit, és biztosítani, hogy az egyes tantárgyak tanulmányi rendszerekben használt kódjai egybevágjanak. Ennek eredményeképpen létrejöhetne a kiállított diplomának az a melléklete, mely tartalmazza a hallgató által teljesített kötelező és felvett tantárgyak egyértelmű leírását.
A másik jelentős probléma a diploma minőségének biztosítása, nevezetesen, hogy a passzust kiállító karok dékánjai aláírásukkal elismerjék a hallgató teljesítményét, akkor is, ha a tantárgyak egy részét az érintett nem az oklevelet kiállító intézményben szerezte. A nevesebb egyetemeknek pedig például el kellene ismerniük, hogy egy isten háta mögötti főiskolán végzett tárgy ugyanannyit ér, mint a náluk letett vizsga. Ráadásul az egyetemeken belül az egyes hasonló tudományterületre szakosodott tanszékek is gyakran egymás versenytársai, ezért sokszor különböző álnevek mögé rejtik azokat a tárgyakat, amelyeket más tanszékeken is tanítanak, hogy ezzel védjék oktatóikat az egyetem esetleges racionalizálási késztetéseitől.
Többek közt ennek is köszönhető a tárgyak hihetetlen elburjánzása, ami nem feltétlenül jár együtt a színvonal és a választék emelkedésével, csak kaotikusabbá teszi a képzést. Az átgondoltabb tantárgyi struktúrával rendelkező nyugati egyetemeken egy-egy tárgy öt-hat kreditet ér, a diákok félévenként négy-öt tárgyat végeznek el, azokat viszont intenzíven. Nálunk az a gyakorlat, hogy tárgyanként egy-két kreditet lehet szerezni, ezért sokszor igen zsúfolt a diákok órarendje, ráadásul az órák egy részén már unalomig ismert adatokkal tömik a fejüket. Az Oktatási Minisztériumnak a színvonalas tömegképzés elérése érdekében tantárgyi standardokat kellene létrehoznia, ehhez azonban se elég pénz, se megfelelő apparátus nem áll rendelkezésre.
A kredittranszferre is használható központi adatbázist addig nem lehetséges létrehozni, amíg ennyire eltérő az oktatás egyetemenként, így egyelőre marad az igen jól bevált régi módszer: a diáknak kérvényt kell írnia, és a tanulmányi osztály minden egyes esetben külön mérlegeli, hogy elfogadja-e a máshol elvégzett tanegységet.
Papírgyárak
Bár központi adatbázis híján az elektronikus tanulmányi rendszerekben rejlő jó néhány lehetőséget nem lehet kiaknázni, azért a munkaigényes adminisztráció nagy részét meg lehetne spórolni. Magyarországon a legtöbb egyetemen a Neptun vagy az ETR (Egységes Tanulmányi Rendszer) elnevezésű programot használják, bár arra nincs jogszabály, amely előírná, hogy az egyetemek milyen szoftvert használjanak. Harminchárom felsőoktatási intézményben a budapesti SDA Stúdió Kft. Neptun rendszere fut, de jó néhány iskolában külön programot fejlesztettek ki, így például a rendőrtiszti főiskolán a Komisszár nevű kliensen keresztül intézhetik tanulmányi ügyeiket a diákok.
Az egyetemi rendszerek összekapcsolását nehezíti, hogy nem minden intézmény használ azonos szoftvert, ráadásul a költségek is nagyobbak, mivel a minisztérium jobb árat tudott volna kialkudni, ha minden egyetemnek egyszerre veszi meg a programokat. Az Oktatási Minisztérium még a Horn-kormányzat alatt, 1995-ben írt ki pályázatot az egységes tanulmányi rendszer elkészítésére, amit a pécsi székhelyű Dexter Kft. nyert. A cég ETR elnevezésű programját a minisztérium többször visszadobta, mondván, nem felel meg a pályázati specifikációnak. Közben az Orbán-kormány több száz millió forinttal támogatta azokat az oktatási intézményeket, amelyek bevezették a másik szoftvert, a Neptunt.
A minisztérium később elfogadta az ETR-t, és megvásárolta a szoftver tulajdonjogát, de tovább támogatta az alternatív programok bevezetését is.
A két legnagyobb szoftver között számos különbség van, a Neptun inkább a műszaki képzésben használható, míg az ETR-t a szabadabb szakpárosítású intézmények, például a bölcsészettudományi karok számára ideális. A rendszerek képesek kezelni a vizsgajelentkezést, a tárgyfelvételt, nyomon követik a hallgató tanulmányait, miközben segítenek összeállítani a legoptimálisabb tanrendet, a szoftverek sok szolgáltatását azonban még nem használják ki minden egyetemen. Az elektronikus tanulmányi rendszerek segítségével például a költségtérítést is át lehetne utalni, a tanárok segédanyagokat juttathatnának el a tanulóknak, vagy éppen követni lehetne a dékáni kérvények sorsát.
Ráadásul hiába zsúfolták tele különböző hasznos funkciókkal a szoftvereket a programozók, ha a törvényi szabályozás miatt még mindig szükség van a hagyományos adminisztrációra is. Az ELTE-n például bár több karon már működik az ETR, a hallgatók letölthetik saját jogviszony-igazolásukat a net segítségével, ez azonban nem menti meg őket a sorbaállástól: továbbra is órákig dekkolhatnak a tanulmányi osztály ajtaja előtt pecsétért és aláírásért. A szoftverek bevezetésével tulajdonképpen csak az órafelvétel lett egyszerűbb, hiszen annak ellenére szükség van az indexre és a vizsgalapokra, hogy a jegyeket már számítógépen vezetik. "A jogi érvényű nyilatkozatokat jelenleg csak papíron tudják benyújtani a hallgatók, mivel egyelőre nem készültünk fel technikailag az elektronikus aláírások fogadására, jelenleg csak a jelszóval történő azonosítás működik. Amikor ez megvalósul, akkor lesz módunk a papír elfelejtésére. Igaz, az archiválást még akkor is meg kell oldanunk" - mondta lapunknak az egyik budapesti főiskola tanulmányi osztályának munkatársa.
Mogyorósi János becslése szerint az átállás féléves-egyéves fejlesztői munkát, valamint intézményenként megközelítőleg tízmillió forintot igényelne. Erre azonban a mai állás szerint nem jut pénz, így egyelőre marad a tülekedés.
Közönséges bűnözők?
Az egységes adatbázis (és az új törvényben előírt, diákigazolványon szereplő majdani egységes hallgatói azonosítószám) egyik előnye, hogy a minisztérium hatékonyabban ellenőrizhetné az állami támogatások felhasználását, így például rögtön kiderülne, ha valaki több egyetemen tanul párhuzamosan, de sehol nem fizet az oktatásért. Egyes becslések szerint évente több ezer diák felejti el megemlíteni beiratkozáskor, hogy más egyetemre is jár, így egyszerre több intézményben kap ösztöndíjat, esetleg lakhatási vagy szociális támogatást, miközben a törvények szerint csak egy helyen jogosult erre, sőt a párhuzamos képzésért még borsos költségtérítést is kellene fizetnie. Bakonyi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektori Hivatalának főosztályvezetője kérdésünkre elmondta, hogy intézményükben már többször is szóba került az említett probléma. Az Oktatási és Tudományszervezési Főosztály munkatársa szerint a jelenlegi rendszerben csak azok hallgathatják el párhuzamos tanulmányaikat, akik nem az egyetem különböző karaira, hanem más intézménybe járnak. Az intézményi nyilvántartás bevezetésével számos olyan esetre is fény derült, amikor a hallgató több szakon tanult finanszírozottként. A helyzet pikantériáját csak fokozza, hogy az egyetemeknek nem érdeke leleplezni a csalókat, hiszen a diákokkal fizettetett kompenzáció összege messze elmarad az állami támogatástól, így az intézmények minél több államilag finanszírozott hallgatót szeretnének a falaik közt tudni. "Nem merek becslésekbe bocsátkozni az érintett hallgatók számáról, sem az okozott kárról - magyaráz Bakonyi László. - Ez utóbbiról beszélni szerintem nem is lehet, mivel az állami finanszírozás általában nagyobb, mint a költségtérítésként beszedett összeg, így érdemben nem ér kár minket." Az OM főosztályvezető-helyettese, Bruhács Tamás szerint bár az állam érdeke lenne az érintett hallgatók kiszűrése, kérdéses, hogy ha feláll a központi nyilvántartás, a rendszer kiépítésének körülbelül ötvenmillió forintos költsége hány év alatt térülne meg csak ebből a forrásból. Ugyanakkor nyilatkozatában leszögezi, hogy a becslésekben szereplő "többezres szám minden bizonnyal eltúlzott". A visszaélő hallgatók által fizetendő büntetés mértéke nincs szabályozva, ráadásul az sem egyértelmű, hogy vannak-e büntetőjogi következményei ennek a trükknek. Az általunk megkérdezett jogászok szerint magánokirat-hamisítást és csalást követ el, aki nem vallja be, hogy több intézményben folytat tanulmányokat, de az elnéző bírói gyakorlat alapján akár egy megrovással is megúszhatja, annak ellenére, hogy a bűncselekmény társadalmi gyakorisága a jogszabályok szerint nem enyhítő, hanem súlyosbító tényező. |
A kredit
A kredit (kreditpont) egy relatív mérőszám, amely elvben egy egyetemi vagy főiskolai tanegység (egy tantárgynak egy szemeszterre méretezett egysége) elvégzésére fordítandó munkamennyiséget igyekszik mérni. A szemeszter végén az osztályzat mellett a megadott számú kreditpontot is megkapja a hallgató. A kreditrendszer az Európai Kreditátviteli Rendszerhez (ECTS) igazodik. Az ECTS ajánlását figyelembe véve nálunk is egy szemeszterhez átlagosan 30 kreditpontnak megfelelő munkamennyiség és 1 kreditponthoz átlagosan (néhol hasra ütés alapon) 30 hallgatói tanulmányi munkaóra rendelhető. (A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen az Épületgépészet I. nevű előadás 2 kreditet ér, éppúgy, mint a Filozófiatörténet 6. az ELTE bölcsészkarán.) Az ECTS elsődleges célja a hallgatói mobilitás elősegítése, a más hazai vagy külföldi egyetemen folytatott résztanulmányok teljes elismerése. A képzés így rugalmasabb: megkönnyíti a képzési szintek közötti átmenetet, lehetőséget ad a pályamódosításra, motiválja a diákot, hogy amikor vizsgára készül, ne egy esetleges értékelési rendszert vegyen figyelembe. |
