Az Internet színe

  • 1996. július 11.

Tudomány

Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.
Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.

A számítógépek hálózatba kötése, a hálózatok egymáshoz kapcsolása nagyrészt nem valami kormányprogram keretében valósult meg Amerikában - na jó, részben: a Pentagonnak volt szerepe az ARPANET kialakításában -, hanem kócos programozók elkezdték egymáshoz kapcsolgatni a gépeiket, programokat dolgoztak ki a távoli adatmezőkön való lavírozáshoz; a nyolcvanas évek elején erre az összedrótozott-foltozott kibernetikus amőbára - és főleg ennek továbbgondolt vagy inkább továbbálmodott formájára - találta ki William Gibson scifi-író a cyberspace kifejezést. A cyberspace-ben mozgó, önmegvalósító, antiautoriter harcos lett a cyberpunk. A cyberpunkok alulról építkező anarchista mozgalomként láttak hozzá először a könyvesboltok tudományos-fantasztikus irodalmat áruló polcai, majd a világmindenség elfoglalásához. Az első vitacsoportok hippikori zenekarokról - a Greatful Deadről meg a Jefferson Airplane-ről - vitatkoztak; cyberpunk a sokatmondó sztereotípia szerint a komputerbuzi, technonerd, jobb időket látott hipster, aki lófarokban hordja ősz haját. Ha 1995 tavaszán bepillantunk az alt.cyberpunk newsgroup híradásai közé, akkor témánk szempontjából érdekes anyagokra bukkanhatunk. A josh [at] su [dot] leclark [dot] edu fedőnevű cibereakrobata azt írja, hogy szerinte Gibson cyberpunkjai soha nem azt mondták, hogy

baszd meg az államot,

hanem csak megpróbálták kiküszöbölni, minimalizálni e szervezet szociológiai borzalmát. Vitapartnere, thank [at] quads [dot] uchicago [dot] edu szerint viszont azok, akik megpróbálják ezt kiküszöbölni, azért teszik ezt, mert ellenzik az illető borzadály - az állam - puszta létét is. A tavaly megbukott hackerkirály, Kevin Mitnick (MaNcs, 1995. március 9.) is a gazdagok hitelkártyaszámait gyűjtötte, precedensértékűen mutatott rá kamikazemód a számítógépes rendszerek adatvédelmi hiányosságaira. A hackerkirály a Robin Hood-etikát követte, a szegények barátja volt, és még a gazdagokat sem fosztotta ki, a sport volt a mindene. Valószínűleg ügyvédei is erre építik a védelem taktikáját.

Az új technológiák

megjelenése a másik világnézeti oldalon nem csak a cyberspace-hez köthető. Az elektromos populizmus Amerikában a teleevangélisták hetvenes évekbeli rajzásával kezdődött. Egy Jimmy Swaggart nevű lelkész, későbbi tv-preacher fedezte fel, hogy vallásos és ultrakonzervatív politikai tartalmú üzenet kitűnően közvetíthető a helyi tévéadókon, különösen a Bible Beltnek (Biblia Öv) nevezett sávban, ami a déli államok északi része az Atlanti-óceántól a Sziklás-hegységig. Aztán jöttek a rádiós talk show-k, melyek még ma is burjánzanak. Valamilyen eddig kellően nem elemzett ok miatt a rádiós beszélgető műsorok Amerikában a Keresztény Koalíció és a Republikánus Párt jobbszéle iránt elkötelezett rádiós talk show hostok fennhatósága alá kerültek. Van a betelefonálós rádióműsornak valami alapvetően jobboldali demiurgosza? Lehet. A kövér, szivaros Rush Limbaugh a paradigmatikus személyiség, ő az, aki Newt Gingrich után egy személyben a legtöbbet tette a republikánus előretörésért 1994 novemberében. (Olyan ő a GOP-nek, a Republikánus Pártnak, mint Győri Béla a MIÉP-nek, de ne terheljük a magyar-amerikai kapcsolatokat ezzel a méltánytalan összehasonlítással.) Limbaugh és néhány más népszerű konzervatív csacsogóember az FM frekvenciákat szállta meg, kisebb pénzű, még szélsőségesebb üzenetű beszélgetők pedig az olcsóbb AM sávokat. Amikor 1992 májusában a texasi olajszakember és tőkepénzes Ross Perot bedobta az elnökválasztási ringbe kalapját, először sokan megmosolyogták, de aztán az arcukra fagyott a mosoly. Harmadik párti vagy független jelölt általában csoportos színpadi szereplői (magyarul: statiszta-) szerepre van ítélve az amerikai kampányok történetében. Nem így Ross Perot, ő a kétpárti rendszer korhadtságát ostorozta, formalizmussal, az amerikai demokrácia értékeinek elárulásával vádolta a pártokat, és meghirdette

az elektromos városháza

elvét mint olyan libertariánus elvet, amely minden határon túl olcsósítja a kormányzást, nem kell képviselő, választott, ám fizetett politikus; közvetlen demokrácia lesz, a polgárok minden kérdésben a hálózatra kötött számítógépen át szavaznak. A demokrácia Amerikában már Tocqueville megfigyelése szerint is a helyi hatalomra, törvényhozásra koncentrál, Ross Perot talán nem is elektropopulista, csak a cyberkor követelményeihez emelte a hagyományt. Newt Gingrich, a képviselőház új elnöke - miután egy republikánus párti alapítvány, a GOPAC elnökeként hihetetlen összegeket szedett össze a párt újbóli felemelésére - ideológiailag a perot-i nyomon halad. Gingrich a fehér szuburbia politikusa, a közösségek számítógépes hálózatokon kapcsolódnak egymáshoz, aki pedig számítógép-analfabéta, vagy túl sokba kerül neki, hogy be tudjon kapcsolódni az információ tömegtársadalmába, az végső soron kizáródik a közösségből. Gingrich gurui közül az első Alvin Toffer futurológus, aki 1970-ben megjelent, Future Shock című művében már megjövendölte az információs társadalom beköszöntét. A másik Gingrich-guru George Gilder, aki szerint az ipari társadalmat leváltó kataklizmatikus társadalmi forradalom már el is kezdődött. Gingrich politikai programját jól vizualizálta a New York Times rajzolója: a tudományos-fantasztikus cybersztrádán ötvenes évekbeli Studebakeren autósmoziba gurul a hatvannégy foggal vigyorgó két-gyerek-egy-kutyás amerikai családideál. Elfelejteni a sok csúnyaságot - ellenkultúrát, vesztett háborút, AIDS-et, rock ´n´ rollt stb. -, ami az ötvenes évek óta történt, és egy új technikai kultúrán visszameseautózni Joe McCarthy mosolyának országába.

Említettük, hogy míg a moderáltabb jobboldal az FM-et szállta meg, az AM a szélsőségesebb telekommunikátoroké - meg a kispénzű etnikai adóké, massachusettsi lakhelyemen kis kereséssel portugál, spanyol és haiti-kreol adókat számoltam meg rövid idő alatt -, addig

a rövidhullám a fasizmusé

A Federal Communications Committee (FCC) a rövidhullámú sávokat szinte ingyen és úgyszólván ellenőrzés nélkül osztogatja, hiszen az itteni felfogás szerint ezek a sávok amúgy is külföldre irányuló adásokat sugároznak. Az oklahomai robbantás ügyében egyik felbujtóként gyanúsított Mark Koernke a Michigan Militia-tól például rövidhullámon szól a végső faji háború védelmében, itt gyalázza a szövetségi kormányt azzal, hogy egyrészt korrupt, másrészt sérti a Második Kiegészítést, a szabad fegyverviseléshez való jogot. A legvirulensebb náci adók Nashville-ben, New Orleansben, South Bend, Indianában és Red Lion, Pennsylvaniában hirdetik a holocaust revízióját. Az oklahomai robbantás egyébként nagyon az Interneten tenyésző hate-groupokra terelte a figyelmet. Március 24-én a Texas Militia hosszadalmas üzenetet tett közzé a cyberspace-ben, hogy az új kommunikációs háló mennyire fontos a paramilitarista csoportoknak, és arra buzdította e csoportok vezetőit, hogy legyenek aktívabbak az új médiában. Aktívabbak is lettek: 1995. április 19-e, az oklahomai robbantás előtt számos newsgroup tárgyalta a házilagos, műtrágyából és benzinből összeüthető tömegpusztító fegyver készítésének lehetőségeit. Szép példája az új technológián tenyésző szélsőjobboldali alternatív médiahálónak

a Rahowa esete

A Rahowa (rövidítés: eredetiben Racial Holy War, azaz Faji Szent Háború) a 24 éves George Burdi kanadai fehér szuprematista rockzenekara, akik Resistance Inc. néven médiavállalatot is nyitottak Detroitban. Lemezkiadójuk van, videódokumentációkat készítenek, havonta jelentkező magazinjuk a Resistance, és igen aktívak az Interneten. Délen a Ku-Klux-Klan egy fiatalabb generációja tenyészik a hálón, annyira, hogy a Clinton-adminisztráció Internet-ügyi főbiztosa, Al Gore alelnök már nyilatkozott arról, hogy a kormányzat vizsgálja a gyűlöletkeltő csoportok aktivitását a mátrixon. Az igazság az, hogy az olyan mainstream-liberális szolgáltatók, mint az annak idején általam is használt Nearnet (New England Acedemic and Research Network) még a hivatalos intézkedés előtt döntöttek, és a gyermekpornográfiával és szélsőjobboldali hangulatkeltéssel foglalkozó newsgroupokat megközelíthetetlenné tették. De ez már egy újabb - szintén izgalmas - alkotmányos és jogi probléma.

Tehát az Internet:

hippi anarchizmus, cyber- és cypherpunk, bázisdemokrácia és liberális mainstream; jobboldali újkonzervativizmus és fehér szuprematista nácik, nincs sajátos arculat, illetve minden van. Mint minden eddig bevett kommunikációs eszközön. És ez is bevett lesz - ha nem az már ma is -, mert az ember hároméves gyereke felkel egy reggel, megkérdeztetik, hogy mit méltóztatott álmodni az éjjel, és azt mondja, hogy: ááááá, hát álmodott Mickey egeret, meg ööööö kacsát, meg, khm, komputert.

vvolgyi [at] mail [dot] datanet [dot] hu

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.