Hóshow: A lécminimum fölött

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nincs és nem is lehet okom megkérdőjelezni a síelőprogramokra szakosodott szoftverfejlesztők szerepét a digitális forradalom alakításában. Sőt kifejezetten az a véleményem, hogy ahogy telik-múlik az idő, egyre jobbak a síelőprogramok. De azt sem hallgathatom el, hogy a 10. Hóshow-n síkultúránkat alapjaiban érintő eseményekről értesültünk.

Nincs és nem is lehet okom megkérdőjelezni a síelőprogramokra szakosodott szoftverfejlesztők szerepét a digitális forradalom alakításában. Sőt kifejezetten az a véleményem, hogy ahogy telik-múlik az idő, egyre jobbak a síelőprogramok. De azt sem hallgathatom el, hogy a 10. Hóshow-n síkultúránkat alapjaiban érintő eseményekről értesültünk.

Nyáron például felvették Magyarországot a "síben fejlődő országok" szövetségébe, aztán kibékült, majd megállapodott egymással mind a két magyar síoktató-szövetség, igaz, az egyik időközben bemutatkozott a nemzetközi szövetségnek a Stelvio-gleccseren. Örvendetesen emelkedik a magyarországi műanyag pályák száma, és bár a sívilágkupán még nem vagyunk tényező, a fejlődés szédületes. Az első sírollervébén például sprintben a harmadikak lettünk. Sőt! A magyar síbarátok bekapcsolódhattak a sívilágon végigsöprő "két óriási vitasorozatba", miszerint: hogyan fékezhető le a Carving lécek (rövid és görbe) okozta gyorsuló tempó úgy, hogy a látványosságon és az élvezeten se essen csorba? A másik: legyen-e nemzeti kvóta a sívilágkupán, vagy maradjon a mostani helyzet, hogy a férfi- és a női síversenyeket szinte kivétel nélkül osztrákok nyerik, de még az első tíz helyezett között is csak kuriózumként találni más országbelit.

A tizedik jubileumi Hóshow-n éppen ezeken a kérdéseken töprengtem, amikor egy újabb kérdés hasított belém: tegyük fel, hogy megvettem életem első, viszonylag jónak mondható, márkás sílécét harmincezerért, akciós áron, és van már cipőm is ugyanennyiért, "nice price" kötésem tizenötezerért, mármost milyen síruhát vegyek?

Milyen a jó síkabát? Vízhatlan? Netán átengedi a testpárát? Esetleg mindkettő egyszerre?

Rövid gondolkodás után bevillant, hogy űrtechnológia. Ha valamire nincs megnyugtató válasz, akkor az űrtechnológia mindig segít. Az ötlet pimaszul egyszerű. Végy egy olyan szövetet, amelynek pórusai hétszázszor nagyobbak a vízgőzmolekulánál és húszezerszer kisebbek a vízcseppnél, így kívülről a víz nem tud áthatolni a membránon, ellenben az izzadság kiszabadul. A Gore-Texet amerikai tudósok fejlesztették ki. Egy ilyen kabát ára ötvenezer forinttól indul, már csak azt kell eldönteni, hogy - a reklámanyag szófordulatát használva - "nyolcszelepes szívómotort vagy egy tizenhat szelepes injektorost" választunk.

De ez csak a kabát. Hol vannak a válaszok azokra a kérdésekre, hogy "milyen a jó sapka", "mire jó a kabátba varrt hófogó betét", vagy hogy "milyen előnyökkel jár, ha a nadrágba épített huzallal oldjuk ki a cipő kötését". Viszont megtudtam egy síszakértőtől, hogy az "olcsó néha drágább", azaz nem érdemes az olcsó, ötezer forintos használt lécekkel kacérkodni, mert "tudomásul kell venni, hogy a sí, a cipő nem értékmegőrző eszközök, és szolidan számolva is évente kb. húszszázalékos amortizációt szenvednek el. Ebből következik, hogy egy 6-7 éves síléc, még ha jó állapotú is, erkölcsileg (!) teljesen elavult."

Kovács Róbert

szerző
Kovács Róbert
publikálva
2000/46. (11. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...