Foggal és karommal - Macskabajok

Hiába tartjuk lakásban a macskát, a betegségektől nem tudjuk megóvni.

Habár az őket sújtó betegségek egy része fajtaspecifikus, így nem válogat lakóhely szerint, az otthoni macskatartás terjedésével számos olyan betegség kerül elő a házikedvenceknél, melyeket a szőrén tartott falusi fajtársaik aligha ismernek. Pláne, mert többnyire meg sem élik ezek kifejlődését. Alább néhány olyan betegségcsoportot gyűjtöttünk össze, melyek kifejezetten az otthoni, városi macskatartás körülményei között élő kisállatokat sújtják. Ebből a szempontból egy pillanatra eltekintünk attól, hogy az urbánus macskák néha kijárhatnak-e a szabadba (erkélyre, gangra, párkányra, netán a kertbe, udvarra), ahol fajtársaikkal és azt állatvilág más, ízletes egyedeivel is találkozhatnak, vagy teljes mértékben szobafogságra ítélte őket gazdáik aggodalma.

Fertőző nyavalyák, védőoltások

Nyakunkon  a november, december, a felső légúti nyavalyák tombolásának ideje, ami azért érdekes, mert a macskabetegségek egyik jól beazonosítható csoportját is hasonló patogének okozzák, mint az emberi náthát, torokfájást, hurutos köhögést, és a ci­cák­nál is gyakorta okoznak szövődményeket. Ismeretes a calicivírus okozta macskanátha, amellyel hozzánk hasonlóan nehezen birkóznak meg az állatok, ráadásul nekik még a mi tünetcsökkentő repertoárunk sem áll rendelkezésükre. Felső légúti megbetegedést válthatnak ki a macskaherpeszvírusok is – e fertőzés ráadásul gyakorta vezet kötőhártya-gyulladáshoz.

De elkaphatják a Chlamydia psyttaci nevű baktérium okozta, emberre is veszélyes papagájkórt is, ami szintén kötőhártya-gyulladás és náthaszerű, köhögéses tünetekben jelentkezhet. E betegségekre létezik védőoltás. De nem minden patogén támad a felső légúti traktusra vagy a szem környékére. A Parvo vírus többnyire enyhébb lefolyású bélgyulladást okoz, a Corona pedig fertőző hashártyagyulladáshoz vezet. Sajnos ez a fertőző betegség gyógyíthatatlan, de megelőző vakcinacseppekkel lehet védekezni ellene.

Az egyik legkegyetlenebb macskabetegség a leukózis. Egy onkogén retrovírus okozza, ami a fehérvérsejtek rákos elfajulásához vezet. Bármilyen testváladékkal – leginkább vérrel – átjuthat egyik macskából a másikba, így az utcai marakodás az egyik forrása (az elzárás ez esetben mégis megoldás), de párosodás során is terjedhet, és ilyenkor a kiscicák már fertőzötten jöhetnek a világra. Hosszú lappangási ideje van, sokszor más fertőzés miatt fejlődik ki, és a tünetek látszólag egymással össze nem függő csoportját váltja ki. Gyógyítani nem lehet, de ennek is van védőoltása. A macskáknak megvan a maguk immunhiányos szindrómája is: a FIV-nek (néha macska AIDS-nek) nevezett vírus által okozott tünetcsoport szerencsére ritka, de nem gyógyítható, és védőoltás sincs ellene. Ma már a veszettség is ritka, de a szabadban kószáló, esetleg a lakásba tévedő állatokat (például denevéreket) szétmarcangoló példányokat érdemes ez ellen is beoltatni.

Emésztési problémák

A macskánál is a fogazattal kezdődnek a gondok, mely hajlamos a kövesedésre, mint minden olyan húsevőé, aminek kissé lúgos a nyála (e tekintetben sem különbözik tőlünk). Ebből akkor származik baj, ha a fogkövesedés ínygyulladáshoz vezet, mert azt külön is kell kezelni, mivel a fogakon és környékén kialakult gyulladások révén a baktériumok eljuthatnak az állatok szervezetének más, érzékeny részeire, s például a szívben, májban, vesében okoznak további gyulladásokat. Ilyenkor a gyógyszeres kezelés mellett nem árt leszedetni a fogkövet, még ha ezt a macskák az embernél is jobban utálják. Nem ritka náluk a hányásos, hasmenéses tünetrendszer sem, amit szinte minden kiválthat: vírus, gomba, baktérium, egyéb parazita, esetleg romlott étel, méreganyag, de valamiféle táplálékintolerancia is. Ilyenkor türelmesen ki kell várni, amíg szigorú diéta mellett meggyógyulnak, esetleg az állatorvos adhat nekik infúziót is. Külön csoportot alkotnak azok a cicák, amelyek notóriusan fogyasztják a háztartásban található mérgező növény levelét, amit azután rendre kihánynak. Sajnos e makacs önsorsrontással nehezen lehet mit kezdeni. Gyakorta vezet a mohóság bélelzáródáshoz is, ilyenkor egy lenyelt tárgy zárja el a bélüreget. Nincs mese, ilyenkor csak a műtét segíthet.

Jó kezekben

 

Macskaalom mellé

Bennünket embereket különösen súlyosan érinthet a macskák elterjedt, krónikus, alsó húgyúti betegsége, pláne, hogy ennek gyümölcseit győzzük szagolni. A lakásban tartott macskákra általában jellemző, hogy kifejezetten kevés folyadékot vesznek magukhoz, így vizeletük besűrűsödik. E sűrű vizeletben kicsapódhatnak húgykristályok, ami már vizeletürítési problémákat eredményezhet. Ráadásul a kandúrok húgycsöve hosszabb a nőstényekénél, ami túl korán (az első tüzelési/párosodási periódus előtt) végzett ivartalanításuk után még szűkülhet is, így a lakásban tartott herélt kandúrokban – főleg ha keveset is mozognak, esetleg táplálékuk sem megfelelő – gyakori probléma a húgyhólyag homokosodása. A húgyhólyaghomok karcolja a húgyhólyag és a húgycső falát, így gyulladás alakulhat ki. A macskáknak gyakori vizeletürítési ingerük van, vizeléskor fájdalmasan sírnak, vizeletük szagosabb, esetleg véres is lehet. A hólyaghomok összeállva a húgycsövet el is zárhatja, ami teljes vizelési képtelenséget okoz, hirtelen romló általános állapottal. Ezért a „homokot” oldani kell, erre szolgálnak speciális gyógyszerek és macskatápok.

Más szimptómákkal jár a főleg baktériumok kiváltotta húgyhólyaggyulladás, ennek hatására a macska telepisili a lakást, látszólag fittyet sem hányva arra, hol van az alom.
A gyulladást a genitális környékek sűrű nyalogatása és a véres vizelet jelezheti, és inkontinenciához vezet, de az anamnézis máskor éppen fordított: az idős macskáknál épp az inkontinencia vezethet a gyulladás kialakulásához. Az állatorvos ilyenkor a diéta, az antibiotikumos kezelés és a műtét lehetőségeit választhatja, gyakran kombinálva.

Kültakaró és élősködők

A macska esetében is a kültakaró az egyik legérzékenyebb pont, így számos betegség támadási felülete. Kialakulhat allergiás bőrgyulladás, de megtámadhatják irhájukat, bőrüket gombák vagy baktériumok is (ezek ellen hasznos lehet a speciális patogénölő sampon). De a legszerencsétlenebbek azok a példányok, amelyek bolhaallergiával küzdenek: nemcsak összecsípik őket a vérszívók, de utána még az ekcémához hasonló tüneteket is el kell viselniük. Ilyenkor egy alapos vizsgálat után az allergizáló ágens eltávolítása a megoldás, bár ez nem mindig lehetséges. És ha már a bolháknál tartunk: ellenük egy pillanatra sem szabad feladni a küzdelmet, mivel azok nem csupán megkínozzák kedvenceinket, de ráadásul galandféregpetéket is terjesztenek, amelyek a bélrendszerben telepednek meg. Már-már horrorba illő, hogy a bolhák nemcsak a macskák véréből, de a könnyeiből is isznak, így kötőhártya-gyulladást okozhatnak. Még szerencse, hogy bolhairtóból bőséges a választék!

A macskák férgességét se vegyük félvállról, már csak azért se, mert ezek a paraziták (orsós-, fonál-, galandférgek) ránk is veszélyesek lehetnek. Egy húsevőt, mint amilyen a macska, egész életében ismétlődő féreghajtó-kúráknak kell alávetni, de kiscicáknál különösen fontos a féregtelenítés. Az egzotikus macskaparaziták között szokták emlegetni a toxo­plas­mosist kiváltó Toxoplasma gondii nevű egysejtűt, ami az egészséges állatnál vagy embernél általában csak gyengébb lefolyású fertőzést okoz. Mivel a közvetítő ilyenkor nem a macska, hanem különféle rágcsálók, így a szigorúan otthon tartott példányok nem fognak fertőződni és nem is fertőznek, a „kijárók” miatt mégsem szabad megfeledkezni róla, mivel a toxoplasmosis veszélyes lehet kisgyerekekre, illetve terhes nők magzatára is. A macskaparaziták nagy családjának látszatra legrandább tagjai a fülrühességet okozó atkák; ezek beássák magukat a fül hallójárataiba, majd itt közlekedve igen csúnya gyulladást okoznak, s az állat ráadásul véresre is vakarja a fülét. Otthon tartott, jól nevelt macskáknál viszonylag ritka, a speciális cseppentős atka­irtókkal e galád ízeltlábúak is kiiktathatók.

Cukorbaj, hormonzavarok, rák

A macskák sem védettek a cukorbetegségtől, azaz attól, hogy hasnyálmirigyük a szükségesnél kevesebb, vércukorszintet szabályozó inzulint termeljen. Ez bizonyos fajtáknál eleve gyakori, de ezen belül is hamarabb alakul ki nőstényeknél és herélt kandúroknál. Enyhébb esetekben elég a szénhidrátszegény diéta, de súlyosabbaknál, ha életben akarjuk tartani őket, akár naponta többször is injekcióznunk kell inzulinnal. Viszonylag gyakori a pajzsmirigy túlműködése is, ami az anyagcsere-folyamatok felgyorsulásához vezet. A macska ilyenkor folyamatosan nyugtalan, ideges, esetleg agresszív, nem tud pihenni, vagy éppen a hosszú hiperaktív, zaklatott periódus után teljesen kimerül, majd mély álomba zuhan. A felgyorsult anyagcsere miatt folyton enne, ilyenkor a nem tápláléknak való anyagokat is elfogyasztja. A fokozott táplálékfelvétel a gyors bélmozgások miatt hasmenést, majd fogyást okoz, de ilyenkor egy sor szívprobléma is kialakulhat. A pajzsmirigy megnagyobbodása a nyaktájékon feltűnő lehet, sőt előfordulhat, hogy nyelési vagy légzési problémákat okoz. Gyógyszeres kezelés vagy műtét segíthet, már ha addig nem rágcsált el valami végzetesnek bizonyuló nassot.

Végül nem feledkezhetünk meg a macskákban nemritkán kialakuló rosszindulatú daganatokról, ám ezek okairól még oly keveset sem tudunk, mint az emberek esetében. a legnagyobb esély akkor nyílik a gyógyulásra, ha még korai fázisban felfedezik: erre leginkább a jól látható, tapintható a kültakaró alatt jelentkező elváltozások esetén van esély. A kóros szövetburjánzások műtéttel távolíthatók el, ekkor bizonyos arányban nem is újulnak ki. De ha mégis, pláne áttétek is jelentkeznek, akkor nem marad más hátra, mint elaltatni a haldoklót.