A HAARP: mítosz és valóság

Ezüst eső

Tudomány

A hivatalos magyarázat szerint az ionoszféra kutatását szolgáló antennarendszer, a konspirációs teóriák szerint titkos szuperfegyver, időjárást befolyásoló eszköz, esetleg a tudat manipulálását szolgálja. Az igazság tényleg odaát van?

A HAARP-jelenség régóta borzolja az aggódásra amúgy is hajlamosak idegeit: az eredetileg tudományos kutatóprogramnak indult kezdeményezés köré egész legendakör szövődött. Eszerint a HAARP volna a Tesla-féle állítólagos halálsugárfegyver megvalósulása, egy-egy üzemzavara (vagy szándékos használata - ki tudja?) idézte elő a 2004 végi délkelet-ázsiai vagy a tavalyelőtti, Japán partjai előtt kipattant földrengést és gyilkos szökőárt, a 2005-ös Katrina hurrikánt, a 2008-as szecsuáni rengést, sőt az idei közép-európai rekordcsapadékot és az ezt követő árvízi csúcsokat is. Tesztüzemben már sikerült leállítania az áramszolgáltatást is a Nagy-tavak környékén, a kísérletek során előállított extrém alacsony frekvenciájú elektromágneses sugárzás pedig alkalmas az agyműködés befolyásolására is. Vajon mi lehet ez a szörnyű, nyilvánvalóan az ördögtől való berendezés?

Aranyásó a hegyek között

A HAARP feloldása High Frequency Active Auroral Research Program, azaz Nagyfrekvenciájú Aktív Sarkifény-kutató Program; a betűszó az angol "hárfa" (harp) szót idézi. A programot még a 90-es évek elején kezdeményezte s azóta is közösen finanszírozza az Egyesült Államok légiereje, flottája, az Alaszkai Egyetem, no és a konspirációs teóriák híveinek körében amúgy is jelentős respektust élvező DARPA (Defense Advanced Research Project Agency), az Egyesült Államok védelmi minisztériumának ama intézménye, amely a védelmi célokat szolgáló különleges kutatási projekteket koordinálja. E listát látva még a legnaivabb szemlélő sem hessegetheti el a kételyt: biztos, hogy a HAARP tényleg csak az északi fényt, az aurora borealist tanulmányozza? Persze, hogy nem - de az ionoszférakutatások önmagukban is rejtélyesek, és hatásukat tekintve is szerteágazóak.

A teljeskörűen 2007 óta működő HAARP-kutatóállomás Alaszka délkeleti részén, Gakona település mellett - a légierő birtokán - épült fel. A létesítmény "lelke" 180 darab, egyenként kétméteres dipólantenna - ez egy ionoszférakutató eszköz (IRI), melynek segítségével alkalmanként a felső légkör egy-egy kitüntetett területét gerjesztik. Az ionoszféra az atmoszféra felsőbb traktusában található: 85 kilométer magasságban kezdődik, és 600 kilométer magasságban végződik; magába foglalja a felső légkör más szempontok alapján osztályozott tartományait - így a termoszférát egészében, valamint a mezoszféra felső és az exoszféra alsóbb régióit. Az ionoszféra javarészt a napsugárzás által ionizált, gerjesztett, töltéssel bíró részecskéket tartalmaz - éppen ezért kulcsfontosságú szerepe van a (felső) légköri elektromos jelenségek kialakulásában, a rádióhullámok terjedésében, no és persze ez a Föld mágneses védőburkának Föld-közeli része is. A HAARP éppen ezt a régiót veszi célba 3,6 megawatt teljesítménnyel működő antennáival, melyek 2,8 és 10 megahertz közötti nagyfrekvenciás (a rövidhullámú tartományba eső) rádióhullámokat bocsátanak ki. Az így gerjesztett zónát - és azt, hogy miként áll helyre benne az eredeti állapot - radarokkal, rövidhullámú vevőberendezésekkel és optikai kamerákkal figyelik: a kutatók szerint mindez tökéletesen modellezi, mi történik az ionoszférában a Napból érkező mindenféle (és a HAARP-ból származónál sokszorta erősebb) sugárzás hatására. Különösen az érdekli őket, hogyan befolyásolják az ionoszféra változásai a rádiókommunikációt - hisz ennek már stratégiai jelentősége is van.

Az ionoszférát máshogy aligha lehetne kutatni - a légkör még túl sűrű ahhoz, hogy a kutatóműholdak idáig ereszkedjenek, ám túl ritka ahhoz, hogy a légkörfizikai, meteorológiai célú ballonok elérjék. Pontosan ez adja az ionoszféra különlegességét is: e ritka légkör idáig beereszti a Napból érkező nagy energiájú (az ultraibolya és a röntgenspektrumba tartozó) sugárzást - ugyanakkor akad még elég részecske benne ahhoz, hogy elnyelje a nagy energiájú elektromágneses impulzusokat, és közben gerjesztett állapotba kerüljön. A HAARP kutatói már eddig is sok eredményről számoltak be - például az ionoszférában mozgó elektronáram célzott hevítésével igen kis frekvenciájú (de hatalmas: 10-100 kilométeres hullámhosszú) rádióhullámokat tudtak gerjeszteni - ilyeneket a talaj közelében csak egészen gigantikus antennákkal sikerül előállítani. Ugyancsak elő tudtak idézni az ionoszférában gyenge, a sarki fénynél sokkal haloványabb, de műszerekkel már detektálható ragyogást is; és talán még ennél is fontosabb, hogy elképesztően alacsony, 0,1 hertz frekvenciájú és hatalmas, hárommillió kilométeres hullámhosszú rádiósugárzást generáltak. E felfedezés jelentőségét az adja, hogy nincs az az irgalmatlan fémmonstrum, amivel ilyen szörnyen nagy hullámhosszakat elő lehetne állítani. Az extrém hosszú hullámok behatolnak a vízbe (a VLF spektrumba tartozó rádióhullámokkal tengeralattjárókkal is lehet kommunikálni), és terjednek a talajban is, sőt, némely földrengést pontosan ilyen kis frekvenciás elektromágneses rezgések előznek meg. Ami persze nem jelenti azt, hogy ilyenek is idézik elő őket.

Hárfaszóra ébred

Az aggódóknál - akik álnaivan azt firtatják, hogy vajon hol van itt a légierő, a flotta vagy éppen a DARPA haszna - éppen ezek a látszólag ezoterikus eredmények verték ki a biztosítékot. A HAARP körül jelentős kvázitudományos irodalom és erre alapozó (habár eddig meddő) társadalmi aktivitás bontakozott ki. A téma egyik alapkönyve Nick Begich jr. Angels Don't Play HAARP (kb. az Angyalok nem játszanak hárfán) c. műve, mely szerint a HAARP gigantikus földrengéseket okozhat, továbbá a Föld felső légkörét olyan lencsévé alakítja, mely valósággal - a Terminátor c. műalkotást idézve - felperzseli az eget. Ezek persze nem kívánt mellékhatások, a HAARP-ot ugyanis agykontrollra módot nyújtó hullámok keltésére használnák fel. (Ennek az abszurd feltételezésnek az az alapja, hogy bizonyos jellegzetes agyi elektromos hullámok is a 25 és 1 hertz közötti, alacsony frekvenciájú tartományt fogják át.) A tudományos outsider Begich állításait a 2007 decemberében elhunyt valódi fizikus, Bernard Eastlund übereli: szerinte az egész HAARP az ő (Tesla gondolatait kiteljesítő) szabadalmain alapszik; e berendezések képesek befolyásolni az időjárást, illetve semlegesíteni az (ellenséges) műholdakat. E teóriák neves támogatókkal büszkélkednek, köztük van például az a Jesse Ventura, aki egykor a Ragadozóban Schwarzenegger oldalán küzdött a predátorral, majd később minnesotai kormányzóként sikeres közéleti pályafutást produkált. Ventura, aki maga is kifejezte ama gyanúját, hogy a berendezést az időjárás manipulálására és agykontrollt szolgáló rádióhullámok generálására használják, előbb engedéllyel, majd anélkül meg is megpróbált behatolni a gakonai bázisra, de elzavarták (ami a régi szép kommandós időkben biztos nem fordulhatott volna elő).

Más is birizgál

A HAARP körüli hisztéria némiképp elfedi azt a tényt, hogy korántsem csak az amerikai kormány csiklandozza az ionoszférát. A norvégiai Tromsö mellett működik az EISCAT - ezt az 1 GW teljesítményű ionoszféramelegítő eszközt és a hozzá tartozó jelfogó radarrendszert nyolc ország (köztük négy uniós tagállam) tudományos intézetei és szervezetei tartják fenn - ráadásul a létesítményhez tartozó vevőállomások közül Svédország és Finnország északi felén is találunk egyet-egyet. (A HAARP ügyében még a 90-es évek végén meghallgatást tartott az Európai Parlament is - és akkor aggodalmát fejezte ki a vélelmezhető környezeti kockázatok miatt, ám azóta nagy a csend.) Az oroszok hasonló, Sura névre hallgató apparátusa Nyizsnyij-Novgorod mellett lapul - de hát belőlük úgyis mindent kinéz a kémfilmeken edződött publikum.

A hivatalos tudomány képviselői néha diszkréten megpróbálják elmagyarázni, hogy az időjárás manipulálásának vádja már csak azért is abszurd, mert még a HAARP amúgy igen jelentős sugárzási teljesítménye is eltörpül egyetlen villámé mellett (melyek maguk is az egyik legfontosabb extrém hosszúhullám-források). Márpedig minden másodpercben 50-100 villám hasítja át a Föld légkörét. Alighanem hasonló alapon gyorsan ki lehetne zárni a HAARP-ot a földrengést, cunamit és áramszünetet generáló eszközök köréből - az agykontroll terén pedig akadnak jóval hatásosabb és tradicionálisabb versenytársai is. Azt viszont a kutatók is megjegyzik, hogy a HAARP fenntartói maguk is táplálják a létesítmény körüli titokzatosságot. A jórészt katonai célú létesítmény ritka alkalmaktól eltekintve zárva tartja kapuit a laikus látogatók előtt, működtetői pedig (más tudományos kutatóműhelyekkel ellentétben) csupán csekély erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a nagyközönségnek is elmagyarázzák, mi a sülyt is keresnek azzal a sok-sok tucat antennával ott fenn, az égben.

Neked ajánljuk

Velünk élő féltudás

  • Hernádi Elvira

Jó néhány éve már, hogy a Publius Hungaricus a féltudású magyar elit bűneit ecsetelte. Azóta felnőtt egy új generáció, az ország szellemi és politikai vezetése legalább az európai oktatás tisztes középmezőnyébe tartozó intézményekben kupálódhatott. 

Mielőtt eltűnik végleg

Alighanem két dolog jut eszébe mindenkinek a Roberto Baggio nevet hallva: az 1994-es vb-döntőben kihagyott legendás tizenegyes, illetve az élethosszig (tehát ma is) viselt, nem kevésbé legendás copf. Vagy lokni, varkocs, lófarok, akármi is lett légyen az a maestro tarkóján.

Kisujjgyak

  • - köves -

Ha meg kell csinálni a nagy melót, letudni az utolsó bulit, kirámolni a széfet, ami után nincsen több széf, csak a boldog öregkor Kansasben, Soderbergh a mi emberünk.

„Összeáll egy nagy egésszé”

  • Láng Dávid

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Az együttélés lehetőségei

A hagyományosan kétévente megrendezett Velencei Építészeti Biennálé is megcsúszott a pandémia miatt, de május 22. óta a Giardini della Biennale parkját és az Arsenalét, azaz az egykori velencei hadihajógyár területét ismét építészek, művészek és látogatók lakják be, egészen november 21-ig.

Szervezett szervezetlenség

  • Áfra János

A kis méretű, mégis zavarba ejtően tartalmas, nehezen áttekinthető tárlat egy nemzetközi kiállítássorozat része, amely a Zürichi Egyetemen 2017 és 2020 között megvalósult kelet-európai performance-kutatás eredményeit hivatott bemutatni.

„Nem hezitált”

Szerb Antal éppen 120 éve született, és 80 éve, 1941-ben jelent meg eredetileg háromkötetes munkája, A világirodalom története. A mű friss, minden eddiginél precízebb kiadásának sajtó alá rendezőjével annak népszerűségéről, hányattatott sorsáról, 21. századi aktualitásáról beszélgettünk.

A szamuráj reggelije

  • Pálos György

Fúziós korban élünk, azon sem lepődünk meg, ha egy kisvárosi étterem étlapján kevert fogásokat találunk. Az más kérdés, hogy a leves, amely se nem vietnami, se nem olasz, nem túl finom, mert nincs karaktere.

Merre vannak?  

  • Schein Gábor

Apró ember éles gombszemekkel. A fején zabolázhatatlan göndör haj. Befogad, figyel, kérdez. Hatalmas vágy él benne, hogy a világban rend legyen, de a világban nincsen rend. Hogy érthető legyen és átlátható. De a világ ellenáll a megértési kísérleteknek, kitüremkedik a réseken, széttöri a kereteket. A világ sokszor homályos, sötét, és soha nem átlátható. Hát akkor legyen a vers az! Legalább a vers.