Az Internet színe

  • 1996. július 11.

Tudomány

Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.
Ahogy őrületté nőtte magát az Információs Szupersztráda médiaörvénye Amerikában, kezdetben azt hihettük, hogy az Internet valami jófej bázisdemokrata dolog. Aztán hülyére tárgyalták az újságok a képviselőház új elnökének, Newt Gingrichnek a politikai nézeteit, nagy ívű, szuperfuturista jövőképét, cyberkonzervatív eszmerendszerét, mostanában meg szélsőjobboldali csoportok ténykedéséről is hallani, felötlik a kérdés, tényleg, mihez is köthető az új kütyü.

A számítógépek hálózatba kötése, a hálózatok egymáshoz kapcsolása nagyrészt nem valami kormányprogram keretében valósult meg Amerikában - na jó, részben: a Pentagonnak volt szerepe az ARPANET kialakításában -, hanem kócos programozók elkezdték egymáshoz kapcsolgatni a gépeiket, programokat dolgoztak ki a távoli adatmezőkön való lavírozáshoz; a nyolcvanas évek elején erre az összedrótozott-foltozott kibernetikus amőbára - és főleg ennek továbbgondolt vagy inkább továbbálmodott formájára - találta ki William Gibson scifi-író a cyberspace kifejezést. A cyberspace-ben mozgó, önmegvalósító, antiautoriter harcos lett a cyberpunk. A cyberpunkok alulról építkező anarchista mozgalomként láttak hozzá először a könyvesboltok tudományos-fantasztikus irodalmat áruló polcai, majd a világmindenség elfoglalásához. Az első vitacsoportok hippikori zenekarokról - a Greatful Deadről meg a Jefferson Airplane-ről - vitatkoztak; cyberpunk a sokatmondó sztereotípia szerint a komputerbuzi, technonerd, jobb időket látott hipster, aki lófarokban hordja ősz haját. Ha 1995 tavaszán bepillantunk az alt.cyberpunk newsgroup híradásai közé, akkor témánk szempontjából érdekes anyagokra bukkanhatunk. A josh [at] su [dot] leclark [dot] edu fedőnevű cibereakrobata azt írja, hogy szerinte Gibson cyberpunkjai soha nem azt mondták, hogy

baszd meg az államot,

hanem csak megpróbálták kiküszöbölni, minimalizálni e szervezet szociológiai borzalmát. Vitapartnere, thank [at] quads [dot] uchicago [dot] edu szerint viszont azok, akik megpróbálják ezt kiküszöbölni, azért teszik ezt, mert ellenzik az illető borzadály - az állam - puszta létét is. A tavaly megbukott hackerkirály, Kevin Mitnick (MaNcs, 1995. március 9.) is a gazdagok hitelkártyaszámait gyűjtötte, precedensértékűen mutatott rá kamikazemód a számítógépes rendszerek adatvédelmi hiányosságaira. A hackerkirály a Robin Hood-etikát követte, a szegények barátja volt, és még a gazdagokat sem fosztotta ki, a sport volt a mindene. Valószínűleg ügyvédei is erre építik a védelem taktikáját.

Az új technológiák

megjelenése a másik világnézeti oldalon nem csak a cyberspace-hez köthető. Az elektromos populizmus Amerikában a teleevangélisták hetvenes évekbeli rajzásával kezdődött. Egy Jimmy Swaggart nevű lelkész, későbbi tv-preacher fedezte fel, hogy vallásos és ultrakonzervatív politikai tartalmú üzenet kitűnően közvetíthető a helyi tévéadókon, különösen a Bible Beltnek (Biblia Öv) nevezett sávban, ami a déli államok északi része az Atlanti-óceántól a Sziklás-hegységig. Aztán jöttek a rádiós talk show-k, melyek még ma is burjánzanak. Valamilyen eddig kellően nem elemzett ok miatt a rádiós beszélgető műsorok Amerikában a Keresztény Koalíció és a Republikánus Párt jobbszéle iránt elkötelezett rádiós talk show hostok fennhatósága alá kerültek. Van a betelefonálós rádióműsornak valami alapvetően jobboldali demiurgosza? Lehet. A kövér, szivaros Rush Limbaugh a paradigmatikus személyiség, ő az, aki Newt Gingrich után egy személyben a legtöbbet tette a republikánus előretörésért 1994 novemberében. (Olyan ő a GOP-nek, a Republikánus Pártnak, mint Győri Béla a MIÉP-nek, de ne terheljük a magyar-amerikai kapcsolatokat ezzel a méltánytalan összehasonlítással.) Limbaugh és néhány más népszerű konzervatív csacsogóember az FM frekvenciákat szállta meg, kisebb pénzű, még szélsőségesebb üzenetű beszélgetők pedig az olcsóbb AM sávokat. Amikor 1992 májusában a texasi olajszakember és tőkepénzes Ross Perot bedobta az elnökválasztási ringbe kalapját, először sokan megmosolyogták, de aztán az arcukra fagyott a mosoly. Harmadik párti vagy független jelölt általában csoportos színpadi szereplői (magyarul: statiszta-) szerepre van ítélve az amerikai kampányok történetében. Nem így Ross Perot, ő a kétpárti rendszer korhadtságát ostorozta, formalizmussal, az amerikai demokrácia értékeinek elárulásával vádolta a pártokat, és meghirdette

az elektromos városháza

elvét mint olyan libertariánus elvet, amely minden határon túl olcsósítja a kormányzást, nem kell képviselő, választott, ám fizetett politikus; közvetlen demokrácia lesz, a polgárok minden kérdésben a hálózatra kötött számítógépen át szavaznak. A demokrácia Amerikában már Tocqueville megfigyelése szerint is a helyi hatalomra, törvényhozásra koncentrál, Ross Perot talán nem is elektropopulista, csak a cyberkor követelményeihez emelte a hagyományt. Newt Gingrich, a képviselőház új elnöke - miután egy republikánus párti alapítvány, a GOPAC elnökeként hihetetlen összegeket szedett össze a párt újbóli felemelésére - ideológiailag a perot-i nyomon halad. Gingrich a fehér szuburbia politikusa, a közösségek számítógépes hálózatokon kapcsolódnak egymáshoz, aki pedig számítógép-analfabéta, vagy túl sokba kerül neki, hogy be tudjon kapcsolódni az információ tömegtársadalmába, az végső soron kizáródik a közösségből. Gingrich gurui közül az első Alvin Toffer futurológus, aki 1970-ben megjelent, Future Shock című művében már megjövendölte az információs társadalom beköszöntét. A másik Gingrich-guru George Gilder, aki szerint az ipari társadalmat leváltó kataklizmatikus társadalmi forradalom már el is kezdődött. Gingrich politikai programját jól vizualizálta a New York Times rajzolója: a tudományos-fantasztikus cybersztrádán ötvenes évekbeli Studebakeren autósmoziba gurul a hatvannégy foggal vigyorgó két-gyerek-egy-kutyás amerikai családideál. Elfelejteni a sok csúnyaságot - ellenkultúrát, vesztett háborút, AIDS-et, rock ´n´ rollt stb. -, ami az ötvenes évek óta történt, és egy új technikai kultúrán visszameseautózni Joe McCarthy mosolyának országába.

Említettük, hogy míg a moderáltabb jobboldal az FM-et szállta meg, az AM a szélsőségesebb telekommunikátoroké - meg a kispénzű etnikai adóké, massachusettsi lakhelyemen kis kereséssel portugál, spanyol és haiti-kreol adókat számoltam meg rövid idő alatt -, addig

a rövidhullám a fasizmusé

A Federal Communications Committee (FCC) a rövidhullámú sávokat szinte ingyen és úgyszólván ellenőrzés nélkül osztogatja, hiszen az itteni felfogás szerint ezek a sávok amúgy is külföldre irányuló adásokat sugároznak. Az oklahomai robbantás ügyében egyik felbujtóként gyanúsított Mark Koernke a Michigan Militia-tól például rövidhullámon szól a végső faji háború védelmében, itt gyalázza a szövetségi kormányt azzal, hogy egyrészt korrupt, másrészt sérti a Második Kiegészítést, a szabad fegyverviseléshez való jogot. A legvirulensebb náci adók Nashville-ben, New Orleansben, South Bend, Indianában és Red Lion, Pennsylvaniában hirdetik a holocaust revízióját. Az oklahomai robbantás egyébként nagyon az Interneten tenyésző hate-groupokra terelte a figyelmet. Március 24-én a Texas Militia hosszadalmas üzenetet tett közzé a cyberspace-ben, hogy az új kommunikációs háló mennyire fontos a paramilitarista csoportoknak, és arra buzdította e csoportok vezetőit, hogy legyenek aktívabbak az új médiában. Aktívabbak is lettek: 1995. április 19-e, az oklahomai robbantás előtt számos newsgroup tárgyalta a házilagos, műtrágyából és benzinből összeüthető tömegpusztító fegyver készítésének lehetőségeit. Szép példája az új technológián tenyésző szélsőjobboldali alternatív médiahálónak

a Rahowa esete

A Rahowa (rövidítés: eredetiben Racial Holy War, azaz Faji Szent Háború) a 24 éves George Burdi kanadai fehér szuprematista rockzenekara, akik Resistance Inc. néven médiavállalatot is nyitottak Detroitban. Lemezkiadójuk van, videódokumentációkat készítenek, havonta jelentkező magazinjuk a Resistance, és igen aktívak az Interneten. Délen a Ku-Klux-Klan egy fiatalabb generációja tenyészik a hálón, annyira, hogy a Clinton-adminisztráció Internet-ügyi főbiztosa, Al Gore alelnök már nyilatkozott arról, hogy a kormányzat vizsgálja a gyűlöletkeltő csoportok aktivitását a mátrixon. Az igazság az, hogy az olyan mainstream-liberális szolgáltatók, mint az annak idején általam is használt Nearnet (New England Acedemic and Research Network) még a hivatalos intézkedés előtt döntöttek, és a gyermekpornográfiával és szélsőjobboldali hangulatkeltéssel foglalkozó newsgroupokat megközelíthetetlenné tették. De ez már egy újabb - szintén izgalmas - alkotmányos és jogi probléma.

Tehát az Internet:

hippi anarchizmus, cyber- és cypherpunk, bázisdemokrácia és liberális mainstream; jobboldali újkonzervativizmus és fehér szuprematista nácik, nincs sajátos arculat, illetve minden van. Mint minden eddig bevett kommunikációs eszközön. És ez is bevett lesz - ha nem az már ma is -, mert az ember hároméves gyereke felkel egy reggel, megkérdeztetik, hogy mit méltóztatott álmodni az éjjel, és azt mondja, hogy: ááááá, hát álmodott Mickey egeret, meg ööööö kacsát, meg, khm, komputert.

vvolgyi [at] mail [dot] datanet [dot] hu

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.