Egotrip
Sajó László: Öt és feles (Elmondom egy álmomat)
Megyek, előadásra (milyen?), előadni? hallgatni? (mit?), a Pesti Barnabás (ma: Papnövelde, de ezt az álomban nem tudom) utcai pesti bölcsészkar sötétkapujában (az Miskolcon van, ezt is csak most, éberen tudom), vagy hogy hívjam, árkád, boltív, randán dufart (csak éberen cizellálok és kurziválok, álmomban egyszerűen megyek), szemben velem hömpölyeg (értsd: hömpölyög, akárha víz, vízben) a molekulafejű (ezt álmomban fogalmaztam, nem igaz) tömeg, blueskoncertre mennek, ahogy kiveszem a sötétben, préselődnek át a bejáraton. Mennék én is, a járdán egy asztal körül ismerősök ülnek, most, éberen az egyikre emlékszem, magas, vörös fiú, jogász, öltönyben, nyakkendőben, fociból ismerem. Kérdezik, hát mondom, most jövök Velencéről, focitornáról, ezt nyertem, mutatnám (mit?), nyúlnék a (hova?), már bent vagyok én is. A színpadon férfiak és egy nő, mondja, most vetkőzni fog. Csodálkozunk (álmomban úgy gondolom, a többiek is), mert elég öreg, de azért nézzük. Körül fehér terítős asztalok, megismerem Imre bácsit, a BEAC intézőjét, megörülök, majd jól kikérdezem, épp most (éberen) akarok írni valamit, majd elmond nekem egy régi-régi összeállítást, gondolom álmomban. De mindenkinek föl kell állni, el kell hagyni a termet, be kell jönni újra, egyenként, erkölcsvizsgálat van, a kapuban mindenkit átvilágítanak. Leülünk újra, a mellettem lévő szék üres, mondják (ki?), ott ült az igazgató. És hogy ez biztos csak tréfa, mindjárt jön. Zümmög a terem, suttogják, hogy az igazgatóról kiderültek bizonyos dolgok. Hogy amikor cigarettáztak a vécében, lezáratta. És most diák, tanár a folyosón, sarkokban könnyít magán. Én, akkor, ott, álmomban, nem érzek semmit, bűzt, de ez akkor, álmomban eszembe se jut. Suttogják (kik?), hogy egy nyugdíjas házaspár elkésett, ezért büntetésből főtt kukoricát kellett enniük, az utolsó szemig, még a csutkát is. És látom, álmomban, ahogy, nagyon lassan, esznek. A csutkákat kikapják a kezükből (tanár?, diák?), hogy azzal töröljék ki a seggüket (ezt nem láttam álmomban). Az igazgató nem jön vissza, a színpadról eltűntek, én kint vagyok egy boltban, harisnyákat veszek, testszínű, fényes harisnyákat, számolatlan, valaki (ki?) fölpróbálja mindet, jó lesz. Ennyit el se bírok. Utazom a héven (azt hiszem) Csepelre (azt hiszem), át kell szállni. Mondja mellettem (ki?), hogy aki Budára akar menni, annak ide kell kijönni, itt kell átszállni. Egy másik hévre. Ki van írva: Budafok-Pannon Airlines - a harmadik állomásra nem emlékszem - Lepsény (valamilyen telep, szemét-?, lakó-?, méh-?, gyár-?, álmomban se tudom). Hogy´ megyünk át a Dunán? (álmomban nem rakom ki az aposztrófot.) Nincs válasz.
