December 31-én délig eldől, melyik faj lesz a 2021-es Az év hala Magyarországon. A Magyar Haltani Társaság által megrendezett internetes szavazást évről évre nagyobb figyelem követi. Előfordult már például, hogy valaki megpróbálta manipulálni a végeredményt.
A 2020-as év haláról, a süllőről a Magyar Posta 185 forintos címletű bélyeget jelentetett meg. Magyarországon mintegy félmillió horgász él, a haltani társaság azonban mindig szerepeltet a jelöltek között olyan védett, ritka fajt is, amely inkább a természetbúvárok szimpátiájára számíthat.
Két évig vándorol, de őshonos
Idén is három őshonos fajra lehet szavazni. A jászkeszeg (Leuciscus idus) közepes termetű, olyan formájú, amilyennek az óvodában is rajzolják a halat, alsó úszói barnásvörösek. Elsősorban folyóvízben él, üledékben lakó gerinctelen állatokat, apró halakat, növényeket eszik. A legnagyobb kifogott hazai példány majdnem négykilós volt.
A fürge cselle (Phonixus phonixus) pici hal, hegy- és dombvidéki patakokban, illetve tavakban fordul elő Európa-szerte, nálunk természetvédelmi oltalom alatt áll, akváriumban sem szabad tartani.
A legérdekesebb a mostani jelöltek közül az angolna (Anguilla anguilla). Kígyó formáú, megnőhet akár egyméteresre is, amikor súlya meghaladja a 4 kilót. Az eddigi legnagyobb hazai kifogott példány 4,75 kilogrammos volt. A felnőtt példányok az Atlanti-óceán nyugati részén elhelyezkedő Sargasso-tengerben ívnak, a fűzfalevél alakú, áttetsző kis angolnák a Golf-áramlat segítségével jutnak el Európa partjaihoz, két év alatt. Természetes úton bevándorló őshonos halnak számít, mert régebben tényleg felúszott a folyókba, így a Fekete-tengerből a Duna vízrendszerébe is, amíg ezt akadályok nélkül megtehette.
A globális felmelegedés rovására írják, hogy egyre kevesebb angolna érkezik az áramlattal, így – mint a haltani társaság honlapján olvasható – a faj vörös listára került, kritikusan veszélyeztetettnek minősül.
25 deka hasznos hús
Nyugat-Európában az angolna konyhai értéke nagy volt. Amikor a 20. század második felében elkezdett csökkenni az állomány, sokfelé telepítették. Mesterségesen szaporítani nemigen lehetett, ezért az Európa partjaihoz sodródó, a kifejletlen korukban átlátszó testű, ún. „üvegangolnákat” gyűjtötték és elvitték természetes vizekbe, így a Balatonba is. 1962 és 1991 között 83 millió ivadékot telepítettek a magyar tengerbe, ez jó befektetésnek látszott.
„Egész Európában az angolna bizonyult a legmagasabb áron eladható mezőgazdasági terméknek, és ami talán még fontosabb, ez hozta a legnagyobb profitot. Egy kis hal négy év alatt harmincdekásra nőtt meg, ez 25 deka hasznos húst adott, nem tartalmazott ikrát, és a pikkelyezéssel sem kellett bajlódni nála” – idézi a Táfelspicc írása Moldova György: A Balaton elrablása című könyvéből.
Az angolna hazai története arról szól, hogy a természettel elvileg lehet eredményesen gazdálkodni, csak ismerni kell a mértéket.
Az angolna nagyon jól érezte magát a tóban, a betelepített példányok a vártnál nagyobb arányban maradtak életben, ez az angolnatömeg pedig a maga képére formálta az élővilágot. Eltűnt a folyami és a kecskerák, a menyhal és a réticsík a tóból.
Aztán – mint amikor a természetben valamelyik faj túlszaporodik – az angolna elkezdett tömegesen pusztulni: 1985-ben néhány tonna tetemet gyűjtöttek össze, 1991-ben már 350 tonnát (!). A telepítést abbahagyták. Mivel ez a hal elélhet akár harminc évig, még mindig előfordul, hogy horogra akad egy-egy példány. Ám egyszer el fog tűnni a tóból.
Ha megmozdul a víz, elindul
„Néhány hete süllőzés közben jött egy, küszre (csalihal – a szerk.). Ritka vendég. Siófok környékén szoktak fogni, tavaszi vízleeresztéskor” – válaszolta Zákonyi Botond, a Balaton és vidéke című horgászkalauz szerzője a Narancs.hu kérdésére, mikor fogott utoljára angolnát.
„Hat éve, Írországban, egy víztározón, gilisztával, amikor ott rendezték a világbajnokságot” – idézte fel legutóbbi angolnafogását Erdei Attila termékfejlesztő teszthorgász, a tavaly világbajnokságot nyert magyar feeder-csapat tagja. Itthon nagyon régen fogott utoljára ilyen halat, mert nem jár a Balatonra. Szerinte lassan kezd visszaállni az angolnaállomány a természetes szintre.
A Csongrád-Csanád megyei Atkai-holtágba is telepítettek angolnát annak idején. „2000-ben, a tiszai ciánszennyezés idején, amikor a hosszan tartó tiszai árhullám miatt szivattyúval kellett csökkentenünk a vízszintet a holtágban, nagyon sok angolna kiment a vízzel a Tiszába” – mondja Láda Gáspár, a Horgászegyesületek Csongrád Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. „Addig évente 50-60 kiló angolnát fogtak a horgászok évente a holtágban, rendszeresen horogra akadt süllőzés közben, de 2000 után látványosan megfogyatkozott az állomány. A szivattyúzással járó vízmozgásra így reagáltak, nagyon erős bennük a vándorló ösztön. A Sió-csatorna környékén is azért lehet fogni, amikor megnyitják a zsilipet. Azért még felbukkan az Atkai-holtágon is. Épp most zajlik a törpeharcsák gyérítése varsákkal, és az egyik csapdában volt egy nyolcvan centis angolna.”
Bár húsából nagyon finom pörköltet lehet készíteni, és állítólag füstölve is finom, nem biztos, hogy feltétlenül örül az, akinek a horgára akad. Tekergésével ugyanis pillanatok alatt összegubancolja a felszerelést. És ez csak a kezdet. Rükvercben kimászik a merítőszákból, ha nagy nehezen mégis sikerül kiemelni a vízből, puszta kézzel megfogni reménytelen vállalkozás a töméntelen nyálka miatt, ami a bőrét borítja. Újságpapírral, ronggyal lehet elkapni, de a megszáradt nyálkát a szövetből kimosni nagyon nehéz. Az angolna ügyesebben menti az életét, mint a többi hal, valóságos szabadulóművész. Farkával kapaszkodva kimászik a vödörből, ha nincs lezárva a fedele, aztán a csónakból is.
Az angolna állománya Magyarországon a Balaton mellett a Fertő-tóban, illetve néhány holtágban, mellékágban fordul elő.
