Fegyverlista az interneten: Gép + fegyver

Egy olyan országban, ahol mindennapos a fegyveres támadás, rakétavetővel lövik a speeddiszkókat, és a pokolgépes merénylet az érdekérvényesítés egyik leghatékonyabb módszere, nem túl népszerű dolog a szabad, legalábbis szabadabb fegyvertartás mellett kampányolni. Pláne ha ezt az interneten teszik egy zártkörű fegyverklub tagjai: a ketchupos bomba, a viaduktról ugráló szerepjátékosok és a rendre visszatérő drog- és gyerekpornóügyek óta a média kedvenc témája "a világháló sötét oldala". A fegyverlistások szerint viszont nem ők, hanem a magyar fegyvertörvény veszélyes a társadalomra.

Magyarországon 1956 után még a légpuskát is betiltották. A lő- fegyverek és az azokkal kapcsolatos információk az alvilág és a tőlük nem mindig megkülönböztethető kiváltságos belügyi klánok privilégiumává váltak. Ezzel szemben a fegyverlista tipikusan civil szervező- désnek tűnik: eredetileg néhány budapesti sportlövész hozta létre, akikhez hamarosan bedrótozott rendőrök, vadászok, fegyverbolt-tulajdonosok és fejlettebb fegyverkultúrával rendelkező országokban élő magyarok csatlakoztak. A lista résztvevői az elektronikus eszmecsere mellett fegyvercentrikus weboldalakat hoznak létre, és közös edzéseket, versenyeket szerveznek. Karl Gustav Pyro, Michael Kalasnyikov, Leto Tokarev, Tom Slayer és a többi idióta álnév mögött rejtőző fegyverbarát azért hívta meg a MaNcs tudósítóját ebbe a jól fejlett állampolgári öntudattal rendelkező csapatba, mert azt remélték, hogy a Hunter S. Thompson munkásságán szocializálódott lap firkásza majd jól elkerüli a közvéleménybe sulykolt előítéletek ismételgetésének csapdáját és "az újságírókra" amúgy jellemző szenzációhajhász általánosítást.

A listán zajló eszmecsere

részben a különféle lőfegyverek és lőszerek előnyeiről és hátrányairól szól praktikus szempontok alapján: "A .44 Magnum a legkevésbé sem alkalmas önvédelemre, dögnehéz, hordhatatlan, egy lövéstől zárt térben kisebb halláskárosodás ér, percekig nem látsz sötétben a villanásától, továbbá a megállítóereje nem sokkal jobb ember ellen, mint egy .45 ACP, mert egyszerűen csak átszalad a testen a nagy sebességű lövedék, de az energiáját (2-3 kJ) nem tudja leadni" - provokálja az egyik résztvevő a legendás mordály tulajdonosát. Mások kisebb-nagyobb technikai problémák megoldását várják a többiektől: "Megörököltem a CA-tól (szovecckaja armija) egy passzív harckocsizó infraérzékelő éjjellátó készüléket. Valahogy aktívvá kellene varázsolni. Arra gondoltam, hogy kellene hozzá szerezni vagy készíteni egy kb. rúdlámpa méretű infrafényszórót. Ehhez várnék ötleteket." Vannak olyanok is, akik a különleges fegyverekkel kapcsolatban helyezik képbe a tagságot, rávilágítva például az elektromágneses sínfegyver mibenlétére: "Railgun, coilgun, mass-driver, ahogy tetszik. A második világháború óta kísérleteznek velük. Fémlövedékeket vagy fémbevonatú lexánprojektileket lő ki iszonyú tűzgyorsasággal, és asszem, 20-60km/sec torkolati sebességgel. A lövedéket szupravezető szirszarokkal, elektromágneses indukcióval gyorsítják fel. A jenki SDI (Space Defence Initiative, >>csillagháborús program) idején nyomattak bele a fejlesztésébe iszonyú pénzeket - elsősorban orbitális pályáról ICBM-ek (interkontinentális ballisztikus rakéták) kilövésére szánták, kurva messziről."

A fegyverlistások

rendszeresen fikázzák a sajtóban, tévéműsorokban fegyveres témában megnyilvánulókat, hetekig-hónapokig elemezgetik a híresebb eseteket, például a pénzszállító autók kirablását - a benzinkútnál támadó rabló a biztonsági őr töltött pisztolyát bent hagyta a shopban, és ők tudtak volna mit kezdeni vele. A lellei lövöldözés esetében óriási felháborodást keltett a fegyverrel védekező vállalkozót leterítő rendőr felmentése, ugyanakkor a többség igazat adott a támadólag fellépő autótolvajra tüzet nyitó járőrnek. A listához kapcsolódó weboldalakon hatalmas mennyiségű információt halmoztak fel a különféle lőfegyverekről, egy-két fazon úgy gyártja a fegyverteszteket, mint a kultúrrovat a mozikritikát: "Az első impressziók a pisztoly kézbevételekor pozitívak - kompakt, kellemes fogású, könnyű, rejtve hordásra, önvédelemre látszólag tökéletesen alkalmas szerszámmal van dolgunk. A hideg zuhany az alaposabb szemrevételezés és néhány próbalövés után következik, amiből aztán elég nehezen tér magához a CZ-75 minőségéhez szokott vevő" - referál Tom Slayer a brnói Ceska Zbrojovka (CZ) fegyvergyár legújabb modelljéről. Elérhető továbbá mindenféle kapcsolódó információ, mint például a lőtt sérülések jellegzetességei ("Rászorított csőtorkolat vagy legfeljebb 1-2 mm-es távolság mellett a lövedék a bőrön áthatolva létrehozza az anyaghiányt..."), a brit SO-19 rendőrségi taktikai alakulat felszerelése ("Fémrúd lánccal, járműhöz erősítve ajtók kitépésére használják..."), kísérleti fegyverrendszerek leírásai ("A duplex lőszer magja két darabból állt, egy 2,2 grammos és egy 2,1 grammos lövedékből, az első lőszermag a célzott pontba csapódott, a második valahol véletlenszerűen mellette...") és a támadó gépjárművek betiltását követelő pamflet ("Tudta ön, hogy az államokban az FBI felmérései szerint gépjárműveket használtak az autós lövöldözések 100 százalékánál?") és így tovább.

A fegyveresekkel

kapcsolatos előítéleteket a listán döntő részben a médiának tulajdonítják: mivel az öldöklős hírek szinte etetik magukat, a televízióból és a bulvárlapokból tájékozódó közönség fejében élő sztereotip fegyveres már a suliban lemészárolja a tanító nénit, később bankot rabol, vagy gengháborúkba keveredik, valószínűleg kábítószerezik, és terrorizálja családját, szomszédait. Mindez statisztikailag teljesen alaptalannak tűnik: az Egyesült Államokban, ahol az alkotmány szavatolja a fegyvertartáshoz való jogot, de államonként eltérő szabályzás érvényesül, érdekes eredményt produkált a fegyverpárti lobbycsoportok és a fegyvereket elutasító társadalmi szervezetek által egyaránt elismert felmérés, amelyet elsőként Váncsa István tárt a magyar közvélemény elé az ÉS 1997. október 17-i számában:

"A Georgia állambeli Kennesaw város elöljárósága 1982-ben arra kötelezte a háztulajdonosokat, hogy tartsanak lőfegyvert otthon; ezt követően a lakásbetörések száma az ezerlakosonkénti tizenegyről háromra csökkent, noha a lakosság száma megduplázódott. Közben mindössze egy gyilkosság történt Kennesaw-ban, azt se lőfegyverrel követték el. New Jersey 1966-ban fölöttébb keményen megregulázta a fegyvertartást - a törvény büszke kibocsátói szerint egész Amerikában az ő művük a legszigorúbb -, a következő öt évben a gyilkosságok száma hatvanhat százalékkal, a nemi erőszakoké ötvenhat százalékkal, a rablásoké kettőszáznegyvenöt (!) százalékkal emelkedett. Florida 1987-ben gyakorlatilag valamennyi fizikailag-lelkileg egészséges és törvénytisztelő állampolgár számára lehetővé tette az önvédelmi fegyverek viselését, példáját hamarosan követte Idaho, Mississippi, Montana és Oregon. A bűnözés, ha nem is túl látványosan, de mind az öt államban csökkent. Vermontban viszont egyáltalán nem kell fegyvertartási engedély, ám a közbiztonság az egész Egyesült Államokon belül itt a legjobb."

Az európai országok

közül Svájcban a legszabadabb a fegyvertartás - bizonyos kantonokban már az általános iskolás hadioktatás alatt is a 14 éves gyerekek gondjaira bíznak néhány hétre komoly hadifegyvereket, és azokat a képzés ideje alatt otthon is tarthatják -, a kelet-európai térségben pedig Szlovákiában. Ám a fegyvereket ellenző csoportok egyik országban sem tudták bizonyítani a liberális szabályozás káros társadalmi hatásait. A lőfegyver kriminalizálása tehát - csakúgy, mint például a drogoké - a kívánatossal ellentétes hatást eredményez. Nincs ez másképpen nálunk sem: az ORFK adatai szerint Magyarországon körülbelül 180 000 lőfegyver (maroklőfegyverek, vadászpuskák, gázpisztolyok - ebből mindössze 7000 sportlövészeknél) van 80 000 engedéllyel rendelkező kezében, legálisan birtokolnak továbbá 100 000 darab engedély nélkül tartható önvédelmi és sporteszközt (flóbertpisztolyok, légfegyverek). Az ellenőrizhető lőfegyverekkel nagyjából kétévente követnek el egy gyilkosságot, míg a félmillióra (!) becsült számú illegálisan tartott lőfegyverrel évente hatvanszor ölnek.

Nem meglepő tehát,

hogy a fegyverlista központi témája a fegyvertörvény, illetve fogyatékosságai. A lövészek szerint olyan gumi jogszabályról van szó, amely feudális viszonyokat teremt a fegyvertartási engedélyek terén, és az illegalitás felé szorítja a fegyverbarátokat és a fegyveres önvédelem híveit. A jelenlegi magyar szabályozás szerint a lövészklubokban fegyvervizsga, betöltött 17. életév és sportorvosi igazolás szükséges a tagsági megszerzéséhez - ez azonban csak a lőtéren, a klub fegyvereivel űzött sportolásra jogosít. A lövészetben igen nagy jelentőségű a fegyver minősége, ezért bizonyos szint után minden sportlövésznek saját fegyverre volna szüksége, és itt kezdődnek a bajok. Az illetékes hatóság ugyanis akkor is megtagadhatja az engedélyt, ha az illető minden jogszabályban előírt feltételnek megfelel. Ugyanez vonatkozik az önvédelmi fegyverekre is, a hatóságnak mérlegelési jogköre van, gyakorlatilag "pofára" születik a döntés, amely gyakran elutasító, a jogelv ugyanis az, hogy minél kevesebb fegyver kerüljön a lakosság kezébe. A törvény kritikusai szerint "nem tekintik felnőttnek az állampolgárt", arról nem is beszélve, hogy ez a rendszer a korrupció melegágya: érdekes módon az "olajszőkítő, merdzsós csávóknak, mint például az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás", mindig van fegyvertartási engedélyük, még akkor is, mikor büntetőeljárás folyik ellenük, a néhai Fenyő János állításuk szerint két pisztolyt is elhagyott, mégsem vonták be az engedélyét, ráadásul a politikusoknak és az államigazgatásban dolgozóknak alanyi jogon jár az önvédelmi fegyver, a választások után például újdonsült kisgazdakáderek kilóra rendelték a vasat.

A lista tagsága a visszásságok ellenére jogkövető magatartást javasol: "Célunk a fegyvertörvény megváltoztatása, de akkor is betartjuk, ha nem tetszik nekünk."

Bodoky Tamás