A cukorbaj, hivatalos nevén diabétesz (teljesen tudományosan: diabetes mellitus - kb. édes eresztés) alighanem az egyik legrégebbi emberi nyavalya, habár eredetével kapcsolatban rendre felbukkannak regényes hipotézisek, melyek genezisét a neolit agrárforradalommal, az utóbbi pár ezer évben történt táplálkozási fordulattal hozzák összefüggésbe. Az ellene folytatott, a közelmúltig teljesen hasztalan küzdelem fontos szál az orvostudomány történetében: sokan hajlamosak afféle civilizációs betegségként kezelni - amiből annyi igaz, hogy a korábban milliókat lekaszáló járványos betegségek visszaszorulása nyomán jobban érzékelhető a jelenléte. Ne felejtsük: a pusztító világjárványok, epidémiák korában sokan már nem is érték meg, hogy kifejlődhessen bennük. Sokáig a cukorbaj diagnosztizálása is gondot okozott - néhol (például Indiában) hangyákkal tesztelték a beteg cukorban gazdag vizeletét, míg az európai kultúrkörben az orvos maga végezte a kóstolást. Az orvostudomány fejlődésével mind közelebb jutottunk a megoldáshoz - habár megjegyeznénk, hogy két legendás indiai orvos, Sushruta és Charaka már i. sz. 400-500 körül különbséget tudott tenni a cukorbaj 1. és 2. típusa között. Paul Langerhans 1869-ben felfedezte a hasnyálmirigy róla elnevezett szigeteit, két másik német orvos (Joseph von Mering és Oskar Minkowski) 1889-ben kutyákon folytatott, mai szemmel kegyetlennek tűnő kísérletei nyomán már tudjuk, hogy pontosan eme szerv diszfunkciója okozza a cukorbajt.
Az eperfa lombja
Amikor Frederick Banting és Charles Herbert Best 1921-ben először izolálta az inzulint, kezünkbe került a csodaszer, amellyel kezelhetjük a bajt, s szinten tarthatjuk a betegek életminőségét. Gyógyítani azonban még ma sem tudjuk, így meg kell tanulni együtt élni vele: a cukorbeteg célja sem lehet más, mint az, hogy állapota minél kevésbé korlátozza a napi normális életvezetésben. E cél érdekében lehetőség szerint fel kell használni mindazt, amit a gyógyszervegyészet és annak nagy példaképe, az anyatermészet nyújt nekünk.
| ||
Az inzulin a legfontosabb, de nem az egyetlen medicina a diabétesz kezelésében (a cukorbetegség természetéről lásd keretes írásunkat) - ráadásul a beteg szervezetének nem csupán inzulinra van szüksége. Fontos lehet számos, alkalmanként növényi eredetű kiegészítő ahhoz, hogy a beteg optimalizálja fontosabb élettani mutatóit - továbbá minél kevesebb hiányérzet maradjon benne, s lehetőség szerint egyetlen ízélményről se kelljen lemondania. Igaz, e szerek klinikai haszna, hatása kapcsán még nem tisztázott minden részlet: némelyikük hatásmechanizmusának teljes körű feltárása, illetve hatásuk kontrollált kísérletekkel való igazolása is hibádzik, de akadnak biztató eredmények is!
Érdemes e szempontból megnézni a cukorbetegeknek készülő teakeverékeket: rendre megtalálható bennük a fehér babhéj, a fehér fagyöngy, a kecskeruta, a kukoricahaj, az áfonyalevél, a szederlevél, a szamócalevél, a copalchikéreg (egy dél-amerikai növény) kivonata és a tárnics. Ezek papíron mindannyian serkentik az inzulintermelést, fogyasztásuk csökkentheti a vércukorszintet. Hasonló jótékony hatást tulajdonítanak az angelika-, a gyömbér- és a kálmosgyökérnek, a zsályának, valamint a csalánlevélnek is. Ám az efféle táplálékkiegészítők közös jellemzője, hogy egyelőre és hivatalosan nem számítanak gyógyhatású készítménynek - ehhez ugyanis még számos, sejthetően igen költséges klinikai vizsgálatra, gyógyszertesztre, sőt ezt megelőző kutatómunkára és laboratóriumi vizsgálatokra van szükség.
Persze akadnak olyan növényi hatóanyagok - például a fahéj -, melyek esetében már több egymástól független, ellenőrzött vizsgálat is alátámasztja a gyógyhatást, még ha ennek pontos mechanizmusát nem is ismerjük.
A fenti listában találjuk a fehér eperfa (Morus alba) levelét és levélkivonatát, amit tea formájában régóta használnak a kelet-ázsiai, kínai, illetve japán gyógyászatban. Az eperlevélben (néha szederlevélnek is nevezik) végzett vizsgálatok szerint számos olyan természetes, biológiai úton termelődő vegyület található, melyek hatékonyan csökkenthetik a vércukor szintjét - így segíthetnek a 2. típusú diabétesz tüneteinek enyhítésében. Például iminocukorfélék (közéjük tartozik a mesterségesen előállított miglitol és az akarbóz is, s ezeket elismert gyógyszerekként alkalmazzák), amelyek sikeresen gátolják meg, hogy a szervezet az összetett cukrokat egyszerűbbekké bontsa, így nem ugorhat meg a vér szőlőcukorszintje. A fehéreper-levélben található, diabéteszesek számára csodaszerű vegyületek között említhetjük még a japán tudósok által izolált 1-deoxinojirimicint, amely gátolja az összetett cukrok, mindenekelőtt a diszacharidok (az általunk oly kedvelt nád- és répacukor) egyszerűbbé bontásáért felelős enzimek működését. De a japánok végül arra jutottak, hogy e mérhetetlenül hasznos vegyületet sokkal hatékonyabb bizonyos bacilustörzsekkel legyártatni.
Egyetlen levélke élettanilag fontosnak tűnő vegyületek tucatjait rejti: akadnak itt polifenolok, szteroidok, triterpének, vitaminok, ásványi anyagok, antioxidatív hatású flavonoidok - s akkor még nem beszéltünk olyan fontos vegyületekről, mint az astragalin vagy az izokvercitrin. Utóbbiak élettanilag fontos glikozidok, s csökkenthetik a cukorbetegeket is fenyegető szívbetegségek kialakulásának esélyét.
Csicsóka, kurkuma, kékalga
Mivel nem csupán a magas, de az alacsony vércukorszint is veszélyes, szükségeltetnek olyan szénhidrátalapú energiaforrások, amelyek nem emelik meg drámaian a vércukor szintjét.
Ezek olyan vegyületeket (például glikozidokat) rejtenek magukban, melyek tartalmaznak ugyan kötött formában cukrot (például glükózt), ám ezt a lebontás során nem a szervezetünk, hanem a vastagbél baktériumflórája hasznosítja - sajnos többnyire gázképződés kíséretében, ami, ugye, puffadást okozhat. Ilyen például a rendkívül népszerű sztívia, mely a jázminpakóca nevű növény édes szteviol-glikozidban gazdag kivonata. Más típusú matéria a nálunk nyírfacukorként ismert xilitol, amely sajátos cukoralkohol: kalóriatartalma harmadával kisebb a háztartási cukorénál, ráadásul kínos lassúsággal, tökéletlenül szívódik fel, így a szervezetbe kerülve nemhogy nem növeli a vér glükózszintjét, de túlzott fogyasztása egyenesen hypoglykaemiához vezethet. (Viszont a fogaknak garantáltan jót tesz.)
Az egyik legfontosabb vércukorpuffer (amely még az inzulin részleges kiváltását is elvégzi) az amúgy is általános csodaszerként hirdetett, s valóban széles körű, zömmel igen pozitív élettani hatásokkal bíró inulin - többek között a vese és az immunrendszer működését javítja, és karbantartja a bélrendszer hasznos baktériumflóráját. Főként a csicsókát emlegetik mint a legfontosabb természetes inulinforrást, de emellett az örménygyökér, a gyermekláncfű, továbbá a hagyma és a fokhagyma is nagy mennyiségben tartalmazza ezt az organikus, összetett cukrot. Az inulinfélék egyetlen hátulütője, hogy az alapvető cukorbontó enzimek nem tudnak mit kezdeni velük: gyakorlatilag változatlanul haladnak végig az emésztőrendszeren, s csupán a vastagbél baktériumflórája bontja szét őket - nem kis bélgázképződés kíséretében.
A hasnyálmirigy működésének serkentésére, javítására is számos növényi adalékot javallanak - természetesen mindig az inzulinterápia kiegészítéseként. A népszerű fűszerek közül a már említett fahéj hatása a legkedvezőbb. A kutatások szerint nem csupán a vércukorszint szabályozásában segíthet, de a koleszterinszintet is csökkenti, ezáltal mérsékli a cukorbetegeket fenyegető járulékos (szív- és keringési) betegségek kockázatát. Kisebb mértékben hasonló hatással bír a kurkuma, a szegfűszeg és a babérlevél. A fotoszintetizáló cianobaktériumokból (régebbi meghatározás szerint kékalgák) készült spirulinatabletták valóságos szupersztárnak számítanak az élelmiszer-adalékok között: számtalan kedvező (habár klinikailag kevéssé alátámasztott) élettani hatásuk mellett a két étkezés közötti egyensúlyi cukorszint beállításában is segíthetnek.
Végül említenünk kell, hogy a hiedelmekkel szemben az alkoholbevitel korántsem segíti a cukorbajjal való megbirkózást, bár érdekes módon a kezeletlen 2. típusú cukorbajt még palástolja is a szesz, hiszen gátolja a májban zajló cukorgyártást (a glikogenezist), ami viszont kritikus szintű hypoglykaemiát okozhat. Éppen ezért egy inzulin- és más gyógyszerkezelésben is részesülő cukorbetegnek nemcsak az alapból magas szénhidráttartalmú italokat (édesített szeszek, sörök), kell kerülnie, de - kis mennyiségű, alkalmilag fogyasztott bort leszámítva - óvatosan kell kezelnie mindenféle alkohol szervezetbe döntését is, és éhgyomorra soha ne igyon!
Mikor az édes is keserűAhhoz, hogy megértsük, mit kell gyógyszerekkel, esetleg gyógynövényekkel karban tartanunk, érdemes vázolni, hogyan működik a cukorbeteg szervezete. A szervezetben felhasznált glükóz (szőlőcukor) anyagcseréjének zökkenőmentes lebonyolítására egészen rafinált szervek és mechanizmusok alakultak ki az evolúció során. A hasnyálmirigy Langerhans-szigetei termelik azt a belső elválasztású hormont, az inzulint, amely szabályozza az energiaforrásként, s részben raktározási célra használt glükóz bejutását a sejtekbe, s egyben szinten tartja a vér cukortartalmát is. Egy másik mechanizmus cukorbevitel híján is fenntartja a vér stabil cukorszintjét: májunk ugyanis folyamatosan termeli a szőlőcukrot. Ha az inzulintermelés elakad, vagy nem hat a hormon, vészesen megemelkedik a vér cukorszintje - még akkor is, ha nem veszünk magunkhoz édességet -, miközben a sejtek nem tudják felvenni és felhasználni a glükózt, és "mellesleg" még a zsírháztartás is felborul. A hyperglykaemiás beteg folyamatosan nagy mennyiségű, magas cukortartalmú vizeletet ürít és ennek pótlására rengeteg folyadékot vesz magához. A további kórtörténet és a kezelési mód is változik attól függően, hogy a diabetes mellitus 1. vagy 2. típusával van-e dolgunk: az előbbi tipikus autoimmun betegség, amikor a szervezet elpusztítja saját inzulintermelő sejtjeit, így abszolút hormonhiány áll be, a második esetben a sejtek válnak érzéketlenné az inzulinra, amire a hasnyálmirigy inzulin-túltermeléssel reagál (persze hasztalan), ennek pedig gyors kimerülés lesz a vége. Az előbbi típus azonnali inzulinterápiát igényel, de idővel a 2. típusú betegeknek is szükségük lesz mesterséges hormonpótlásra. |
