A főszervező Varga Sándor feje tetejére tolva napszemüveg, de ennél szembeötlőbb, hogy noha sokat mászkál föl-le, egy másodpercre sem engedné el a csaja kezét, hamisítatlan gimnáziumi nagyszünet jellegét adva a rendezvénynek. Az Elvis-világbajnokság egykori első helyezettje, az osztrák Manfred Kaiser meghívását tartja nagy eredménynek. Előzetesen tizenegyen jelentkeztek, a Pesti Műsorban hirdették, sajnos páran visszamondták. Vár helyszíni jelentkezőket is, végül heten lesznek az Elvis-hasonmások, mint a szamurájok vagy a mesterlövészek.
Horváth Krisztián a Blue Suede Shoest nyomja. Kis bénázással kezd a verseny, de ez nem okoz meglepetést Közép-Európában, ne feledjük, a Tűz van, babám! című filmet is a régióban forgatták. Gyerekek, ez nem az én alapom - szól Horváth Krisztián a playbackmágusoknak, aztán tekergetnek ide-oda a kazin, és fény derül. Fehérben van, piros sálját a tomboló közönség közé vágja. Nála csak az itt debütáló Ökrös Oszkár komolyabb, zsabós, fekete selyeminget, szmokingnadrágot és fekete lakkcipőt viselt fehér zakójához. Szívhez szóló, dögös, még spárgába ugrani is tud, ami az utolsó Las Vegas-i években már a Királynak sem ment annyira. Egy dramaturgiailag gondosan kidekázott ponton letépi fejéről a Ray Bant, és kidobja a közönség első soraiban a napszemüveg érkezésére váró asszisztensei egyikének.
Lipka Attila 24 éves, veszprémi Elvis-imitátor szereti Szécsi Pált, egyetért azzal az egyre korszerűbb megállapítással, hogy magyarnak legyen magyar a hasonmása s viszont. A Szeretni bolondulásig-ot legalább annyira szereti, mint a Love Me Tendert. Lipka Attila nyerte a főszponzor Sony Center ajándékát, egy nyolcvanezres CD-játszót. Az Always On My Mindot danolja mély átéléssel, jól tud hangot recegtetni. Beszélgetünk, nincs még szokva az újságírókhoz, zavarja a kamera is - Sólyom András TV3-as Szubjektív választási híradójába forgattunk, megtekinthető csütörtök 18.45-kor nevezett adón -, viszont nagyon izgatja, hogy biztos sok híres emberrel csináltam már interjút, leginkább arra kíváncsi, a Demjén Rózsi megvolt-e.
Csákány Csaba a sztár. Forgat vele az RTL Klub Fókusz című műsora, fekete jampiszmokingban, színben harmonizáló, fekete selyemingben van. Csákány Csaba Miamiban a vendéglátóiparban dolgozott, és ott mosolygott rá a szerencse egy délután, mikor a saját gyönyörűségére Elvist kezdett énekelni. Az Amerikai Álom Akcióban: a tulaj berontott, "ki énekelt?", kérdezte magából kikelve. Adott kétszáz dollárt, elzavarta Csabát Elvis-szerkót venni, és ezután ez lett a feladata: Elvis Presley-számokat nyomott a floridai nyugdíjasparadicsomban. Fehér lastex egyberuha az Elvis-szerkó, aranyflitterek, ez volt a legolcsóbb, mondja, lehet több ezer dolláros turbóváltozatot is kapni. A tengerentúli képzettségű, professzionális Elvis-hasonmás nagy tapsot kap, még, még akarja a közönség, igazolva ezzel azt a tételt is, hogy igenis kell az áruvédjegy meg a csomagolás.
Gencsi Attila a helyszínen nevezett be, amatőrnek nevezi magát, "hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kell most kakilnom, például nem tom, hol kell belépni, de a szórakoztatásért mindent". A közönség nem értékeli a bevezetést, "fogadjunk, hogy fideszes", ordít be valaki, de az ifjú hasonmás sértetten utasítja vissza a képtelen vádat. Nem készült ő erre a dologra, farmerben, pólóban van, a közönségtől kér kölcsön egy jakót. Kis tökölés után kap is egy leopárdbőr mintás reverű szmokingfelsőt, kicsit be van nyomva, produkciója kispályás sörmeccs jellegű. Jeti amatőrszínházi társulatban nyomul, musicaleket adnak elő, az öltözőben egy romániai turné esélyeit latolgatja. Jó hangja van, kecskeszakállas, copfos, valószínűleg nemzetközi szinten is jó eséllyel indulna az Elvisre legkevésbé hasonlító Elvis-imitátorok versenyében. Négy év alatt nem lehet megváltani a világot, nyolc alatt már jobbak az esélyek, mondja. Ha Elvis magyar állampolgár lenne, és élne, szerinte a Magyar Szocialista Pártra szavazna. Gencsi Attila szerint viszont Elvis republikánus volt, el tudja fogadni azt, hogy ez a mai magyar pártpolitikai konstellációban Fidesz-szimpátiát jelentene. Lipka Attila szerint Elvis itt Torgyánra szavazna, de látszik rajta, hogy viccnek szánja. (Horváth Krisztián szerint Horn Gyula szeret és tud rockyzni.) Engler Attila lassú számot jelent be, "remélem, most aztán a jampik elkapják a csajokat!", és valóban, heves lassúzgatás veszi kezdetét. Jó hangja van.
A hét Elvis-imperszonátor együtt is kijön a színpadra, barátságosan összekapaszkodnak, pedig legtöbbjük csak most ismerte meg a többit - Elvis-hasonmásnak lenni egyfajta internacionalista küldetés -, eléneklik a legcsöpögősebbet, a Love Me Tendert, a színpad előtt pár méterrel egy tizenéves leányka elérzékenyedik. Végigdalolják, love, peace, bár az tíz évvel később, mindegy, karácsony van, vagy pünkösd, ez is mindegy, Királyság.
A zsűri elvonul meghozni döntését, kis szünet, tán ekkor volt, hogy visszatért kicsinyt az előzenekar Mistery Gang, "zúztak" még kettőt, róluk azt fontos tudni, hogy a közeljövőben franciaországi turnéra indulnak, és klassz tetkójuk van. Orosz János hirdeti ki a végeredményt. Orosz János az az egyetlen élő magyar zenész, aki kísérte Elvist; a MaNcs kérdésére elmondta, hogy Los Angelesben történt az eset, a Király halála előtt nem sokkal. Sok profi énekes elbújhatna a magyar Elvis-hasonmások mellett, tisztán intonáltak a versenyzők, ami nagy ritkaság a magyar szórakoztatózenei iparban - mondta Orosz. Lipkai Attila nyert, Csákány Csaba második, Engler Attila harmadik, a közönségdíjat pediglen Horváth Krisztián kapta. Az Elvis-világbajnokság egykori győztese, Manfred Kaiser aszondja, I know how you feel, az idősb testvér vállveregetése ez, útban Európába. Ekkor még piros bombert és farmert visel, alle Beste, búcsúzik a versenyzőktől, nem tom, csak én hallucinálom, vagy konkrét rögvalóság, hogy ott éktelenkedik egy nyeles a farosban, mint régi NDK-versenyzők balatoni kiruccanásain, de ez még istenes lett volna. Fenyő Miklós produkciója után viszont Kaiser felveszi az Elvis-világbajnok ancúgját, az osztrák Terminátor úgy néz ki, mint Stix burgenlandi tartományfőnök Báthory Erzsébet jelmezében, bakfis patakvér foly, csorog a genny, az ízléses kis sörpoci berezeg, ahogy táncolnak a fehér lakkcipők, kéthüvelykes aranykereszt ficánkol a moherben. Izzad, mint egy vágóállat az elektromos pisztoly jelenlétében, ő profi, nincs meg neki az amatőr sárm, ő zsozsó és dzsuva; a csávót egyszerűen nem lehet elviselni.
Az Almásy Téri Szabadidőközpont roppant heterogén közönséget produkál ezen a szombat estén. Kacsafrizurás Leningrad Cowboys Go America, korai rockgenerációs szakszervezeti bizalmi házaspár az érettségiző nagylánnyal; rockabilly-fazonok összecsiszolódott kis egysége; két jó csaj, akik pasik helyett a nagymamával jöttek; osztályvezető-helyettesi beosztású (vigyázat, független politológok szerint az ő forradalmuk zajlik most!) középvezetők kisgyermekkel. A teljes társadalmi struktúra és demográfiai összetétel ad reprezentatív mintát, mintha a Szonda-Ipsos terelte volna egybe őket, szolid, jó kedélyű szórakozás extremitások nélkül, van csapolt Dreher és Tuborg is, a sonkás szendvicsen jó nagy sárgája van a keménytojásnak, közepesnek minősíthető a csokis mignon, úgy szocialista majális ez, ahogy ezt a legendás 1966-os MSZMP KB-ülés előtt Kádár János megálmodta. Játszik az Old Boys együttes, Fenyő Miki arcilag legyűrve bár, de jelmezileg olyan vasalt, mintha most ugrott volna ki Szirmai István, a szórakoztatóipar és a tömegkultúra ügyeiért felelős KB- titkár szivarzsebéből. "Táncoljon most minden jampi és jampipi!" Táncol. Nincs agresszió, békebeliség van, belle époque, megállt az idő, a jelenlévők szarnak bele, hogy a kapun kívül uszul a MIÉP.
- vágvölgyi -
