A HAARP-jelenség régóta borzolja az aggódásra amúgy is hajlamosak idegeit: az eredetileg tudományos kutatóprogramnak indult kezdeményezés köré egész legendakör szövődött. Eszerint a HAARP volna a Tesla-féle állítólagos halálsugárfegyver megvalósulása, egy-egy üzemzavara (vagy szándékos használata - ki tudja?) idézte elő a 2004 végi délkelet-ázsiai vagy a tavalyelőtti, Japán partjai előtt kipattant földrengést és gyilkos szökőárt, a 2005-ös Katrina hurrikánt, a 2008-as szecsuáni rengést, sőt az idei közép-európai rekordcsapadékot és az ezt követő árvízi csúcsokat is. Tesztüzemben már sikerült leállítania az áramszolgáltatást is a Nagy-tavak környékén, a kísérletek során előállított extrém alacsony frekvenciájú elektromágneses sugárzás pedig alkalmas az agyműködés befolyásolására is. Vajon mi lehet ez a szörnyű, nyilvánvalóan az ördögtől való berendezés?
Aranyásó a hegyek között
A HAARP feloldása High Frequency Active Auroral Research Program, azaz Nagyfrekvenciájú Aktív Sarkifény-kutató Program; a betűszó az angol "hárfa" (harp) szót idézi. A programot még a 90-es évek elején kezdeményezte s azóta is közösen finanszírozza az Egyesült Államok légiereje, flottája, az Alaszkai Egyetem, no és a konspirációs teóriák híveinek körében amúgy is jelentős respektust élvező DARPA (Defense Advanced Research Project Agency), az Egyesült Államok védelmi minisztériumának ama intézménye, amely a védelmi célokat szolgáló különleges kutatási projekteket koordinálja. E listát látva még a legnaivabb szemlélő sem hessegetheti el a kételyt: biztos, hogy a HAARP tényleg csak az északi fényt, az aurora borealist tanulmányozza? Persze, hogy nem - de az ionoszférakutatások önmagukban is rejtélyesek, és hatásukat tekintve is szerteágazóak.
A teljeskörűen 2007 óta működő HAARP-kutatóállomás Alaszka délkeleti részén, Gakona település mellett - a légierő birtokán - épült fel. A létesítmény "lelke" 180 darab, egyenként kétméteres dipólantenna - ez egy ionoszférakutató eszköz (IRI), melynek segítségével alkalmanként a felső légkör egy-egy kitüntetett területét gerjesztik. Az ionoszféra az atmoszféra felsőbb traktusában található: 85 kilométer magasságban kezdődik, és 600 kilométer magasságban végződik; magába foglalja a felső légkör más szempontok alapján osztályozott tartományait - így a termoszférát egészében, valamint a mezoszféra felső és az exoszféra alsóbb régióit. Az ionoszféra javarészt a napsugárzás által ionizált, gerjesztett, töltéssel bíró részecskéket tartalmaz - éppen ezért kulcsfontosságú szerepe van a (felső) légköri elektromos jelenségek kialakulásában, a rádióhullámok terjedésében, no és persze ez a Föld mágneses védőburkának Föld-közeli része is. A HAARP éppen ezt a régiót veszi célba 3,6 megawatt teljesítménnyel működő antennáival, melyek 2,8 és 10 megahertz közötti nagyfrekvenciás (a rövidhullámú tartományba eső) rádióhullámokat bocsátanak ki. Az így gerjesztett zónát - és azt, hogy miként áll helyre benne az eredeti állapot - radarokkal, rövidhullámú vevőberendezésekkel és optikai kamerákkal figyelik: a kutatók szerint mindez tökéletesen modellezi, mi történik az ionoszférában a Napból érkező mindenféle (és a HAARP-ból származónál sokszorta erősebb) sugárzás hatására. Különösen az érdekli őket, hogyan befolyásolják az ionoszféra változásai a rádiókommunikációt - hisz ennek már stratégiai jelentősége is van.
Az ionoszférát máshogy aligha lehetne kutatni - a légkör még túl sűrű ahhoz, hogy a kutatóműholdak idáig ereszkedjenek, ám túl ritka ahhoz, hogy a légkörfizikai, meteorológiai célú ballonok elérjék. Pontosan ez adja az ionoszféra különlegességét is: e ritka légkör idáig beereszti a Napból érkező nagy energiájú (az ultraibolya és a röntgenspektrumba tartozó) sugárzást - ugyanakkor akad még elég részecske benne ahhoz, hogy elnyelje a nagy energiájú elektromágneses impulzusokat, és közben gerjesztett állapotba kerüljön. A HAARP kutatói már eddig is sok eredményről számoltak be - például az ionoszférában mozgó elektronáram célzott hevítésével igen kis frekvenciájú (de hatalmas: 10-100 kilométeres hullámhosszú) rádióhullámokat tudtak gerjeszteni - ilyeneket a talaj közelében csak egészen gigantikus antennákkal sikerül előállítani. Ugyancsak elő tudtak idézni az ionoszférában gyenge, a sarki fénynél sokkal haloványabb, de műszerekkel már detektálható ragyogást is; és talán még ennél is fontosabb, hogy elképesztően alacsony, 0,1 hertz frekvenciájú és hatalmas, hárommillió kilométeres hullámhosszú rádiósugárzást generáltak. E felfedezés jelentőségét az adja, hogy nincs az az irgalmatlan fémmonstrum, amivel ilyen szörnyen nagy hullámhosszakat elő lehetne állítani. Az extrém hosszú hullámok behatolnak a vízbe (a VLF spektrumba tartozó rádióhullámokkal tengeralattjárókkal is lehet kommunikálni), és terjednek a talajban is, sőt, némely földrengést pontosan ilyen kis frekvenciás elektromágneses rezgések előznek meg. Ami persze nem jelenti azt, hogy ilyenek is idézik elő őket.
Hárfaszóra ébred
Az aggódóknál - akik álnaivan azt firtatják, hogy vajon hol van itt a légierő, a flotta vagy éppen a DARPA haszna - éppen ezek a látszólag ezoterikus eredmények verték ki a biztosítékot. A HAARP körül jelentős kvázitudományos irodalom és erre alapozó (habár eddig meddő) társadalmi aktivitás bontakozott ki. A téma egyik alapkönyve Nick Begich jr. Angels Don't Play HAARP (kb. az Angyalok nem játszanak hárfán) c. műve, mely szerint a HAARP gigantikus földrengéseket okozhat, továbbá a Föld felső légkörét olyan lencsévé alakítja, mely valósággal - a Terminátor c. műalkotást idézve - felperzseli az eget. Ezek persze nem kívánt mellékhatások, a HAARP-ot ugyanis agykontrollra módot nyújtó hullámok keltésére használnák fel. (Ennek az abszurd feltételezésnek az az alapja, hogy bizonyos jellegzetes agyi elektromos hullámok is a 25 és 1 hertz közötti, alacsony frekvenciájú tartományt fogják át.) A tudományos outsider Begich állításait a 2007 decemberében elhunyt valódi fizikus, Bernard Eastlund übereli: szerinte az egész HAARP az ő (Tesla gondolatait kiteljesítő) szabadalmain alapszik; e berendezések képesek befolyásolni az időjárást, illetve semlegesíteni az (ellenséges) műholdakat. E teóriák neves támogatókkal büszkélkednek, köztük van például az a Jesse Ventura, aki egykor a Ragadozóban Schwarzenegger oldalán küzdött a predátorral, majd később minnesotai kormányzóként sikeres közéleti pályafutást produkált. Ventura, aki maga is kifejezte ama gyanúját, hogy a berendezést az időjárás manipulálására és agykontrollt szolgáló rádióhullámok generálására használják, előbb engedéllyel, majd anélkül meg is megpróbált behatolni a gakonai bázisra, de elzavarták (ami a régi szép kommandós időkben biztos nem fordulhatott volna elő).
Más is birizgál
A HAARP körüli hisztéria némiképp elfedi azt a tényt, hogy korántsem csak az amerikai kormány csiklandozza az ionoszférát. A norvégiai Tromsö mellett működik az EISCAT - ezt az 1 GW teljesítményű ionoszféramelegítő eszközt és a hozzá tartozó jelfogó radarrendszert nyolc ország (köztük négy uniós tagállam) tudományos intézetei és szervezetei tartják fenn - ráadásul a létesítményhez tartozó vevőállomások közül Svédország és Finnország északi felén is találunk egyet-egyet. (A HAARP ügyében még a 90-es évek végén meghallgatást tartott az Európai Parlament is - és akkor aggodalmát fejezte ki a vélelmezhető környezeti kockázatok miatt, ám azóta nagy a csend.) Az oroszok hasonló, Sura névre hallgató apparátusa Nyizsnyij-Novgorod mellett lapul - de hát belőlük úgyis mindent kinéz a kémfilmeken edződött publikum.
A hivatalos tudomány képviselői néha diszkréten megpróbálják elmagyarázni, hogy az időjárás manipulálásának vádja már csak azért is abszurd, mert még a HAARP amúgy igen jelentős sugárzási teljesítménye is eltörpül egyetlen villámé mellett (melyek maguk is az egyik legfontosabb extrém hosszúhullám-források). Márpedig minden másodpercben 50-100 villám hasítja át a Föld légkörét. Alighanem hasonló alapon gyorsan ki lehetne zárni a HAARP-ot a földrengést, cunamit és áramszünetet generáló eszközök köréből - az agykontroll terén pedig akadnak jóval hatásosabb és tradicionálisabb versenytársai is. Azt viszont a kutatók is megjegyzik, hogy a HAARP fenntartói maguk is táplálják a létesítmény körüli titokzatosságot. A jórészt katonai célú létesítmény ritka alkalmaktól eltekintve zárva tartja kapuit a laikus látogatók előtt, működtetői pedig (más tudományos kutatóműhelyekkel ellentétben) csupán csekély erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a nagyközönségnek is elmagyarázzák, mi a sülyt is keresnek azzal a sok-sok tucat antennával ott fenn, az égben.
