Holtan találták Bálngyimírt, az orosz kémnek hitt terápiás fehér bálnát

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 1.

Tudomány

Nagyon szelíd volt, szívesen játszott az emberekkel, reagált a kézjelekre is. 

Holtan találták Norvégiában Bálngyimírt, a fehér bálnát, aki eredetileg a norvég bálna szó (hval) és az orosz elnök, Vlagyimir Putyin keresztneve után kapta a Hvaldimir nevet, írja a Guardian nyomán a Telex. A 4,2 méteres, 1200 kilós állatot először 2019-ben, az orosz vizektől nem messze vették észre. Furcsa hámot viselt, emiatt terjedt el, hogy orosz kém lehet. A hámon ugyanis egy kis kamerának látszó tartószerkezet és egy csat is volt, amelyen az "Equipment St Petersburg" felirat szerepelt.

Az NRK norvég közszolgálati televízió szerint a bálna testét a dél-norvégiai Risavika-öbölben úszva találta meg szombaton két horgász. Bálngyimírt daruval emelték ki a vízből, és egy közeli kikötőbe szállították, ahol szakértők fogják megvizsgálni.

Egy tengerbiológus, aki az elmúlt három évben figyelemmel kísérte Bálngyimír vándorlását, az NRK-nak azt mondta, hogy az állaton nem találtak nagyobb külső sérüléseket, ráadásul pár napja látszólag még semmi baja nem volt.

2019 tavaszán ment végig a világsajtón, hogy egy norvég halászfaluban halászok megszabadítottak a hámjától egy fehér bálnát, amely már napok óta a hajóik körül úszkált. A legvalószínűbb magyarázat akkor az volt, hogy az állaton azért volt hám, mert megszökött az orosz haditengerészet fogságából, ahol minden bizonnyal kémdelfinnek képezték ki, a hám pedig kamerák hordozására volt alkalmas.

Később kiderült, hogy az állat nem kém, hanem egy terápiás állat, aki iskolás gyerekeket szórakoztatott egy szabadidőközpontban, illetve sérült gyerekek kezelésében is részt vett.

Bálngyimírre egy volt norvég újságíró és murmanszki exkonzul ismert rá, aki még 2008-ban írt riportot a Murmanszk-közeli létesítményről, illetve az ott élő delfinekről. A riport szerint a fehér bálnát, akit akkor még Szemjonnak hívtak, fókák sebesítették meg, ezért az emberek befogadták, kiképezték és terápiás állatként használták a szabadidőközpontban, sok esetben sérült gyerekeket húzott maga mögött csónakokban. Mindez megmagyarázza, miért volt rajta hám, és azt is, miért kereste az emberek társaságát. Nagyon szelíd volt, szívesen játszott az emberekkel, reagált a kézjelekre is. Az újságíró, Morten Vikeby azt mondta, az állat nagyon hasonlít Szemjonra, így képtelenségnek tartja, hogy orosz kémdelfin lenne – írták akkoriban a lapok.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.