Hajósképzés Magyarországon:Vízi Miskák

  • Tûz Kriszta
  • 2000. szeptember 21.

Tudomány

Nyár közepén indultam Fokvárosba, ami a déli féltekén a téli évszaknak felelt meg, tehát itthon rövid gatyában, Afrikában pulóverben mászkáltam. Az egész hirtelen és váratlanul ért, de örültem, hogy megérkeztünk.

Noha tengerünk régóta nincs, a nyolcvanas években azért még lehetett magyar tengerhajózásról beszélni. A rendszerváltozást követően azonban megszűnt az állami dotáció, és ez a veszteséges magyar tengerhajók eladásához vezetett. "´sszel válunk meg utolsó, legnagyobb tengerjárónktól: a Vörösmartytól!" - sajnálkozik Makk Gusztáv, a Poseidon Tengerészképző Központ oktatásvezetője, nyugdíjas tengerész gépüzemvezető.

Poseidon

A hatvanas évek elejétől a Mahart képezte a tengerészeit, az oktatás teljes mértékben kielégítette a magyar hajózás igényeit. Amikor a dotációval párhuzamosan megszűnt Magyarországon a tengerészképzés, a némi angolt is beszélő vállalkozók különböző országokban sajátították el a hajós szakmát. Lengyelország féléves tiszti tanfolyamán idén például öt magyar matróz vált fedélzeti tisztté.

Itthon a Poseidon Tengerészképző Központban lehet próbálkozni. "Mi, öreg tengerészek - parancsnok, gépüzemvezető és rádiós tiszt - a vállalati képzés megszűnése után magánvállalkozásban szerveztük meg a tanítást - mondja Makk Gusztáv, a központ igazgatója. - A tengerésziskolát három éve működtetjük a Magyar Hajózási Felügyelet engedélyével, amit a londoni Nemzetközi Tengerész Egyesület hagyott jóvá. A különböző oktatási feladatokhoz szükséges felszereléseket Angliából, Norvégiából, saját házi múzeumokból gyűjtöttük be. Nálunk a kezdő tengerészek szigorú egészségügyi vizsgálat után négy nap alatt végzik el az alapfokú elsősegély-, újraélesztési, tűzvédelmi és túlélés-technikai tanfolyamot, a Hajózási Felügyeleten vizsgáznak, tengerészkönyvük nemcsak magyar, hanem külföldi hajókra is szól."

A Poseidon félévenként tartja négynapos matróz- és gépápolóképző kurzusait. Mára csökkent az érdeklődés a hajózás iránt, éves átlagban tíz-tizenkét ember jelentkezik, néhány a várakozás ideje alatt lemorzsolódik, és hat-tíz "zöldfülű" végez. A bajok ott kezdődnek, hogy kezdőt senki nem akar foglalkoztatni külföldön, tekintettel arra, hogy kapnak gyakorlott Fülöp-szigetekit, burmait, ukránt vagy oroszt. A mai modern tengerjárókon kevés matróz hajózik, így minden kézre és fejre állandó szükség van. A kezdők hónapokig várnak arra a hajóra, amelyiken több magyar dolgozik. Tapasztalt magyar tengerészek tanítják be az újoncokat idegen hajón, ahol a német vagy más parancsnok komoly hajszát követel munkában és időben egyaránt. A magyaroknak fel kell venniük a versenyt azokkal a kollégákkal, akiknek féléves-éves szerződése napi tizenkét órás munkaidőről szól. A gépüzemvezető pesszimista. "Ezt a megszűnőben lévő szakmát már csak háromszáz elhivatott megszállott űzi, aki külföldi hajón el tudott helyezkedni" - mondja.

A magániskola teljes mértékben együttműködik a Magyar Hajózási Szakközépiskolával. A matrózokat képző szakközépiskola új évfolyamai tavaly óta tengerész-alapképzésben is részesülnek.

Magyar Hajózási Szakközépiskola

Az 1949-ben épült gimnázium a hatvanas években alakult át hajózási szakközépiskolává,1985-től pedig a szakérettségit egyéves hajózásitechnikus-képzés követte. Ezt az oktatási struktúrát váltotta fel az 1993-as újfajta képzés, ahol fontossá vált például az idegen nyelv tanulása, sőt a képzés vámos, szállítmányozási és szoftver szakágakkal bővült.

A szakközépiskola stratégiája főleg folyami hajózásra irányul, elsősorban a Duna- Majna-Rajna vízi útra, de azért lehetőséget ad a tengerészkönyv megszerzésére is. Megpróbálnak "több lábon" állni, sőt a háttér-gazdasági területek megjelenésével koedukálttá váltak. "Onedin kapitány feleségére gondolva, vegyesen képezzük diákjainkat szállítmányozó, vámügyintéző, informatikai és a közlekedés számára hasznos szakterületekre. Jövőre tervezzük a közlekedés-üzemviteli hajózási és kikötői technikus urak és hölgyek oktatását" - mondja Somogyi István igazgató.

Somogyi úgy gondolja, hogy egy oktatási intézmény létét és fontosságát mindig a piac mutatja meg. Lényeges, hogy ne a munkanélküliek számát gyarapítsa, hanem olyan szakképesítéseket kínáljon, amelyekre van kereslet. "Hazánk vízi közlekedése egyfelől átmenetileg beszűkült a déli Duna-szakasz szerb területének zárlata miatt, másfelől kibővült a Duna-Majna-Rajna-csatorna kiépítésével, amelyben német márkamilliárdok rejtőznek. A lehetőségek hosszú távon szélesek. A duisburgi hajósiskola információja alapján jelenleg a Rajnán 1000-1500 matróz vállalhat állást 3000 márkás kezdő- fizetéssel."

Itt azonban még nem tartanak azok, akik elvégzik ezt az iskolát. Marad a Balaton, a hazai folyók, és csak a szerencsésebbeknek akad valamilyen távolabbi, nagyobb pénzzel kecsegtető lehetőség. Ami biztos: a szakközépiskola diákjai végzik a háttérszolgálatot nyári gyakorlat keretében a Balaton összes hajóján, és persze az iskolahajó is a gyakorlati képzésre fekteti a hangsúlyt.

A legtöbb végzős matróz a folyami flottillához megy, az élelmesebbek megpróbálkozhatnak a nemzetközi társaságokkal, de akadnak olyanok is, akik vízi rendőrökké válnak.

Tűz Kriszta

Sikertörténet

Meló nemcsak a tengeren, a kikötőben is bőven akadt. Ezer ember jött-ment a hajón, mindenkinek ragadt a keze, figyelni kellett, ne hordják szét a hajót. Öt csavarral és tíz lakattal zártunk minden helyiséget. Az afrikai országok kikötőiben a legolcsóbban a legnagyobb nyomorban élők dolgoznak. Érthető, hogy el akarnak pucolni döbbenetes és szörnyű helyzetük elől. Fellógnak a hajóra, és potyautasként próbálkoznak az ígéretek földjére jutni. Egy tanzániai srácot a tengeren vettünk észre. Három hónapig etettük és cipeltük, mert egy ország sem volt hajlandó átvenni. Végül Dél-Afrikában tettük ki.

A tengerésznek nincs hétköznapja, nincs hétvégéje, karácsonykor és újévkor is dolgozik. Egy százhetven méteres hajón húszezer tonna rakományt szállítottunk Mozambikba. Mivel elmosta az eső a vasutakat, a ki- és berakodások három hónapig tartottak. Éjszaka kilométereket gyalogoltunk a kiépítetlen tengerpart pálmafái alatt, csak homokkal és halászokkal találkoztunk.

Normális időjárási viszonyok között Dél-Amerika és Dél-Afrika között a hajónk tizenkét és fél csomós átlagsebességgel haladt, óránként huszonkét és fél kilométert tettünk meg, tehát bő két hét alatt értünk át egyik kontinensről a másikra. Előfordult, hogy fújt a szél, esett az eső, jött a hurrikán. A tengeri betegség kis hajókra jellemző, mert azoknak intenzívebb a mozgása. Hál´ istennek nem volt benne részem. Azonban megtörtént, hogy eltűnt a százhetven méteres hajónak az orra a tízméteres hullám alatt, és térdig érő víz söpört végig a fedélzeten. Imádtam a viharokat. Gyönyörű. Sehol máshol nem láttam olyan naplementéket, felhőket és természeti jelenségeket, mint a tengeren. Szerelmese voltam az ugrabugráló delfineknek, akik tudták, ha felfekszenek a hajó orrának a tolóhullámára, nem kell úszniuk ahhoz, hogy haladjanak, s láttam bálnát repülni, amint óriás testével kicsapódott a vízből, hanyatt vágta magát, és háttal visszaesett.

(Dudás Attila tengerész fedélzeti tiszt élménybeszámolójából.)

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.