Másik orca

  • Köves Viktória
  • 1996.07.11 00:00

Tudomány

Köves Viktória

Lehet sírni, de csak az első alkalommal. Elsőre is csak akkor jön be, ha a hímnemű még kezdő a verésben, nincs felvértezve az ilyesmi ellen, elhiszi, hogy most nekünk fáj. Hozzuk fel az esetet, amikor az istennek se akarja megvenni a ruhát, amit kinéztünk magunknak, pedig milyen kurva jól állna nekünk, amikor első randevúnkra megyünk azzal az izgalmas hímszagúval a szomszédból.

Vagy észhez tér, vagy tényleg elhúz. Ez utóbbi a jobb, a probléma végleges megoldása, de ritkán jön be, az észhez térés általában időleges. Ha a passzivitást választjuk, burkolózzunk méltóságteljes-fájdalmas hallgatásba, ne válaszoljunk semmilyen kérdésére, gonoszkodó megjegyzéseire csak halvány mosoly játsszon ajkunk szegletében, az ágyban pedig húzódjunk tőle minél messzebb. Ilyenkor tilos kefélni, viszont kifejezetten kívánatos kopogtatás nélkül többször benyitni a fürdőszobába, bármilyen apróság miatt, tekintet nélkül arra, mit csinál éppen a kádban. Kifelé érdemes jól bebaszni az ajtót.

Ha véletlenül jogos lenne az arculcsapás, ami sajnos előfordul, boruljunk a nyakába, arra úgysem számít, és bőven megéri az édes kibékülés ezt a nemes gesztust. Ha ennél büszkébbek vagyunk, akkor próbálkozzunk a fentiekkel, szem előtt tartva, hogy ha nem teljesen hülye, nem dől be. Jobb, ha felkészülünk a hosszú küzdelemre. Kell egy ismerős lakatos, aki akár az éjszaka kellős közepén is hajlandó zárat cserélni. Az se baj, ha egyébként otthon veri asszonyát, az ilyen tutira megvédi a másét, mert lelke mélyén egy valódi gentleman. Az igazi megoldást ez esetben úgyis csak egy másik nő hozza majd el, foglaljuk imánkba a nevét, és szurkoljunk, hátha neki sikerül.

Nem fog.

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.