Egyik orca

  • Para-Kovács Imre
  • 1996.07.11 00:00

Tudomány

Mostanában egyre illetlenebb dolog az asszonyverés, pedig talán erősebb gyökerekkel rendelkező hagyomány társadalmunkban, mint a nyereg alatt puhítás vagy az egyke. Rengeteg közmondás, közhely és szállóige kapcsolódik a tárgykörhöz, számtalan formában jelenik meg a népművészetben, és a későbbiek folyamán is gyakran szerepel remekművek ihletőjeként, gondoljunk csak a Terhes Máriát rugdaló József című Paskai F. József-festményre. Korunkban azonban ez a nemes örökség kiveszőben van, már csak eldugott iparvárosokban és hetedik kerületi borozókban elevenítik fel néhanapján a népszokást.
Mostanában egyre illetlenebb dolog az asszonyverés, pedig talán erősebb gyökerekkel rendelkező hagyomány társadalmunkban, mint a nyereg alatt puhítás vagy az egyke. Rengeteg közmondás, közhely és szállóige kapcsolódik a tárgykörhöz, számtalan formában jelenik meg a népművészetben, és a későbbiek folyamán is gyakran szerepel remekművek ihletőjeként, gondoljunk csak a Terhes Máriát rugdaló József című Paskai F. József-festményre. Korunkban azonban ez a nemes örökség kiveszőben van, már csak eldugott iparvárosokban és hetedik kerületi borozókban elevenítik fel néhanapján a népszokást.

A verés alapesete a pofon, amiből megkülönböztetünk védekező és támadó jellegűt. A védekező jellegű arculcsapás általában egy verbális roham lefékezésére szolgál, ilyenkor a kiszolgáltatott és természetéből eredően szófukar férfi ezzel a gesztussal zárja le a mondatot, jelezve mintegy, hogy több felvetést már nem tud érdemben megválaszolni, mivel elfelejtette a vita elejét, és szeretne fellélegezni, összegzi észrevételeit, ehhez pediglen csöndre van szüksége. Ez a módszer vagy sikerrel jár, vagy nem.

Védekező jellegűnek tekinthető még a tehetetlenségi pofon is, amikor a százszor elmondott dolgok elismétlése helyett valaki a fizikai felelevenítés ezen formáját választja.

Ennek támadó jellegű változata az emlékeztető pofon, amikor az ütés még a helyteleníthető cselekedetet megelőzően csattan el, mintegy az ugye-nem-akarsz-megint-élt-vasalni-a-zoknijaimba megjegyzés helyett.

A támadó jellegű pofon klasszikus esete azonban bűntudat pofon, amikor szeretőnktől hazatérve morzsát találunk a konyhakredencen, és egy villámgyors, visszakézből levezetett mozdulattal állítjuk helyre viharzó lelkiismeretünket.

Egynél több pofon semmilyen körülmények között sem ajánlott, részben mert elveszíti jelentőségét, megvilágosító jellegét, részben pedig esetleg a hatodik és hetedik között partnerünk felocsúdik, és szétveri rajtunk a gáztűzhely öntöttvas edénytartóját, ami nagyon kellemetlen, arról nem is beszélve, hogy hamarosan a hétköznapok részévé válik, és lehet keresni valamilyen drasztikusabb fegyelmező eszközt helyette.

Ilyen például az ököllel történő asszonyverés. Ez talán még inkább eltűnőben lévő módszer, mint a pofon, nincs védekező jellegű változata és nagyobb összeszokottságot igényel.

Az ökölcsapás (szájba vágás, pofán baszás, lecsapás) a pofonokhoz már hozzászokott partnerek esetében használatos, és a legjobb részegen végrehajtani, mert a fogak által okozott sérülések a kézfejen egyébként elég fájdalmasak lehetnek. Az ütésnél feltétlenül mérlegelni kell a kiválasztott testrész sérülékenységét és feltűnőségét. Ebből a szempontból a legmegfelelőbb a hát és a haj által takart részei a fejnek, amennyiben nincs rá esély, hogy alanyunkat hosszabb időn át egy elsötétített szobában tudjuk tartani. Igaz, ezáltal elvesszük az örömét, hogy munkahelyén, bevásárlás közben, házibulin büszkén mesélhesse ismerőseinek, milyen egy állat pasija van. Az ököllel történő verést egy kapcsolaton belül nem érdemes két-három alkalomnál többször bevetni, mert még azt gondolhatják rólunk, hogy tényleg brutális parasztok vagyunk.

A rúgás vagy rugdalás talán a legritkább formája a fizikai fegyelmezésnek, a tulajdonképpeni végső megoldás, amennyiben a jégcsákányt nem számítjuk. Szinonimája a köztünk mindennek vége, illetve a ne haragudj, de már nem szeretlek kifejezéseknek egy preverbális korból, amit már csak a legeldugottabb hagyományőrző táborokban oktatnak a kopjafafaragás és sulyokvetés között.

A fentiekből remélhetőleg mindenki számára világossá vált a magyarázata annak az igencsak elterjedt szokásnak, hogy a nők legelőször a férfiak kezét és cipőjét veszik szemügyre, mielőtt egyáltalán fogadnák a köszönését.

Para-Kovács Imre

(A cikk elkészítésében nagy segítségemre volt a Nők az Erőszakért Egyesület vezetősége.)

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.